“A tánc mindenkié” – Egy terapeuta története

2019 július 31. szerda, 9:03

Tóth Sára 12 év alatt 10 iskolába járt diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia miatt, de nem adta fel, pedagógus táncterapeutává képezte magát, és most egyedülálló módszerével mozgatja meg az időseket és a sérülteket.

A Népszava cikkéből:

Türelmesen, csendben ülnek a széken az idős asszonyok a pátyi Levendula Ház Idősek Otthonában. Mindannyian Tóth Sárára várnak, aki több mint egy éve jár már hozzájuk tánc-rehabilitációs órát tartani. Saját fejlesztésű módszerével dolgoznak, melyben kombinálja az izomfejlesztést, a tartásjavítást és a gyógytornát. Mikor a maga 150 centijével és hatalmas göndör hajával berobog a terembe, mindenki fészkelődni kezd, végre kezdődhet a mozgás. Pár perccel az érkezése után már szól is a Beatles, majd a Queen, és az ősz hajú nénik átszellemülten melegítenek – olvasható a Népszava cikkében.

Fotó: Bakos Gábor / Népszava

Tóth Sára a lapnak elmondta, mindig is a tánc volt a legmeghatározóbb és legbiztosabb pont az életében. Négyévesen beíratták jazzbalettre, és ő már az első óra után tudta, hogy tánctanár szeretne lenni. A nehézségek akkor kezdődtek, mikor iskolába ment. “Lyukas tüdővel és oxigénhiányosan születtem. Utóbbi miatt diszlexiás, diszgráfiás és diszkalkuliás vagyok, ami csak később derült ki, és nagyon megnehezítette a gyerekkoromat. Tizenkét év alatt tíz iskolában tanultam, sokat csúfoltak, nem voltak barátaim” -mesélte a táncterapeuta.

Nehézségei ellenére nem adta fel, bölcsész-pedagógus diplomát szerzett, hat szakmája van, külföldi szakemberektől tanul és rendszeresen jár sérültekkel kapcsolatos konferenciákra is. 2016-ban bekerült az 50 legtehetségesebb magyar fiatal közé is. A semmiből, anyagi támogatás nélkül hozta létre a Magyar TáncRehabilitációs Alapítványt, és folyamatosan azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb ember számára elérhető legyen ez a mozgásforma. Hangsúlyozza: az idő előrehaladtával mindenkinél kialakul valamiféle „fogyatékosság”, romlik a szeme, kialakulnak különböző mozgásszervi problémák, esetleg egyéb krónikus betegségek. Így mindenkinek szüksége lehet egy olyan mozgásformára, ami alkalmas arra, hogy megmozgassa és szórakoztassa is. A fájdalmas gyógytorna helyett a tánc-rehabilitációs órán pedig zenére élvezetesebben fejleszthetők a sérültek.

Forrás: Népszava