“Nagyon jó egymásért élni” – Básti Julit köszöntjük

2017 augusztus 10. csütörtök, 7:00

Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész.

Básti Juli / Fotó: Básti Juli Facebook oldala

Básti Juli / Fotó: Básti Juli Facebook oldala

Básti Juli pályájáról:

A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt. A színház természetes közeg volt számára, gyakran járt be anyjával munkahelyére, a Nemzeti Színházba, de nem volt határozott szándéka, hogy szülei örökébe lépjen. Ráadásul apja eltiltotta a színi pályától, mondván: nem nőknek való, ehhez túlságosan érzékenyek. Érettségi után több dologba is belekapott, de végül mégis úgy határozott, hogy felvételizik a színművészeti főiskolára, ahová nyomban fel is vették. Lépését édesanyja támogatta, biztatva őt, az azonban örök titok marad, hogy a szigorú apa tudott-e erről. Básti Lajos már nem láthatta lányát a színpadon.

A vörös grófnő c. filmben

A vörös grófnő c. filmben

A főiskolát Major Tamás és Székely Gábor tanítványaként végezte el, 1980-ban, friss diplomával a kezében a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, első szerepe Ivo Bresan Paraszt Hamletjének Oméliája volt. 1984-ben a budapesti Katona József Színházban Übü mama szerepével debütált (Alfred Jarry: Übü király). 2003-tól 2015-ig a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, közben már fellépett a férje, Puskás Tamás vezette Vidám Színpadon, a mai Centrál Színházban is. 2015-től a Centrál társulatának tagja.

Básti Juli és Máté Gábor / Fotó: Básti Juli Facebook oldala

Básti Juli és Máté Gábor a Hedda Gablerben / Fotó: Básti Juli Facebook oldala

Erőteljes, érzelemgazdag színésznő. Játéka nyomán tragikus sorsú hősnők és groteszk, eltorzult karakterfigurák is megelevenednek. A Katonában eltöltött csaknem húsz év alatt sok fontos szerepet kapott, dolgozott többek között Ascher Tamással, Zsámbéki Gáborral, Gothár Péterrel, a társulattal, amelynek vezető színésznője volt, a fél világot meghódították. Legsikeresebb színpadi szerepei között volt Pauline (Harold Pinter: Afféle Alaszka), a legendás Három nővér-előadásban Mása, a másik Csehov-műben, a Platonovban Anna Petrovna, Katharina Blum (Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége), Polgármesterné (Gogol: A revizor), majd Ibsen Hedda Gablerének címszerepe.

Básti Juli

Amikor szakmai és magánéleti okokból 2003-ban elhagyta a Katona József Színházat, – visszaemlékezése szerint – a kritika leírta. Bár több mint tíz évig volt a Nemzeti társulatának tagja, több igazgatót és stílusváltást is megélt, utólag nem tartja szakmailag sikeresnek azt az időszakot, ugyanakkor több időt fordíthatott magára és a családjára. Fontos szerepének tartja Hestert (Marina Carr: A Macskalápon), eljátszotta Lady Annát (Shakespeare: III. Richárd), Gorkij Vassza Zseleznovájának címszerepét, az Ármány és szerelemben (Schiller) Lady Milfordot, Arkagyinát (Csehov: Sirály). A Centrálban Schneider asszonyt (John Kander és Fred Ebb: Kabaré) alakította – ugyanebben a darabban a kilencvenes években Sally szerepét osztották rá -, majd Phyllist (Woody Allen: New York-i komédia). Jelenleg is nagy sikerrel formálja meg Margie szerepét (David Lindsay-Abaire: Jó emberek) és Marthát (Edward Albee: Nem félünk a farkastól).

Chicago, Básti Juli mint Velma Kelly

Chicago, Básti Juli mint Velma Kelly

Számos filmben láthatta a közönség: a Szívzűrben (1981), a Kettévált mennyezetben (1982), A vörös grófnőben (1984), amelyben Andrássy Katinkát formálta meg. Játszott a Miss Arizonában (1987), és a Sztálin menyasszonyában (1991) ő volt Paranya, ezért az alakításáért a következő évben megkapta a Magyar Filmkritikusok díját, amelyet még többször elnyert. További filmjei: Egy tél az Isten háta mögött (1998), Üvegtigris 1. és 2. (2000, 2006), Valami Amerika (2001), Csocsó, avagy éljen május elseje (2001), Hídember (2001), Utolsó jelentés Annáról (2009), Anyám és más futóbolondok a családból (2015).

