Volf Katalin táncművész: “A nézők varázslatra vágynak, ez a színház lényege”

2019 április 24. szerda, 10:22

“A közönség azt várja, hogy hasson rá a színpadi látvány, a tánc szépsége: ez a színház lényege” – vallja Volf Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, főiskolai docens, aki augusztus 1-től a Magyar Táncművészeti Egyetem művészeti vezetője lesz. A kinevezés alkalmából a balettmesteri hivatásról és a műfaj hazai megítéléséről kérdezte a Demokrata.

A kérdésre, lehet-e tudni, mi lesz a feladata az egyetem művészeti vezetőjeként, Volf Katalin elmondta: “Egyelőre nagyon friss a dolog, annyi biztos, hogy a táncművészképzés fő irányvonalának kialakításában számítanak rám. Az első időszakban Szakály Györggyel szoros együttműködésben dolgozunk majd, két okból is: e terület egyelőre ismeretlen számomra, jövőre pedig végzős évfolyamot viszek, ami teljes embert kíván.”

Arról, hogy a színpadon szerzett tapasztalatok predesztinálják-e az embert a balettmesteri, pedagógusi pályára, úgy vélekedett: “Azt hiszem, a lehető legjobb pillanatban hívtak az egyetemre, mert olyan periódusban volt az életem, hogy szívesen mondtam igent. Eleinte nem volt saját évfolyamom, spicc-repertoár órát tartottam heti néhány alkalommal, ami nagyon jó volt kóstolónak. Tavaly nyáron azonban felhívtak, hogy évfolyamot kellene vinnem. Kértem egy nap gondolkodási időt, hogy dönthessek. Ez ugyanis komoly felelősség, az évfolyamvezető balettmesternek már kvázi osztályfőnöki feladatai is vannak a naplóvezetéstől kezdve a szülőkkel való kapcsolattartáson át a mindennapos ügyek intézéséig. Tizenkét lány anyukája vagyok, akiknek nem csak szakmai kérdésekben kell a gondjukat viselnem. Ezért muszáj volt beszélnem a családommal is, mielőtt a feladatot elvállaltam. Mostanra úgy érzem, a világ legszerencsésebb mesternője vagyok, csodálatos az évfolyamom, jövőre végeznek.”

Arról, mennyit változott a táncosi pálya és mennyire érzékelhető a teljesítmény növekedésének kényszere a klasszikus balett világában, kifejtette: “Régebben alacsonyabb és kicsit testesebb balerinák álltak a színpadon, ma magasabbak, vékonyabbak, szikárabbak a lányok. Mintha nem lenne izomzatuk, de közben bivalyerősek, akár a maratoni futók. A balettdarabok koreográfiájának tempója is igen felgyorsult, és a minőség is változott. Hihetetlenül tiszta lett a tánc: jó néhány évtizeddel ezelőtt a mozdulatsorokat, ma azonban már minden egyes mozdulatot precízen kiviteleznek a táncosok. (…) Az ember ma is arra vágyik, hogy hasson rá a látvány, a tánc szépsége – ez sosem lesz másként. A közönség nem csupán a virtuóz technikai megoldásokat akarja látni, hanem az érzelmeket, a történetet, a művészi hatást. Könnyebben megbocsát egy kevésbé tiszta tourt (fordulat), mint azt, ha valaki nem hiteles egy szerepben, vagy egyszerűen unalmasan táncol. Egy jó táncos csak sportoló. A táncművész ennél sokkal többet tud, valamit, amit nem lehet megtanítani az iskolában, és nem lehet átadni a balett-teremben sem. A nézők varázslatra vágynak, ez a színház lényege, és ebben nem változott az eltelt évtizedek alatt a táncosok megítélése, ami Párizstól Moszkváig ugyanígy működik” – nyilatkozta Volf Katalin.

Pályájáról szólva elárulta: “Soha egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy mást is csinálhattam volna a balett helyett, nekem így volt kerek az életem.”

A teljes interjút a Demokratában olvashatják.