“Ezt a szakmát életfogytig lehet tanulni” – Kútvölgyi Erzsébetet köszöntjük

2016 november 14. hétfő, 10:24

Az egyik legtöbbet játszó színésznő az országban, Kossuth- és JászaI Mari-díjas művész, aki már 1971 óta a Vígszínház tagja. Ma ünnepli születésnapját Kútvölgyi Erzsébet! Összeállításunkkal köszöntjük.

Kútvölgyi Erzsébet pályájáról röviden:

Budapesten született. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. 1971-től a Vígszínház tagja. Színházi szerepei mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást, de portré- és ismeretterjesztő filmet is rendezett. 1975-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1977-ben Jászai Mari-díjat,2008-ban Kossuth-díjat kapott. Ötször nyerte el az Ajtay Andor-emlékdíjat (1978, 1986, 1995, 1999, 2007).

origoews

Fotó: ORIGO

Kútvölgyi Erzsébetről saját szavaival:

Sem: Sem a féltékenységet, sem az irigységet nem ismerem. Ha valamiért megdolgozom, odaadom a fizikumomat, az idegrendszeremet, az agyamat készenléti állapotba hozom, annak az eredménye nemcsak engem, de azokat is beindítja, akik a közelemben vannak. Ha ott áll a hátam mögött a második Kútvölgyi, odanézek, és azt mondom neki, gyerünk.

Kis sámli: Egyáltalán nem akartam színésznő lenni, nem is vonzott ez a pálya. Rajongtam a filmekért, sokat jártam vetítésekre. 2 forintért akkoriban artista műsort is nézhettünk a film előtt. Cirkuszi artisták, bűvészek, – akik már kicsit megroggyantak fizikálisan- adtak műsort. Emlékszem, elképesztően szívszorító volt látni a melléeső labdákat, karikákat, és a rosszul sikerült mutatványokat. Ezzel együtt is nagyon szórakoztató tudott lenni a csillámokkal, és a flitterekkel azon a pici színpadon, a vászon elé húzott kopott sárga függönnyel. A Corvin mozi közelében laktunk, és akkoriban ment a Háború és béke, Audrey Hepburnnel. Olyan sokan akarták megnézni, hogy az embereknek türelmük sem volt kivárni a pénztárnál a sort. Azzal kerestem magamnak pénzt, hogy beálltam a kis sámlimmal, és vettem az ismerősöknek a jegyeket.

Nem kellett eldönteni: Későbbiekben sokat szinkronizáltam Audrey Hepburnt, nagy hatással is volt rám. Meghatározó szépség volt, mindig valami nyugalmat, valami pozitív érzést adott az embernek. Nem kellett eldönteni, hogy jó színésznő-e, csak rá kellett nézni, és sugárzott. Az irodalmat mindig szerettem, nyertem szavaló versenyeken, de ez nekem nem jelentett semmit. Egyértelműen, és céltudatosan gyermeksebésznek készültem. Csak azt akartam csinálni.

zsike1

Csákányi László: A legkedvesebb történetem Csákányi Lászlóhoz fűződik, akit a rajongásig szerettem. Ő elképesztően tudott szinkronizálni. Egyszer azt mondta, hogy neki ez háttal is megy. Beállt háttal a vászonnak, és tökéletesen megcsinált egész tekercset. Döbbenten álltam, csodáltam. Egyszer valamiért hátrapillantottam, és megláttam, hogy egy fél emelettel feljebb, mögöttünk van a vetítő, és ott lehet látni kicsiben a filmkockák negatívját. Azt, amit ott Laci bácsi kapott tőlem, amiért így átvert!

Szerencse: Első évesként a főiskolán nem voltam hajlandó színpadra állni, a súgószerepet vállaltam magamra, begubózva, kívülállóként néztem, hogy mik mennek ott a színpadon. (…) Hogy a pályán maradtam, azt pedig áttételesen Petrovics Eszternek köszönhetem, mert Galambos Erzsi színésznőnek, Petrovics Emil zeneszerző akkori feleségének várandósan váratlanul kórházba kellett vonulnia. Harmadéves főiskolásként beugrottam a szerepébe, a Dulcineába, a La Mancha lovagja című musicalbe az Operett Színházban. Darvas Iván volt a partnerem, a dátumot soha nem felejtem el, 1971. november 9., kedd este volt.

zsike4

A szempillával is: 3 órán keresztül az idegrendszerünkkel, a szenvedélyünkkel, az érzelmeinkkel, az izmainkkal, a testünkkel, a szempillánkkal ott vagyunk 100%- osan a színpadon. A tisztességes kollégákról beszélek. Az amplitúdó ott van a 75 és a 150 között, de ez nem mérhető, nem kontrollálható. Ez nem mindig attól az egy személytől függ. Attól is, hogy valaki a nézőtéren kifújja az orrát, a kellékes elejt a takarásban egy lábast, a kolléga elfelejti a szövegét… Akkor elindul valami nagyon lefelé, a színész pedig kapaszkodik, és megpróbálja visszaemelni az egészet arra a szintre. Annyi mindennek vagyunk kiszolgáltatva, hogy a teljesítmény minősége nem mindig a személyiség hozzáállásától függ.