Sokszínű hangját számtalan filmben, tévésorozatban kölcsönözte külföldi színésznőknek. Szép nő létére nem idegenkedik attól sem, hogy a színpadon elcsúfítsa önmagát. Übü mamaként koszosan, rongyosan, jelent meg, aztán kopasz parókában férfiszerepet játszott, a Három lány kékben című darabban művisszereket ragasztott a lábára, a Sztálin menyasszonya című filmben a félbolond Paranyaként is a felismerhetetlenségig elcsúfították.

Csocsó

1998-ban Hallgass kicsit címmel Cserhalmi Györggyel közös nagylemeze jelent meg, amelyen Dés László és Bereményi Gáza dalait énekelték, majd 2008-ban Udvaros Dorottya, Cserhalmi György és Kulka János társaságában, Férfi és nő címmel ugyancsak Dés dalait adták elő, amelyeket CD-n és DVD-n is forgalmaztak.

Munkájáról, hivatásáról egy interjúban így nyilatkozott: ahhoz, hogy valaki jó legyen, elég egy kis ügyesség, adottság, fogékonyság és egy pici szerencse. Ám ha ennél akár egy kevéssel is több akarsz lenni, fegyelemben, odaadásban, koncentrációban a százszorosát kell adnod. Három fiúgyermek édesanyja, és hogy a számára nagyon fontos családjának is jusson belőle, néha nehéz döntéseket kénytelen meghozni.

Bereményi Géza: A tanítványok - 1985 / Balkay Géza, Básti Juli, Cserhalmi György

Bereményi Géza: A tanítványok – 1985 / Balkay Géza, Básti Juli, Cserhalmi György

1982-ben a San Remó-i, 1985-ben a Moszkvai Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját kapta. 1985-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1993-ban színpadi és filmszerepeinek kimagasló megformálásáért Kossuth-díjat és Déryné-díjat, 2001-ben Vastaps-díjat kapott. 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el, 2011-ben pedig Arany Medál-díjjal tüntették ki.

A művésznőről saját szavaival:

Kezdet: Kiskoromtól a színház körül forgott minden. Végszavaztam a szüleimnek, darabokat olvastam, színházba jártam. Semmi nem érdekelt annyira, mint az emberek viselkedése, az indítékaik, a jellemek, hogy ki milyen ember. Ezt figyeltem, ez töltötte ki az életemet, erről fantáziáltam, és ez a mai napig így van. Éreztem, hogy ehhez értek. Sőt, hogy csak ehhez értek. Ezért estem kétségbe, amikor a papám, akinél nagyobb, erősebb és magabiztosabb ember számomra nem létezett a Földön, szó szerint eltiltott ettől a pályától. Óriási dolog volt dacolni ezzel, áttörni, vagy legalább valahogy átjutni ezen a falon.

Galócza/ Katona József Színház / Hollósi Frigyes, Básti Juli

Galócza/ Katona József Színház / Hollósi Frigyes, Básti Juli

Gyerekkor: Igen, az ország egyik legnagyobb színésze volt az apám, ettől azonban én nem lettem boldog. Nekem nem színészfejedelemre lett volna szükségem, aki próbákra jár, előadásokra, forgatásokra, rádióba, hanem papára, aki megsimogat, vagy aki játszik velem, akihez odabújhatok. Rengeteg tisztázatlanság, kuszaság maradt bennem máig is feldolgozatlanul.

Nem: Azt akartam, hogy fogadjanak el annak, aki vagyok. A gyerekkoromat végigkísérte, hogy „Ja, a Básti lánya…!” Emlékszem, egy prózamondó versenyen bejutottam az országos döntőbe, felolvasták a nevemet, és rögtön kérdezték is: nem a Básti Lajos lánya? Én meg rávágtam, hogy nem.

Érettségi után egy évig mindenfélét csináltam – és semmit. Akármibe belekaptam, nem érdekelt. Éreztem, gondoltam valamit, amit magam sem mertem megnevezni. Amikor tudatosodott bennem, jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Felvettek.

A vörös grófnő / Básti Juli

A vörös grófnő / Básti Juli

Jelen: Szeretem az új dolgokat, de azért nem várom őket annyira. Talán azért, mert az egész gyerekkoromat várakozással töltöttem. Hajtottam az időt, hogy végre felnőtt legyek. Vagy a múltban éltem, vagy a jövőbe vágytam. Felnőttként sokat dolgozom azon, hogy képes legyek a jelenre koncentrálni.

