“A gyerekek felé ki kell nyitnunk a világot” – Interjú Szitt Melinda és Sinthavong Zsófia táncoktatókkal

2019 augusztus 17. szombat, 14:13

A nemzetközi kurzus második hetébe léptek a Táncművészeti Egyetemen, az alábbi interjúból kiderül, Szitt Melinda és Sinthavong Zsófia milyen tapasztalatokkal zárta az első hetet. Az egyetem két oktatója az idén inkább a kisebbekkel foglalkozik, Zsófia a 10-11 éves gyerekeket, Melinda a 11-13 éveseket tanítja.

A nemzetközi kurzusra nincs felvételi, de azért vannak olyan kritériumok, amelyeknek a résztvevőknek meg kell felelni?

Melinda: A jelentkezőket csak az alapján tudjuk csoportosítani, hogy mit írnak a jelentkezési lapra. Ha valaki az adatai szerint két éves kora óta balettozik, és most 11 éves, akkor úgy gondoljuk, hogy be tud csatlakozni az egyetem alsóbb évfolyamos növendékei mellé, így megpróbáljuk eszerint besorolni. Természetesen az, hogy ki mit tud, és milyen szinten van, csak az órán derül ki, ezt az első napokban korrigáljuk, és minden résztvevő a tudásszintjének megfelelő csoportba kerül. A kurzus alapvetően mindenki számára nyitott, ami egyáltalán nem baj. Egyrészt azért, mert így minden érdeklődő betekintést nyerhet az egyetem életébe, másrészt mi is felfedezhetünk tehetségeket, erre kivétel nélkül minden évben van példa. Elképzelhető, hogy egy-egy ilyen tehetséges gyerek még nincs ugyanazon a tudásszinten, ahol a korosztálya tart, de vannak olyan plusz adottságai, amelyek alkalmassá teszik erre a pályára. Akkor és ott lépni kell.

Zsófia: Ezeket a kiemelkedően tehetséges gyerekeket tényleg szinte az első pillanatban észrevesszük, például abból, ahogy az instrukciót azonnal értik és alkalmazzák. Lehet, hogy az még nem tökéletes, de a lehetőség benne van a mozdulatban! Nagyon jól instruálhatók. A második alkalommal már biztosan tudható, hogy az adott gyereknek helye van nálunk. Ha ez történik, akkor már a nemzetközi kurzus ideje alatt is felvételizhet, és amennyiben az sikeres, felvesszük a kapcsolatot a szülőkkel.

Melinda: Az biztos, hogy mindegyik kurzus alatt találunk egy-két leendő növendéket. Ők nem feltétlenül technikailag jók, de olyan kisugárzásuk, személyiségük, színészi tehetségük van, hogy kötelességünk esélyt adni, mert úgy gondolom, hogy a tehetséget bent kell tartani! Mi ebben tudjuk segíteni a hozzánk jelentkezőket. Ha a tanulási folyamat alatt kiderül, hogy az adottságai nem a klasszikus balett felé viszik, akkor számtalan lehetőséget kaphat a 14 éves kortól induló modern tánc vagy a néptánc szakon. Ez azért nagyon fontos, mert már ilyen fiatal korban is megmutatkoznak a különbségek: van, aki azonnal képes leutánozni a látottakat, megint más szinte rögtön koreográfiát készít, és részt vesz az alkotó folyamatban. Ezt látnunk kell, és meg kell értetni minden növendékkel, hogy a végén nem feltétlenül az lesz az útja, amit elképzelt magának, de a változás, változtatás nem rosszabb, csak más. Természetesen az akadémikus tudás megszerzéséhez még sokat kell tanulni a kis koreográfus-növendékeknek is, de a mi rendszerünkben tanulók már az első évben bemutathatják a saját koreográfiájukat az egyetem háziversenyén, ami óriási élmény számukra, nekünk pedig egy újabb információ a növendékek haladásáról.

Hogyan lehet megértetni, elfogadtatni a növendékekkel azt, hogy a másik út nem rossz utat jelent?

Melinda: Tudomásul kell venni, hogy akik ide jönnek, balerinák akarnak lenni és pont! Sokáig tart, mire képesek lesznek egyáltalán elképzelni, hogy máshol is lehet helyük, sőt, lehet, hogy ott jobb helyük van. Ez egyébként nem is baj, mert erre meg kell érni. És nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is. Éppen ezért modern technikát nem is tanítunk 13 éves kor alatt, mert az a testet másképpen veszi igénybe. Ehhez kell egy olyan alap, ami képessé teszi az izomzatot egy teljesen más technika kivitelezésére. Az első hat év klasszikus balett anyagát egyébként a modern- és néptáncművész hallgatók is megtanulják. A gyerekek felé ki kell nyitnunk a világot. Nekünk nem csak egyféle tudásra kell képeznünk őket, hiszen egy mai társulatban számtalan darabot kell eltáncolni, és az nem feltétlenül klasszikus balett lesz.

Egy táncművész életében ezek nagyon fontos kérdések, de térjünk vissza még egy kicsit a kurzushoz. Hogyan épül fel egy nap?

Zsófia: Minden csoport klasszikus balett órával kezdi a napot, utána a többi óra már szabadon választott: repertoár, modern és képességfejlesztés közül választhatnak a résztvevők. Akár több tárgyat is választhatnak, és ezek mentén készítjük el a csoportbeosztásokat is a kurzus előtt. A gyerekek nagyon nyitottak mindenre, az oktatókra és egymásra is. Mivel ez egy kurzus, és utána a gyerekek jellemzően szétszélednek, nem alakul ki klikkesedés, barátkoznak, még akár hosszú távú barátságot is köthetnek egymással. Azonban a balett jellemzően egy önálló műfaj, amiben mindenki magának dolgozik, magának gyakorol. Az ebből fakadó egyéni különbségek főleg akkor jönnek elő, amikor csoportban dolgozunk, hiszen a kurzus végén a csoportok egy kis koreográfiával készülnek. Nagy az oktató felelőssége, mert olyan koreográfiát kell választani, ami mindenkinek jól áll. Melinda már elkezdte a gyakorlást a tanítványaival, az én diákjaim a kurzus alatt inkább ízelítőt kapnak a különböző technikákból.

A nemzetköziségből adódóan vannak-e különbségek?

Melinda: Nálam most két külföldi diák van, de a fő különbségek nem abból adódnak, hogy ki, melyik országból jött – hiszen a balettoktatás hivatalos keretek között egységes – hanem abból, hogy milyen rendszerben tanult a gyerek addig balettozni. A világon a korosztályoknak megfelelően – kis különbséggel – szinte mindenhol ugyanaz a tananyag. Az órák emiatt kétnyelvűek, de sokszor elég csak angolul mondani az instrukciókat, mert a mi diákjaink beszélnek már olyan szinten angolul, hogy mindent megértenek. A kurzusra ebben az évben is vannak visszajáró növendékek, sőt, többen vannak, akik a nyári tánc napköziből jöttek. A kurzus feladata nem az, hogy mindenkiből táncművészt neveljen, hanem hogy kinyissa a kapukat a gyerekek előtt: ismerjék meg, hogy miről szól az egyetem. Ugyanakkor cél az is, hogy általa egy olyan értő közönség nőjön fel, amelyik 10-20 év múlva érteni is fogja, hogy mit lát a színpadon.

Kérdezett: Mattyasovszky Nóra / Magyar Táncművészeti Egyetem