“A művészi szenvedélyt is meg kell őrizni” – A Junior Prima díjas Balázsi Gergő Ármin válaszolt

2019 december 03. kedd, 8:35

Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosa 2014-ben „Az évad legjobb végzőse” elismeréssel fejezte be a Magyar Táncművészeti Egyetemet.

Azóta a Magyar Nemzeti Balett tagja, pályája töretlenül ível: 2016-ban „Az évad legjobb pályakezdő táncművésze” lett, idén pedig „Az évad legjobb férfi táncművésze” kitüntető cím mellett megkapta a Junior Prima díjat is.

Balázsi Gergő Ármin / Fotó: Emmer László

Testvéroldalunk, a Papageno kérdezte:

– Hogyan tekintesz ezekre az elismerésekre?

– Mérföldkövekként gondolok rájuk, és pozitív visszajelzésként, hogy jó úton haladok. Persze, jólesik, ha elismernek, ha gratulálnak, de számomra nem a hírértéke fontos a díjaknak, hanem az, hogy megerősítenek abban, hogy tovább kell dolgozni.

És nem csupán a magas színvonalat kell tartani, hanem – és talán ez a legnehezebb, ez a legnagyobb küzdelem – a művészi szenvedélyt is meg kell őrizni, azzal kell odaállni minden egyes nap a rúd mellé.

Akkor is, ha fáj, ha már úgy érzi az ember, valami simán megy, mert az adott héten már négyszer gyakorolta. Ezt el kell felejteni, ezen túl kell lépni, mert ha nem figyelünk a testünkre, egyszerűen nem úgy fog működni. Ez nem csupán esztétikai problémát jelent, hanem sérülésveszélyes is.

Balázsi Gergő Ármin a Junior Prima Díj átvételekor

Amikor frissen végez az ember, nagyon fiatal, hajlamos arra, hogy elhiggye, bármire képes, viszi a lendület, az elhivatottság. Az utóbbi két-három évben jóval komolyabban odafigyelek például a táplálkozásra, arra, mit és mikor eszem, hogy megfelelő legyen a vitaminbevitel, és jóval tudatosabb a gyakorlásom is. Bekerültem az Operába, rengeteg csodálatos szerepet kaptam, és belevetettem magam a munkába, nem fogtam vissza magam akkor sem, ha a mesterek már azt mondták, elég. Ebből az „ide nekem az oroszlánt is” hozzáállásból adódtak sérüléseim.

Balázsi Gergő Ármin és a Magyar Nemzeti Balett táncosai

– Azt gondolom, ez fizikailag sem könnyű időszak, de lelkileg hogyan lehet feldolgozni ezeket a sérüléseket?

– Nehezen. Egyrészt azért, mert kiesel a munkából, másrészt ez valahol belül kudarcélménnyel is jár, és mert egy sérülés, mondjuk egy eltört kar, nem csupán annyit jelent, hogy a gipsz után minden onnan folytatódik, ahol a gipsz előtt tartottunk, hanem még további heteket vesz igénybe a rehabilitáció. Ráadásul itt nem csupán rólam van szó, hanem a partnerekről is, mert például az emelések komoly bizalmi kapcsolatot is jelentenek.

Balázsi Gergő Ármin és felesége, Felméry Lili balettáncos

– Egy új szerepben debütáltál októberben, A rosszul őrzött lány Colas-jaként is megismerhet a közönség. Mi zajlik benned le attól kezdve, hogy meglátod a neved a próbatáblán, addig, hogy megvan a bemutató?

– Az első gondolatom mindig az: vajon hogy fogom én ezt megcsinálni? Aztán jönnek a gyakorlatok, a koreográfia megtanulása. Ha karakterszerepről van szó, akkor megnézek több szereposztást, utánanézek külföldi előadásoknak is, és megpróbálom fejben is összerakni a figurát. Majd jön egy mélypont, általában az első színpadi próbán, amikor azt érzem, semmi nem megy, semmi nem sikerül. És ehhez még csak az sem kell, hogy új szerep legyen. Olyankor teljesen összetörök, totál tehetségtelennek tartom magam, és azon gondolkodom, miért is táncolok. Kell egy kis idő, egy-két nap, amíg újjáépítem magam, de ahogy telnek az évek, ez egyre jobban és gyorsabban megy. (Nevet.) A bemutatóra már csak a kellemes izgalom marad, meg az öröm, hogy meg tudtam csinálni.

Folytatást ITT talál.