Anya: A mi kapcsolatunk egészen különleges volt… Különlegesen intenzív és bensőséges. Egy házban laktunk, annak minden előnyével és hátrányával. Rengeteget vitatkoztunk, súrlódtunk, veszekedtünk, de csüggtünk egymáson, imádtuk egymást. Én akkoriban azt hittem, hogy nem engedett el soha, mindig pici gyereknek tartott, és nem engedett igazából felnőni. Én emiatt dohogtam. Ma már látom, hogy ez abszolút kölcsönös volt, és lelkem mélyén mindig gyerek maradtam. (…) Ő kiskorom óta pontosan tudta, hogy elsősorban ez a pálya vonz, aztán másod- és harmadsorban is. Tudta, hogy folyton színházasdit játszom a barátnőmmel, hogy amikor a szereptanulásnál végszavaztam nekik – ami önmagában sem volt csekély élmény! –, utána az egész darabot végigolvastam, és próbáltam megérteni a lényegét, tudta, hogy ha engedte az időm, mindig ott tébláboltam a színházban, és próbáltam mind többet magamba szívni az ottani légkörből. Hitt bennem, bízott bennem, és ez hihetetlen erőt, bátorságot adott nekem végig a pályámon. Ezért is érzem méltánytalannak, hogy általában azt említik, Básti Lajos gyereke vagyok, mert ugyanennyire igaz, hogy Zolnay Zsuzsáé is! És én mindkettőjükre egyként büszke vagyok!

x

Csúnya: Imádok csúnya lenni, imádom a rútakat. Vesszőparipám, hogy nem csak a szépekről gondolható, hogy jó velük lenni, hogy érdekesek, hogy kíváncsi vagyok rájuk. Azt akarom, hogy ne csak azt mondják: hú, de csúnya, hanem azt is: hú, de érdekes. Ezeket a figurákat általában én is találom ki, az Übü mamát az összevarrható sebével, a Három lány kékben nőalakjának a visszereit.

Kaposvár, Katona: Mázlim volt már azzal, hogy először Kaposvárra kerültem, jókedvvel mentem oda, amikor Babarczi Lászlóhívott. Nagyszerű kezdés volt, öt évig játszottam csodálatos produkciókban, és olyan emberekkel dolgozhattam, akik újabb lehetőségeket nyitottak meg előttem. Ezek pedig vittek magukkal. Felkerültem Pestre, a Katona József Színházba, ahol ugyanaz a gondolkodásmód, életszemlélet volt jellemző, mint Kaposváron. A Katona társulatának tagjaként szinte bejártam a világot az ott töltött 19 év alatt. A Három nővérrel, a Platonovval, A revizorral, a Vízkereszttel, Az új lakással eljutottunk Chicagóba, Venezuelába, Hongkongba, Párizsba, Helsinkibe. Európától a tengerentúlig 56 városban vendégszerepeltünk. Azóta kiszámoltam, hogy abban időben minden évadban 3 hónapot voltam külföldön ezekkel a híres darabokkal.

Básti Juli, Haumann Péter / Centrál Színház: Cabaret

Munka: Kislányként sokat láttam a dívákat, akik – noha generációkat éltek át – képtelenek voltak a színpadon küllemet váltani, nem akartak idősebbekké, esetleg kevésbé tetszetősebbekké válni. Elhatároztam: ha én színész leszek, forradalmat csinálok! Kaposváron, majd Budapesten a Katonában minden lehetőséget meg is kaptam erre. Pontosabban: az agyunkat, az idegrendszerünket szétszedve, boncolva készültünk egy-egy bemutatóra. Milyen lelkiállapotban születik a szó, a mondat? Elemeztük a szöveget. Minden mögöttes szösszenetről tudnunk kellett, gondolkodnunk róla. Engem mind a mai napig ez a hozzáállás vonz, ez izgat. Erre mindig kapható vagyok. Mindig a munka számít.

