“Az egész élet egy másznivaló” – Békés Itala 90 éves

2017 március 23. csütörtök, 7:00

90 éves Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész. Ez alkalomból “Ha még egyszer 80 éves lehetnék Salto Mortale” címmel egy lemezzel készült, amit március 23-án 17.30-kor mutat be a Madách Színházban – a Tolnay Szalon egy életmű-kiállításnak is helyet ad.

“Békés Itala önmagában egy műfaj”. (MGP)

Békés Itala pályájáról:

Debreceni művészcsalád sarja, apja Békés István újságíró, író, művelődéstörténész és anekdotagyűjtő, aki egy Berlinben megismert olasz színésznőt vett feleségül. Öt gyerek közül két ikerpár is született a családban, a szintén színésznővé lett Rita ikertestvére korán elhunyt, ahogy egy másik fiútestvér is. Itala párja, András Kossuth-díjas színházi rendező lett.

Mindannyiuk számára az egymáshoz erős szálakkal kötődő család alkotta a kritikusi közeget. A szülők csak úgy támogatták művészi törekvéseiket, ha egy kenyérkereső szakmát is szereznek, Itala női szabónak tanult. Kisiskolás korában meglehetősen rossz tanuló volt, a kötelező anyag egyáltalán nem érdekelte, de idővel megtanult tanulni. A színművészeti főiskola felvételi vizsgájára szülői engedély nélkül szökött el, első nekifutásra felvették.

Főiskolai tanulmányait 1950-ben fejezte be, de már 1947-től játszott az Úttörő és az Ifjúsági Színházban, a Jókai Színpadon és a Magyar Néphadsereg Színházában (korábban és ma is Vígszínház). 1957-ben szerződött a Vidám Színházhoz, 1958-ban a Madách Színházhoz, és e társulatnak mind a mai napig tagja.
Fél évszázada bátyjával ők mutatták be az egyik első hazai pantomimszámot, Itala az úgynevezett egyszemélyes színház hazai úttörője is, e műfajjal bejárta a világot. A Nő!? (1969) című produkcióját több mint ezerszer adta elő, 26 show-műsort szerkesztett és adott elő, társastáncot tanító lemezei jelentek meg, kreatív gyermekműsorokat indított el. A Madách Tolnay Szalonjában játszott Piknik Békés Italával című produkciója a gyerekkori családi vendégeskedések hangulatát idézte fel, a műsorral három sikeres fővárosi év után országjárásra indult.

A Szabó család című rádiósorozat 100. adásának ünnepe (1961.05.24) / A képen: Felső sor:Békés Itala,László Endre rendező,Keleti László,Sütő Irén,Garics János,Horváth Tivadar, Temessy Hédi, és Zenthe Ferenc / Alsó sor:Lőte Attila,Vörösmarty Lili,Gózon Gyula,Gobbi Hilda, Szabó Ernő,Balogh Erzsi
Fotó: Keleti Éva

Művészi skálája igen széles, táncos szerepekben, de drámai színésznőként is hiteles alakításokat nyújt. Több mint száz szerepet alakított, 13 évig játszott az Isten pénze című musicalben, a Hegedűs a háztetőn című zenés darabban ő volt Jente, a házasságközvetítő. Az Örkény Színházban bemutatott Borisz Godunovban öt karaktert osztott rá a rendező, egyik-másik akrobatikus mozgást követelt tőle.

Jutalomjátéknak számított számára Cs. Bruckner Adelaida szerepe Örkény István Macskajátékában.
Száznál is több magyar filmben és tévéfilmben alakított epizódszerepeket (Kölyök, Vörös grófnő, Abigél, Csoda Krakkóban, Fuss, hogy utolérjenek!, Tűzoltó utca 25., Megdönteni Hajnal Tímeát). Legutóbb Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert filmjében alakított zseniálisan egy takarítónőt. Úgy véli, hogy haladni kell a korral, nem szabad megállni. “Az nem kor kérdése, hogy az ember korszerű színész legyen” – vallja a fáradhatatlan színésznő, aki a kilencvenhez közeledve is táncolt, ugrált, rappelt, ha kellett.

