Repedések a rendszeren – Sándor L. István kötetbemutatója az Írók Boltjában

2017 március 29. szerda, 9:03

A szerző beszélgetőpartnerei Radnóti Zsuzsa dramaturg és Hegedűs D. Géza színész, rendező lesznek április 4-én.
Színházi időkalauz – Dráma és színház a 70-es, 80-as években

Nemrég jelent meg Sándor L. István: Repedések a rendszeren című könyve, amely – akárcsak ikertestvére, A Katona és kora. A kezdetek című kötet – időutazás a 70-es, 80-as évek fordulójának Magyarországára. A könyv a mozdulatlannak tűnő Kádár-kor társadalmi és kulturális viszonyairól szól. De a legtöbb szó a művészetekről esik benne: filmekről, könyvekről, drámákról, színházi előadásokról, amelyek megismerhetővé és talán érthetővé tesznek egy rég letűnt, de sok szempontból máig velünk élő korszakot.

Radnóti Zsuzsa, Sándor L. István, Hegedűs D. Géza

Radnóti Zsuzsa, Sándor L. István, Hegedűs D. Géza

Az Írók Boltja beszélgetéssorozatában a személyes emlékezés segítségével is igyekeznek elmélyíteni a korszakról való tudásunkat. Elsőként Radnóti Zsuzsa és Hegedűs D. Géza lesz a vendég. Radnóti Zsuzsa évtizedeken keresztül volt a Vígszínház vezető dramaturgja, több jelentős drámaírót indított el a pályáján és számos színháztörténeti jelentőségű előadásnak volt az alkotótársa. Hegedűs D. Géza a főiskola elvégzése óta a Vígszínház tagja, ahol főszerepek sokaságát játszotta el. 1978-ban ő volt Gaál István Legato című filmjének egyik főszereplője. Erről a filmről is szó esik Sándor L. István könyvében, hisz ez is olyan mű, amely a szocializmus társadalmi, történelmi kulisszái mögé enged bepillantást.

Többek között Örkény István, Csurka István, Fejes Endre, Nádas Péter, Spiró György, Bereményi Géza műveiről és színházi bemutatóiról, a művészi munka feltételeiről, az értelmiségi lét korabeli jellegzetességeiről kérdezi őket Sándor L. István. A beszélgetésre április 4-én, Örkény István születésnapjának előestéjén kerül sor.

Pesti Színház

Pesti Színház

Időutazás a Kádár-korba – Kultúra és társadalom a 70-es évek végén

Sándor L. István könyve – akárcsak ikertestvére, A Katona és kora. A kezdetek című kötet – időutazás a 70-es évek végének Magyarországára. Egy rég elmúlt, de sok szempontból máig velünk élő korszakba.
Sándor L. István könyvében sokféle történet, sokféle ember, sokféle szándék jelenik meg. A Repedések a rendszeren a kor kultúrpolitikája irányítóinak, Aczél Györgynek és Pozsgay Imrének a megidézésével kezdődik, hisz ők voltak a legnagyobb befolyással a kor kultúrpolitikájára.

Aczél és Pozsgay nyilvánosság előtt rejtett konfliktusai csak felnagyították a rendszer ellentmondásait, és még hektikusabbá tették az egyébként sem elvek mentén irányított kulturális életet. Ki nem adott könyvek, be nem mutatott drámák, leállított színházi próbák, botrányos vendégjátékok, külvárosi utánjátszó mozikba száműzött filmek nyomába eredve ismerhetjük meg a cenzúra természetét, amiről Aczél és Pozsgay is egybehangzóan állítják, hogy ismeretlen fogalom a szocializmusban.

