Török Jolán táncművész: “Sokat jelent, ha egy gyereklelket meg tudsz fogni”

2020 január 21. kedd, 8:20

Török Jolánnak szívügye a magyar táncpedagógia. Profi táncosként édesanyja kérésére továbbtanult, így lett tanár is egyben. Várandósan még részt vett a reggeli tánctréningeken, de második gyermeke születése után végleg lejött a színpadról. 30 éve, vagyis megalakulása óta vezetője a Táncpedagógusok Országos Szövetségének. A Kultúra.hu kérdezte.

“Mindig is fontos szempont volt a szakmai életemben, hogy a művészeti nevelés gyerekkorban kezdődjön. Számtalan ember van, aki megszeretné a táncot, ha egyszer kipróbálhatná. Nincs új a nap alatt, figyeltem a sportválasztókat, és arra gondoltam, csináljunk egy táncválasztót. Hadd próbálja ki bárki ezt a művészeti ágat, és pillantson be egy kicsit a kulisszái mögé. Nemcsak Budapesten, a Táncművészeti Egyetemen szerveztük meg, hanem vidéken is. Nyertünk rá pályázati pénzt az Nemzeti Kulturális Alaptól és a Magyar Művészeti Akadémiától, így jöhetett létre a program Debrecenben, Kecskeméten, Szegeden, Győrben és Pécsen is. Nagyon jól sikerült, hagyományteremtő, minőségi program született. Csodás munkát végeztek a kollégáim. Idén is lesz és már tíz vidéki város csatlakozott, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott támogatás tesz lehetővé” – mesélte Török Jolán, Táncválasztó nevű országos rendezvény kapcsán.

A Táncpedagógusok Országos Szövetsége idén jubilál, amelynek alapító tagja volt. A kérdésre, visszaemlékezve mi dobogtatja meg legjobban a szívét, azt válaszolta:

“30 éves a szövetség, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a „nagy táncdinasztia” – például Berczik Sára, Jeszenszky Endre – tagjai mellett magam is részt vehettem a szervezet felépítésében. Bár elsősorban a pedagógusokat képviseljük, közben az egyetemes tánckultúrára koncentráltunk: klasszikus és modern balett, újszerű stílusok. A néptáncnak vannak külön képviseleti szervezetei. Sikerült megismertetni a legszélesebb réteggel a táncművészetet, hiszen táncolni öröm. Senki nem gondolná, hogy legalább olyan fizikális teljesítmény, mint a sport. Ráadásul egy művész a színpadon is helyt kell, hogy álljon, és nemcsak technikailag, hanem dramaturgiailag is. Meg kell valósítania és át kell adnia a nézőnek az alkotó elképzeléseit, a publikum így élhet át katarzist. Elsősorban azért harcoltunk, hogy az egyetemes táncművészetet elismerjék. Ennek egyik alapja, hogy oktathassuk a modern táncot. Kidolgoztuk a tematikáját, a Táncművészeti Egyetemnek is ez adta a motivációt, hogy erre a stílusra oktatókat képezzen.”

A felvetésre, miszerint sokat ad a minőségre, és nemcsak a profi, de az amatőr táncegyüttesekért is dolgozik, úgy reagált: “Az amatőr mozgalomnak is kell egy cél, amilyen egy profi együttesnek is van. Erre alakítottuk ki országos jellegű szakmai fesztiválrendszerünket. Szervezünk továbbképzéseket, táncjáték fesztiválokat, ahol minden korosztály együttműködik. Tizenöt évig voltam profi táncos. Az anyukám mindig azt mondta, táncolhatsz, de ez a legrövidebb pálya, úgyhogy tanulnod kell mellette, hogy később is meg tudj élni. 18 évesen a Budapest Táncegyüttesbe még a legendás koreográfus-táncművész Molnár István vett fel. Szinte a kezdetektől párhuzamosan tanítottam is, és éreztem, milyen sokat jelent, ha egy gyereklelket meg tudsz fogni. Milyen sokat jelent az egész családnak, hogy tudják, az iskolarendszeren kívül jár a gyerek valahova, ahol szabadidejét minőségi dologgal tölti. Erre az egyik legtöbbet adó műfaj a táncművészet. Ez ugyanis összetett: ott a tánc, a zene, az irodalom, a képzőművészet, a történelem. 30 éve vezetem társadalmi munkában ezt a szövetséget, mellette például 11 évig a Táncszínházat igazgattam. Mindig azt csináltam, amit szeretek.”

A teljes interjút ITT olvashatja.