Békés Itala és testvére, Békés András

Békés Itala és testvére, Békés András

1991-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet színpadi játékmester tanára, illetve a Lakner Stúdió tanára volt, 1992-ben létrehozta a művészképesség-fejlesztő Gondolatiskoláját.
Munkásságát 1964-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művész, 2006-ban kiváló művész címmel díjazták. 2010-ben művészi életpályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. 2015-ben a 150. születésnapját ünneplő Színház- és Filmművészeti Egyetem tanévnyitóján vasdiplomát kapott.
Még Örkény István bíztatta életrajzi regénye megírására, amely Hogyan lettem senki címmel 1990-ben született meg. Az életrajzi regény, amely egyben korrajz és színháztörténet is, címében a taoizmusra utal. A senki az, akinek semmije nincs, mégis ő a leggazdagabb, senkije sincs mégis ő a legboldogabb, senkit nem hív, mégis mindenki hozzá siet.

2009-ben jelent meg villámtörténeteket tartalmazó kötete, az Olvasd a buszon, 2012-ben pedig Égi játszótársak címmel adott közre színésztársairól szóló anekdotákat.

Békés Italáról saját szavaival:

Név: Azt szoktam mondani, hogy a színházon kívül leginkább a keresztrejtvényekben szerepelek megfejtésként. Ha már a nevemnél tartunk, sokan úgy gondolják, hogy olasz eredetű. Az igaz, hogy én félig olasz vagyok, de Észak- Afrikában az itala szó a Biblia ősi fordítása szerint Szentírást jelent.

Békés Rita (balra), Békés Itala (középen), Békés András (világos cipőben) 1972-ben

Békés Rita (balra), Békés Itala (középen), Békés András (világos cipőben) 1972-ben

Otthon: Szüleim minden hónap első szerdáján pikniket rendeztek. Nekem az annyira megmaradt, mert olyan jó hangulat volt, olyan jó illat volt, a harmincas években Debrecenben, hogy ezt, ami ma olyan ritka, szeretném elővarázsolni. Egy olyan hangulatot, amelyben nincs rohanás, amelyben mindenre van idő.

Eszköztár: Most a kiállításra készülve vettem észre, hogy a színházon, filmen, tévén, rádión kívül legalább tíz műfajban dolgoztam. Először is mestervizsgás női szabó vagyok. Csak a hivatásom a művészet. 1952-ben csináltam először kreatív gyerekjátékokat. 1957-ben talán elsőnek készítettünk pantomimszámot az országban Bandi bátyámmal, ami külföldön is nagy sikert aratott. A könyvírásra egy vázlat alapján Örkény István beszélt rá. Azóta három könyvem jelent meg. Egyszemélyes színházam létrehozását az Egyetemi Színpad felkérésére Kurtág György barátomnak és múzsámnak köszönhetem. Az első színházi estem, A Nő!? ezer előadást élt meg. Kezdetben, amikor már mindenki fellelkesült körülöttem, rádöbbentem: lehet, hogy mindez nagyon érdekes, de valójában mit is akarok én mondani a színpadról? Mit tudok adni azoknak az embereknek, akik eljönnek, és megnézik az előadást? Ezek a számok csak az eszköztáraimat mutatják. És nem tudtam választ adni. Ott ültem az ágyamon, és bámultam a semmibe… lecsúsztam a szőnyegre! Amikor felhívtam Kurtág Gyuri barátomat – de ha kell, Andráskám, akkor a zeneszerzőt/zongoraművészt –, és mondtam neki: „Gyurikám, én a nullán vagyok! Segíts!” Ő pedig: „Majd, ha ott leszel, akkor segítek.” Akkor lemondtam az estet, és két évig gondolkodtam.

Kezdet:
Az ötvenes években az Úttörő és az Ifjúsági Színházban rengeteg fiúszerepet játszottam. Két kedves levelet ma is őrzök. Az egyik így kezdődik: „Kedves Nemecsek Ernő néni.” A másik így végződik: „Előadás után várlak: Aranka.