Százalék: Ha egy este csak 75 százalékosan sikerül az alakítás, akkor szégyellem magam, pedig a közönség valószínűleg nem veszi észre. Szerintem ezt a szakmát életfogytig lehet tanulni, és nincs olyan, hogy valaki készen van. Nincsen kész színész. Egy kívülálló tudja megmondani, hogy valaki beért. Hogy az esze, a tehetsége, a teste, az érzelmei a helyén vannak, és érthető, amit mond. Hogy kerek az egész. Ehhez kellenek jó szerepek és jó rendezők. Szerintem néha jó rendező nélkül is lehet valaki nagyon jó egy szerepben, mert meg tud magából mutatni valamit. De ehhez nagyon kell a titok. Ami a tied, amit csak te tudsz, de egy bizonyos szerep kedvéért kinyitsz és megmutatsz. Én nem hiszek az átélés módszerében, nem hiszem, hogy valaki csak úgy lehet jó Othello, ha átéli a gyilkolás tapasztalatát. De titok, az kell.

Víg: Az egy olyan épület, ahol ha valaki megáll a színpad közepén nézők és díszlet nélkül, amikor béke van és csend, az mindig büszke lesz rá, hogy ott léphet fel. Ott megszólalni maga a csoda. Még megbukni is gyönyörűség.

zsike2

10 deka párizsi: Olyannak tűnök a világban és a tágabb szakmámban is, mint akinek nagyon mélyek a gyökerei. A velem egykorú színésznők már betöltötték azokat a helyeket, ahová mentem volna, ha hívnak. Amikor a nyolcvanas évek végén fel akartam mondani a Vígszínházban, nem a színházból lett elegem, hanem a pályából, a gyárszerű működésből. A szakmánk ki van szolgáltatva az írónak, a rendezőnek, a tervezőknek, a műszakiaknak, a színészkollégáknak. Komolyan gondoltam, hogy képes lennék bármilyen más munkát elvégezni, takarítani, beállni egy pult mögé és barátságosan tíz deka párizsit kimérni.

Kémia: A Picasso kalandjainál szakadt át a gát, amit Méhes László rendezett a Pesti Színházban. Három kis szerepet játszottam, és fürödtem abban, hogy nevetnek rajtam. Ha összeszámolom, hogy hányszor ért eddig ez a kémiai átváltozás, amikor az egész fizikumomon átfut valami, és úgy érzem magam, hogy szinte a föld felett járok, talán tíz percnél tartok.

Film: Ha hívnak, boldogan megyek, de foggal- körömmel nem akarok benne lenni a körforgásban. Eljön majd az én pillanatom megint, amikor meglátják, hogy a ráncaimban benne van az egész szakma. Most amúgy is olyan filmek készülnek, amikben nem biztos, hogy a szóvégi t betűt ki kell ejteni. A művészfilmek pedig kevés pénzből készülnek, és elég sok hatvanéves színésznő van egy- egy ilyen szerepre. Sokan vagyunk ebben a korosztályban, akiket nem használnak.

zsike3

Nem: A rossz dolgokat sem hívom elő magamból, a környezetemet nem akarom mérgezni. Sok bánatunk van a saját életünkben, nem kell ezt még tetézni. Mindenkinek megvan a maga véleménye. Amikor nem volt véleményszabadság, küzdöttünk érte, most, hogy van és kimondhatod, amire gondolsz, ez szembeállítja egymással az embereket. Akár egy háromtagú családra is rá lehet vetíteni az országban uralkodó légkört. Amikor sokat vagy a társaid között a színházban, ha ott valaki méreganyagot injektál, akkor az kuszán terjed tovább, és lehúz az ingoványba. Ezért nem politizálok.

Monszun: Amikor 2008-ban megkaptam a Kossuth-díjat, elhatároztam, hogy elmegyek Kambodzsába, és hogy megveszem az irhabundát, amit azóta Lajosnak hívok, mindkettőre nagyon vágytam. A középmonszunos időt választottam, és amikor kiléptem a kicsi repülőtérről Sien Reapban, és beleszagoltam az illatözönnel dús levegőbe, úgy éreztem, hogy itt már jártam. Nem volt olyan perce az útnak, amit ne szerettem volna. Többször bőrig áztam, naponta másfél órára leszakad az ég, majd a tócsákban harmadnapra kivirul a tavirózsa, a lótusz. Ott van a világ legnagyobb édesvízi tava, a Tonle Sap, nyüzsögnek benne a halak, a víz tapintása olajos. Szegények az emberek, de szinte mindent, még a lótusz szárán levő magvakat is meg lehet enni, meg a kaktusz virágát, a szerelemvirágot, és az emberek a szegénységet átmosolyogják.

Természet: Dömpertermészetem van. Minden falnak nekimegyek. Minden nehézséget le akarok küzdeni. Igaz, nem önös célból teszem. Hanem azért, hogy másoknak segítsek.


Forrás: Színház.org, HVG, Kutúrzsiráf, Home ,
Vígszínház,
Origo, Nők Lapja

 
 

Kapcsolódó anyagok