Idén lesz 70 éve, hogy először táncolt színpadon Novák Tata

2019 május 16. csütörtök, 7:29

A tánc világnapja előestéjén mutatták be ismét Novák Ferenc Tata egykor nagy sikert aratott, széki Rómeó és Júlia-történetét a Nemzeti Táncszínházban. Már fiatalon ráragadt a Tata név, lánya hívta így a próbákon, majd eleinte heccből, majd szeretetteljesen a táncosok is. 88. születésnapján nemrég összegyűltek a tanítványai, akik közt akad színházi rendező, menedzser-igazgató és rengeteg táncos-koreográfus. Színpadra lépésének 70. évfordulóját decemberben a Sztálin kantátával ünnepli majd. A művészt a Kultúra.hu kérdezte.

Táncpróba / Forrás: mediatanacs.blog.hu

A teljes interjút itt olvashatja.

“Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója – aki egykor Rómeó szerepét táncolta – találta ki, hogy érdemes lenne a harmincadik évfordulón újra bemutatni az előadást egy válogatott csapattal. A Forrószegiek ősbemutatója nagy sikert aratott, bejárta a világot a Honvéd Táncszínházzal, majd átvette a sepsiszentgyörgyi hivatásos együttes, és táncolta a Bihari is” – mesélte Novák Ferenc.

A darab történetéről szólva elmondta: “(…) 1958-ban jártam először Széken. Akkor a falu még teljesen elzárt település volt, busz sem járt arra, gyalogosan lehetett megközelíteni. A falu társadalmi és szokásrendszere a 18. századról maradt vissza. A tánc társadalmi szerepe meghatározó volt, a táncházakban köttettek barátságok, házasságok. Miután már a középkorban is osztásos föld volt, a három széki utca egészen elkülönült, nagyon szigorúan tiltották a különböző utcákban élők közti házasságot. (…) A gyűjtéseim során többen is elmesélték nekem ezt a történetet, de akkor engem nem ez érdekelt. Ez úgy szólt, hogy az 1900-as évek elején egy forrószegi lányt megszeretett egy felszegi fiú, de a lánynak már udvarolt a bátyja legjobb barátja. A báty és az udvarló azt eszelték ki, hogy bevéreznek egy inget, majd azt hazudják a lánynak, hogy megölték a felszegi fiút. Ezt a beszélgetést kihallgatta a felszegi fiú egy barátja, ám mire figyelmeztette őt, és együtt sietve a lányhoz értek, a tizenhat-tizenhét éves, szerelmes kislány már felkötötte magát. Húsz évig nem is foglalkoztam ezzel a történettel, ám a szalagok rendezgetésekor háromszor is belefutottam, és akkor döbbentem rá, hogy de hisz ez egy klasszikus Rómeó és Júlia történet. Miután kis epizódokból épül fel, egy filmes, pergő szerkezetet találtam ki hozzá” – fejtette ki a koreográfus mester.

Arról, hogy a táncszínházban fontos-e a történetmesélés, elmondta: “Dehogy! A hetvenes években két út állt előttünk. Az egyik, hogy hagyományos táncokat mutatunk be minél hűbb előadásban – ennek rengeteg szószólója volt az irodalmi életben is Csoóri Sándortól Nagy Lászlón át Kósa Ferencig. A másik viszont, hogy a hagyományos alapokból építkezve táncszínházat csinálunk. Előbbi irányzatot Tímár Sándor képviselte. Györgyfalvay Katalin, Szigeti Károly, Kricskovics Antal és én viszont úgy gondoltuk, hogyha nekünk nincs mondanivalónk, mint a kortárs irodalomnak, művészetnek, akkor kimaradunk valamiből. Nem akartunk másolni, noha megtanultuk az alapokat, és nem becsültük le azokat, akik a tiszta forrás átadásában hittek. Az említett írók egyébként mind jó barátaim voltak, egyszer pár pohár bor után javasoltam nekik, hogy minden nap másoljanak ki egy balladát, majd írják alá a nevüket. Csak hogy értsék, mit várnak tőlünk. Ezek a viták mára egészen elcsitultak, mindenki szabadon eldöntheti, melyik úton jár” – nyilatkozta Novák Tata.

Arról szólva, hogy idén lesz hetven éve, hogy először táncolt színpadon, úgy nyilatkozott: “Sztálin születésnapján, december 21-én! Ahol teljesen véletlenül keveredtem színpadra, egy fiú lebetegedett, be kellett ugranom. Közgázra jelentkeztem eredetileg, ám rossz kádernek számítottam, ezért nem vettek fel, így kerültem egy kőbányai gyárba. Már középiskolásként szerveztem önképzőköröket, így a gyárban is rám bízták az átképzősöket. A beugrástól eltekintve soha nem táncoltam az üzemi csoportban, ám ez a tanárnő megkapta az építők központi együttesének a vezetését, és elcsalt próbára. Ott hamar kiderült, hogy ezek ilyen magamfajta srácok, így a társaság miatt maradtam. A néptánc nem vonzott, miután az 1949-es világifjúsági találkozón volt egy rossz élményem. Akkor a magyar együttesek még nem táncoltak tiszta néptáncot, a francia professzor pedig – akinek egy hétig tolmácsoltam – állandóan letolt, hogy maguknak nem lesz így identitástudatuk. Akkor elhatároztam, hogy hallani sem akarok néptáncról. Mégis belekeveredtem…” – árulta el Novák Ferenc.

A teljes interjút itt olvashatja.