Békés Itala

Békés Itala

Kurtág: Kurtág György volt a múzsám. (…) Amikor már úgy éreztem, hogy hiába tanulmányozom a rám osztott kamaszfigurák modelljét, és hiába veszem a lehető legkomolyabban az ismétlődő – mellesleg nagyon is sikeres – kisfiú szerepeket, némileg belefáradtam, s ő figyelmeztetett, hogy a színésznek soha nem szabad beérni azzal, amit a színháza szerepekben nyújtani tud, magának kell megkeresnie a feladatot. Saját személyes mondanivalójához a megfelelő kifejezési eszközöket. Ez teszi a színészi pályát folyamatos megújulást kínáló és követelő alkotó munkává. De sokat köszönhetek Örkény Istvánnak is, aki a Senkihez végzett kutatómunkám és az elkészült vázlat ismeretében, kételyeim hallatán biztatott, hogy igenis képes vagyok magam megszerkeszteni, megírni a gondolataimat.

Jellemszínész: Hőseimet azért alakítom groteszkül, mert azok. Magam halálosan komolyan élem át őket. Mulatságos furcsaságuk jellemükből, környezetükkel való összeütközésükből adódik. Amikor először játszottam kisfiúszerepet, rögtön elhangzott az ítélet: ez áll a legközelebb Itala egyéniségéhez! Akkor szériában kisfiúkat alakítottam. Tizenkettőt. Majd egy alkalommal öregasszonyszerepet osztottak rám. Következett az újabb felfedezés: Italát az isten is arra teremtette, hogy öregasszonyokat játsszék. Közben, egy esztendeig csupa felvilági nő szerepét bízták rám – mert az elsőt jól alakítottam. Pedig én nem ilyen vagy olyan szerepre termettem, egyszerűen színész vagyok. Jellemszínész.

Első könyvéről: A könyv hátoldalán Milne idézete szerepel: “Aki senkit mondott, valakinek kell lenni”. Jászai Mari azt mondta, “Senki voltam, azért tudtam mindenki lenni.”  Elnézést kértem az új kiadásban az Úristentől a megelőlegezett bizalomért, mert a “SENKIT” nem sikerült még elérnem, talán nem is lehet, hiszen ez a legnagyobb dolog lenne a világon.

Békés Itala

Békés Itala

Sirtaki: Olaszországban, egy diszkóban tanultam meg az angol királynő tánctanárától. Itthon Gaál Évával, az Operaház prímabalerinájával mutattuk be a televízióban. A hanglemezgyár megkeresett, hogyan lehetne ezt lemezre vinni. Hat hét munka után megszületett, tudomásom szerint Európában az első, tánctanító lemez, melynek egyik oldalán a dal szólt, a másikon én tanítottam a táncot.

Művész: A tehetség alapvető, de amilyen az ember, olyan lesz a művész.

Nem lehet: Nem lehet „modernül” játszani, rendezni, csak korszerűen gondolkodni.

Szerepek: Sok főszerepet is játszottam, de az epizódszerepek jóval nehezebbek. A nagy szerep megcsinálja a színészt, a kis szerepet a színésznek kell megcsinálnia. Nagy szerepben kicsit még rossznak is lehet lenni. Ez nem mindig derül ki, mert a szerep az beszél önmagáért. Ha viszont a színész nem zseniális egy epizódszerepben, akkor olyan, mintha nem is lenne a színpadon. De minden színesíti az ember palettáját. Én például azért játszom az alternatívnak számító Táp Színházban, mert érdekel mit csinálnak a fiatalok. A Gondolatiskola is önzés volt részemről, mert állandóan kapcsolatban lehettem fiatalokkal. Gyakran egy szülő azért nem tudja megérteni a gyerekét, mert igazából nincs tisztában vele, hogy mi és miért érdekli, mert nem ismeri. Nem hallgatja azt a zenét, amit ő, csak azt mondja rá, hogy rossz.

Az áruló - (próba) Béres Ilona, Bessenyei Ferenc, Békés Itala, Ádám Ottó

Az áruló – (próba) Béres Ilona, Bessenyei Ferenc, Békés Itala, Ádám Ottó

Rossz: Valahogy kialakul az ember: megbékél az élettel, és azt is szereti benne, amiről azt mondják, hogy rossz. Hát én nem tudom, mindig úgy mondom, hogy az ugyanúgy hozzátartozik az életemhez. Tudomásul kell venni, hogy az élet nem kék madár. Okos volt Madách Imre, hogy azt írta, az élet mellett ott van a halál, a boldogságnál a lehangolás, a fénynél az árnyék.

