100 éve született Marton Endre, korszakának legsikeresebb rendezője

2017 március 19. vasárnap, 9:18

A Nemzeti Színház háború utáni nagy korszakának legsikeresebb rendezője.

Budapest, 1954. április 3. Marton Endre Kossuth-díjas színész, kiváló művész / Fotó: Várkonyi László

Rendezői diplomáját 1941-ben, az Országos Színészegyesületben szerezte. Madách Színház, majd a Vígszínház rendezője, 1946-49-ig főrendezője. Ezt követően a Nemzeti Színház szerződtette, nyugdíjazásáig. 1956-71 között főrendező, 1971-78-ig igazgató.

1950-től tanított a Színház-és Filmművészeti Főiskolán rendezői, 1974-től pedig a színész szakán. Tagja volt a Magyar Színházművészeti Szövetség Titkárságának és a Színházi Intézet Végrehajtó Bizottságának. Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) magyar központjának elnöke volt. Rendezett játékfilmeket, tévéfilmeket és rádiójátékokat is.

Kálmán György - Olthy Magda (Tojás)

Kálmán György – Olthy Magda (Tojás)

Munkásságát furcsa kettősség jellemzi, amíg “csak rendező” volt, sikert sikerre halmozott. Ő harcolta ki, hogy az 1956 utáni időszakban a nyugati drámairodalom remekeit bemutathassa a Nemzeti Színház. Rendezései óriási előadásszámmal mentek, a Mózes 486 előadást ért meg, de az átlagos a 200-250-es széria volt. Ezek között is kiemelkedett; a Tojás (Kálmán György sikerszériája), Az ügynök halála, Marat halála, Czillei és a Hunyadiak, VII. Hadrian, VII. Gergely, Az a szép fényes nap. Marton Endre hozta a Nemzeti színpadára Sütő András Káin és Ábel című drámáját is.

Tímár József (Az ügynök halála)

Tímár József (Az ügynök halála)

Major Tamást 1962-ben leváltották az igazgatói posztról. Rövid idő után ’63-ban Both Béla lett az igazgató, aki nagyszerűen kihasználta Major és Marton rivalizálását, amely jobbnál jobb előadások létrejöttét eredményezte. Ebben az időben a Nemzeti Színháznak egy új sikerszériája indult el, annak ellenére – vagy talán azért –, hogy lezajlott egy generáció-váltás a társulatban.

Marat halála - (előtérben Kálmán György)

Marat halála – (előtérben Kálmán György)

Átgondolt szereposztásaival számos színész-generációt segített a megérdemelt sikerhez. Tímár József, Básti Lajos, Kálmán György, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Avar István, Váradi Hédi, Sztankay István, Iglódi István és Szacsvay László sok nagy sikerű szerepét köszönheti Marton Endrének. Mezei Mária pályája csúcsának nevezte Az ifjúság édes madara című darab főszerepét. Marton filmrendezőként is bizonyította tehetségét, emlékezetes sikert aratott Katonazene című filmje, Kállai Ferenc, Bara Margit és Szirtes Ádám főszereplésével.

Bara Margit - Kállai Ferenc (Katonazene)

Bara Margit – Kállai Ferenc (Katonazene)

Amerikai ösztön-díjjal több hónapot töltött az Egyesült Államokban, hazatérése után Both Bélát nyugdíjazták és Őt nevezték ki igazgatónak.

Az addig nagysikerű rendező, igazgatói kinevezése után “megszűnt rendező lenni”: egyre több kevésbé sikeres előadást alkotott. Kihasználva a politikai enyhülést kiharcolta, hogy a Nemzeti Színház megmutathassa magát a világnak. Turnézhatott “Nyugaton”, például Helsinkiben. Az utazásnak az volt az ára, hogy majdnem az összes szocialista országba is el kellett utazni a társulatnak.

Kálmán György - Básti Lajos - Ronyecz Mária (Play Srinberg)

Kálmán György – Básti Lajos – Ronyecz Mária (Play Srinberg)

A korábban sok fiatalt pályára indító rendező kezdett féltékeny lenni a fiatalokra, és szép lassan ellehetetlenítette őket. Az addig kedvenc Iglódi István, aki addigra a rendező szakot is elvégezte, elszerződött. Babarczi László is olyan helyzetben találta magát, hogy ő is távozott. Az addig rendezőkén rendkívül sikeres Marton igazgatóként „nem találta a helyét”. A társulatban is megkezdődött a csoportosulás a „Major-kádert” nem játszatta a saját rendezéseiben – természetesen a „Marton-káder” nem játszott a Majornál.

Básti Lajos - Avar István (Utolsó utáni éjszaka)

Básti Lajos – Avar István (Utolsó utáni éjszaka)

Ebben a rivalizálásban a sértődős természete felőrlődött, valójában igazgatása alatt kezdett a Nemzeti Színház veszíteni korábbi népszerűségéből. Amikor érezte, hogy mégiscsak fiatalítani kellene a rendező gárdát, szerződtette Sík Ferencet, de igazából őt sem engedte kibontakozni. Fogyatkozni kezdtek a korábbi nagy személyes sikerek, egyre inkább elszigetelődött „bezárkózott”. Korábbi sikereire tekintettel, nem leváltották, hanem „kivárták”, hogy elérje a nyugdíj korhatárt és 1977-ben váltottak igazgatót.

Avar István - Sütő András - Cserhali György - Moór Marianna (Káin és Ábel)

Avar István – Sütő András – Cserhali György – Moór Marianna (Káin és Ábel)

A Színház- és Fimművészeti Főiskolai osztályában végzett rendezők:

Babarczy László · Dániel Ferenc · Félix László · Kerényi Imre · Rusznyák Márta · Trencsényi Imre András (1966)

Ascher Tamás • Gáll Ernő • Illés István • Karinthy Márton • Kornis Mihály • Meczner János • Nagy András László • Romhányi László • Szőke István • Valló Péter (1973)

Középen Marton Endre rendező, bal és jobb oldalán pedig Krencsey Mariann és Kalmár Tibor

Középen Marton Endre rendező, bal és jobb oldalán pedig Krencsey Mariann és Kalmár Tibor

Az osztályában végzett színészek:

Andresz Kati · Balkay Géza · Hartmann Teréz · Jutkovics Kriszta · Katona János · Pobozsnyi Ágnes · Spindler Béla · Szirmai Péter · Udvaros Dorottya · Vizy György (1978)

Fésüs Tamás • Fráter Katalin • Hirling Judit • Karczag Ferenc • Karsai István • Lukácsi József • Oláh Zsuzsa • Philippovich Tamás • Pregitzer Fruzsina • Rubold Ödön • Tóth Tamás (1982)

Munkássága elismerései: Kossuth-díj (1957, 1970), Jászai Mari-díj (1954), Érdemes Művész (1960)
Kiváló művész (1966)

Szerző: Kadelka László

Ez az írás elsőként a terasz.hu oldalán jelent meg. A szerző jóvoltából másodközlésben olvashatták.

 
 

Kapcsolódó anyagok