Katona József Színház

Katona József Színház

De az embereket a 70-es években sem a politikusok érdekelték alapvetően. Kik voltak hát a 70-es évek végének valódi főszereplői? Az a fiatal népművelő, akit az Ékeztet hőseként a véletlen egy kisvárosba sodort? Kardos Ferenc filmjének főszereplője alig csinál valamit, ártatlan tekintetével mégis felforgatja egy abszurd magyar üzem mindennapjait: felszabadítja az emberekből azt az életet, amelyet nem élhettek meg, azt a szabadságot, amelynek még nevét sem tudják. Vagy a Kihajolni veszélyes fiatal potyautasa a kor hőse, akit a kalauz egy világvégi állomáson szállított le? A Simonfyy András és Zsombolyai János filmjének „hőse” sem tesz mást, csak figyel, hogy a kicsinyes mindennapokban megérezhessük, hogy katasztrófa felé halad ez a mozdulatlan világ. Vagy egy másik fiatalembert tekintsünk hősnek, aki előtt hirtelen labirintussá nyílik az idő? Gaál István Legatójának főszereplője csak a múlt titkaival szembesül, s eközben a saját kérdései válnak nyomasztóvá. Vagy azokat a bokszolókat tekintsünk hősnek, akik tényleg mindent megtesznek a sikerért? Miközben figyeljük Rényi Tamás K. O. című filmj (és a vele szinte egyidőben készült Rocky) főszereplőinek küszködéét, feltolul a kérdés, hogy egyáltalán lehet-e ebben a világban győzni.

A 70-es évek végének embere bizonyára Balczó Andrást tekintette a kor egyik hősének. A volt öttusázó úgy áll előttünk a Küldetés című Kósa Ferenc-filmben – a kor egyik szenzációjában –, mint aki képtelen a megalkuvásra. A kor nézői számára ez kéretlen figyelmeztetés lehetett: íme hát, lehet teljes, autonóm életre is törekedni. Gyáva az, aki lemond erről. Nincs mentség, másra hárítani: korra, körülményekre az önmagunkról való lemondást. De vajon mi volt mindebből igaz akkor is, és mi lehetett kínálkozó szerep?

Egyáltalán elviseli a 70-es évek végének világa az autonóm személyiséget, az autentikus létezésre törekvő embert? A könyv sokféle alakja, számtalan története valójában ezt a kérdést ismételgeti.

Pesti Színház

Pesti Színház

A másik állandó probléma, amely végigvonul a könyvön, hogy milyen értelmiségi szerepek, magatartások lehetségesek a korban. Erről többek között Csurka István drámáinak alakjai beszélnek. Egyrészt a Csurka-művekből készült Dömölky János-filmek (A kard, Amerikai cigaretta, illetve a Ki lesz a bálanya? tévéjáték-változata), másrészt a színházakban többnyire késve eljutott darabok előadásai. Csurka a 70-es évek végének legtöbbet játszott és legnépszerűbb drámaírója. Maga is egy különös, titokzatos főszereplője ennek a világnak. A kor kényszerei és kívánalmai között különféle szerepekbe burkolódzott, hogy egyre mélyebbre ássa titkait és vétkeit, míg olyan mélyre nem kerültek, hogy teljesen elfeledkezett róluk, így lelkiismeret-furdalás nélkül kérhette számon a világon azt, amit önmagától nem mert.
A belenyugvás és az alkalmazkodás mellett a lázadás is számtalan arcát mutatja a korban. A cinizmus, a konformizmus lázadói mellett talán a minőség lázadói a legérdekesebbek. Egy teljességgel átpolitizált, ezért apolitikusságra szoktató korban talán ez a legautentikusabb magatartás. Amikor a konzekvens munka és a belőle teremtett szakmai minőség jelenti a szembeszegülést. És a kényszert kíméletlen őszinteségre. Színházi műhelyek és emberek (Székely Gábor, Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Ruszt József, Fodor Tamás, stb.) munkája leginkább erről beszél. Felidézett előadásaikban pedig újabb lenyomatát kapjuk a korról és a benne élő emberekről.

A könyv számtalan története, felbukkanó alakja arról is áttekintést ad, hogy milyen emberi minőségek, szándékok és törekvések léteztek a korban. A 70-es évek vége ezt adta át a 80-as éveknek, és a rendszerváltás utáni Magyarország is csak ebből gazdálkodhatott. A Repedések a rendszerent olvasva talán ez lehet a legnyomasztóbb tapasztalatunk.

Színházi időkalauz – Dráma és színház a 70-es, 80-as években
Vendég: Radnóti Zsuzsa dramaturg és Hegedűs D. Géza színész, rendező
2017. április 4. kedd 17.00.
Helyszín: Írók Boltja (1061 Budapest, Andrássy út 45.)
A Selinunte Kiadó rendezvénye