Fény: Én úgy érzem, hogy szinte nincs tragédia, amelynek mélyén ne bujkálna humor. Bármilyen csalódás ért, ha őszintén, mesterkéltség nélkül godnoltam rá, mindig éreztem a kettősséget. (…) Gyakran az adja a dolgok igazi tragikumát, a mélyben bujkáló komikum. A fény is az árnyéktól kapja a ragyogását, jelentőségét..

Évek: Bármely életkor csak addig tűnik soknak, amíg el nem éri az ember. 80 év több mint fél évszázad tapasztalata… hogy csak a könnyűzenét említsem, nemcsak Polgár Tibor, G. Dénes György, Szenes Iván dalait ismerem, hanem a Belgát, a Quimbyt, Ganxstát, a Kimnovakot is.

Alkotás: Az alkotás nem kor kérdése. Az ember nem azért hoz létre valamit, hogy fiatal maradjon. Hogy miért? Ezt még Madách sem tudta megválaszolni: „Aztán mi végre az egész teremtés?” Sem Babits Mihály: „…miért nő a fű, hogyha majd leszárad?” Berczik Sári: „Addig kell csinálni, ameddig bírod, és ameddig megy.” Teller Ede: „…makacs reménységgel hinni? Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.” Az biztos, hogyha az ember az észjárását meg az egész testét állandóan működteti, kevésbé rozsdásodik be. De azért idővel a szervezet csak elhasználódik, szépen szólva: elöregszik. Látom én a tükörben, hogy különösen az elmúlt három évben mennyit öregedtem. Már 20, 40, 60 éves koromban is láttam a változásokat. Mondjuk most egy kicsit, hogy finom legyek, előnytelenebb a dolog.

Békés Itala – Meggyeskert, Örkény Színház (fotó- theater.hu – Ilovszky Béla)

60 után: Sajnos hatvan után már nemigen jegyzik az éveket, még a fogyókúrás könyvekben is. Pedig minden ráncnak megvan a maga szépsége, nehézsége, küzdelme, néha elviselhetetlen története.

Ezt szeretném!: Hogy kíváncsi vagyok? Igen! Ha már egyszer megszülettem, jól körül akarok nézni, hogy hol vagyok, s mi minden történik a nagyvilágban. Le Clézio azt írja: ”…ott kellene lenni az embernek mindenütt egyszerre, egy időben… Az kellene, hogy mindent megélhessen, elgondolhasson, kimondhasson, megérthessen…” Hát ezt szeretném!

Élet: Azt hiszem, hogy senki semmit nem tud kifutni, befutni. Marquez mondja, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, és nem tudja, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Ezzel teljesen egyetértek. Mindig van másznivaló. Az egész élet egy másznivaló. Minden olyat elvállalok, amiről úgy érzem, hogy a koromnál fogva még ízlésesen meg tudom csinálni.

Bohóc: Ha egy hétig nem tornázom, én is úgy viszem ki a szemetet, mintha annyi idős lennék, amennyi vagyok. Hogy mi leszek, ha nagy leszek? Remélem, bölcs, aki bohóc módjára szemléli az életet, örül, hogy ennyi mindent megélt, mert más ám hallani, olvasni, tanítani valamit, mint megélni. Több nézőpontból vizsgálni és megérteni más látószögéből is a dolgokat.

Isten pénze a Madách Színházban / Békés Itala, Huszti Péter

Isten pénze a Madách Színházban / Békés Itala, Huszti Péter

Nyugalom: De ne félj, azért vigyázok magamra, minden izgalmat igyekszem elkerülni, semmi nem olyan fontos, mint a nyugalom. Sokkal kevesebbet vállalok, és nagyon válogatós lettem. 64 év után elég volt a kiszolgáltatottságból. Most már csak a magam rabszolgaságától kell megszabaduljak.

Forrás: kulturzsiraf.blogspot.hu, Vasárnapi Hírek, Színházi Adattár, Est.hu, Pesti Műsor