Három egyfelvonásos táncjátékot mutat be a Szegedi Kortárs Balett

2021 november 23. kedd, 4:29

Bartók Béla, Lázár Dániel és Molnár Viktor zeneműveire koreografált három egyfelvonásos táncjátékot mutat be a Szegedi Kortárs Balett és a Szegedi Szimfonikus Zenekar november 26-án a szegedi Nagyszínházban.

A Bartók Béla Concerto című művére készült koreográfiát a Müpával koprodukcióban a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek záróelőadásaként játszotta első alkalommal a társulat és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Azóta egyetlen alkalommal láthatta élőben a publikum a darabot, a Szegedért Alapítvány Díjátadó Gáláján, a Szegedi Szimfonikusok kíséretében.

A Concerto üzenete szorosan összefügg a szerző New Yorkban 1943-ban, a mű keletkezésekor átélt élethelyzetével. A táncjáték a zeneszerző alakját szereplőként is megidézi, ismert színpadi figuráit pedig látomásként jeleníti meg: a Kékszakállút, a Mandarint, a Fából faragott királyfit. A Bartók Béla zenéjében megfogalmazott víziók megjelenítésére Juronics Tamás erős képi világot hozott létre Mojzes Dóra divattervezővel, akinek ez az első színházi munkája.

Fotó: Szegedi Kortárs Balett

Az esten felcsendülő másik két alkotás a Müpa tavalyi Zeneműpályázatának díjazottja. Lázár Dániel Együtt vagy egyedül című táncetűdjéről a zsűriben részt vevő Juronics Tamás elmondta, az egységes, ritmikailag kifejezetten jól táncolható, mintegy húszperces mű rögtön felkeltette a figyelmét. A másik alkotás Molnár Viktor Mars Mission című műve mindössze kilencperces, de annál összetettebb, erős, színpadiasan feszült, néha szinte horrorisztikus hangulatot ébresztő szerzemény.

Az est alapötlete Bartók Béla Concerto című műve köré épül, amely magában hordozza, hogy egyfajta koncertről van szó. A zenekar – mindhárom darab esetében – az árok helyett a színpadon helyezkedik el, ettől a zene jelenléte emblematikusabb, a néző egyszerre kap koncertélményt és hozzá tartozó, a zenekar előtt látható történeteket, érzeteket: három táncjátékot.

A Lázár Dániel művére készült Vadak címet viselő darabban a rács mögött levő csoport állandó mozgásban, törzsi rítust idéző harci táncban mutatja magát a nézőknek. A “barbárszerű” közösség belső kohéziójából létrejövő erő fenyegetően hat a rács túloldalán levőkre. A két oldal közötti különbség drámaian kirajzolódik, a tánc ösztönös vadsága és a civilizált nézői attitűd egyre feszültebb távolságba sodródik egymástól. A táncosok attraktív tánca és a zenekar ritmikus játéka izzó feszültséget teremt a mozdulatlan nézőben is, a zsigeri érzékelést előtérbe helyezve az intellektuális befogadás helyett.

A Molnár Viktor zenéjére készült A szent című koreográfia a test és lélek harcát tárja a nézők elé. A hit keresése, jóságra való törekvés állandó küzdelemben áll az emberi gyarlósággal, a testből fakadó vágyakkal, a nemiséggel. A darab egy szexualitásából élő nő önmarcangolását, önigazolási vágyát mutatja meg, hogy tisztának, szentnek érezhesse magát.

A Heim Boglárka táncolta egyszemélyes darab, az előadó különleges mozgáskarakterére és előadói létére épül. A színpadkép fekete-fehér dominanciája, a szakrális tárgyak jelenléte a sötét és a világos oldal harcát, a lelki üdvösség és a testi gyarlóság néha fájdalmas távolságát hivatottak hangsúlyozni. A zene és mozgás együtt – a balettszínpadoktól szokatlan módon – a pszichohorror hangulatát idézi.

Juronics Tamás koreográfiái a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadásában, Gyüdi Sándor karmester vezetésével csendülnek fel. A darabokat november 26-án és 27-én a Szegedi Nemzeti Színházban, a jövő tavasszal országos turnén, majd az ősz elején a Müpában játsszák.

(MTI)