Básti Juli és Sinkó László / Übü király / Katona József Színház

Básti Juli és Sinkó László / Übü király / Katona József Színház

Kudarc: Szerepet nem kértem, és soha nem is fogok. Közvetlenül a Nemzetibe szerződés előtt volt egy szörnyű élményem. Soha nem vágytam szerepre, de több mint tíz éve kiejtettem a számon, hogy Hedda Gablert szívesen eljátszanám. Rá tíz évre kaptam meg a szerepet és életem egyik legnagyobb kudarca volt. (…) Azért esett rosszul, mert pont tíz évvel később kaptam meg, mint amikor el kellett volna játszanom. Hedda Gabler alakja inkább a harminchoz, mint a negyvenhez áll közelebb. De nemcsak ez volt a baj, az előadás több sebből vérzett. Az, hogy az ember jó teljesítményt nyújt, és a lehető legtöbbet próbálja kihozni magából, az nem ugyanaz, mint amikor a rendezés, a szereposztás, a hangulat, a díszlet, a jelmez és minden stimmel, és ettől lesz jó egy produkció. A környezetemben – szerencsére – többnyire mindenki úgy dolgozik, hogy mindent belead, de ettől még sajnos lehet rossz is egy előadás. Nagyon sokszor bízunk benne, hogy az iszonyatos erőfeszítés és a munka majd meglátszik. És az látszik is, de mégsem elég. Ha valami nem sikerül, egy színésznek az fáj a legjobban, hogy azt feltételezik, nem dolgozott eleget.

A Hét boszorka című zenés esten

Szobor: Olyan mértékben változott meg a világ, hogy legendás nagyokról ma már nem lehet beszélni. Számomra egyébként ez nem is fontos. Őszintén mondom, bennem nincs olyan vágy, hogy rám majd emlékezzenek. Estéről estére örömöt akarok adni az embereknek, akik bejönnek az előadásokra. Ha eszükbe jutok netán 20-30 év múlva is, az oké. De szoborra nem hajtok. Az elismeréseket nagyon jó megkapni. Az a nap jó, amikor átadják. Az embernek 70 érintésre van szüksége egy nap, hogy pszichésen rendben legyünk. Nagyon jól esnek a váll- és hátbaveregetések, simogatások. Ettől lehet mindig még egy újabbat rugaszkodni. Azt is érezni, hogy jaj de jó, még kellek. Hát akkor érdemes csinálni tovább. De másnap már inkább csak plusz stresszt okoz, hogy most megint meg kell felelni valaminek. E nélkül is igyekszem megfelelni, nem úgy élem az életemet, hogy az egyik kitüntetéstől a másikig eljussak.

Család: Nem érezném jól magam, ha nem dolgoznék sokat, de a legtöbbet a gyerekek jelentik. A nagymamám hat gyereket szült, egy meghalt kiskorában, így a mamámék öten maradtak, és csodálatos család voltak. Erős támaszt kaptam tőlük, példát arra, mi mindent tud adni a nagycsalád. Micsoda bázis, ha az ember beletartozik egy ilyen „kupacba”. A pályámon is kerestem ezt. Kaposvárott vagy a Katonában is azért éreztem olyan jól magam, mert egy család voltunk, szűk, szoros közösség.

Haldoklik a király / Katona József Színház / Básti Juli, Sinkó László

Haldoklik a király / Katona József Színház / Básti Juli, Sinkó László

Egymásért: Ha egyedül maradsz, akkor lehetséges, hogy elveszíted magadat, kicsúszik alólad a talaj, és nem vagy képes fönnmaradni, evickélni. De amíg van egy párod, amíg hiszel abban, hogy érdemes fölkelni, nem magadért, hanem őérte, és egymás kezét fogjátok, addig nem lehet kételkedni semmiben. Az utcánkban lakik egy néni és egy bácsi, szerintem legalább kilencven évesek mind a ketten. Mindig együtt mennek mindenhová, gyalog járnak vásárolni a térre. De a bácsi már nem mindig tud menni, ilyenkor a néni egyedül viszi haza a cuccokat. A múltkor mondtam neki, hogy fölviszem autóval a kapuig. Elvettem tőle a szatyrokat és lerogytam, szerintem tizenöt kilónyit cipelt. És vitte, kipirult arccal, folyt róla a víz, vitte az öregnek haza. Ez nagyon szép. Nagyon jó egymásért élni.

Nem félünk a farkastól / Centrál Színház / Básti Juli

Nem félünk a farkastól / Centrál Színház / Básti Juli / Fotó: Horváth Judit

 

Manila: A Kettévált mennyezet című filmet Manilában is bemutatták , a Fülöp szigeteken. A repülőgépen első osztályon utaztam Franco Nero-val és Virna Lisi-vel. Nero borzalmasan viselkedett. Mindenkit ugráltatott, játszotta a nagymenőt és közben állandóan szívta a fogát. Virna Lisi meg tizenkétszer öltözött át az út alatt. Szobalánnyal utazott, akit óránként magához rendelt, eltűntek, majd a művésznő a legújabb toalettben visszalebegett a helyére. Én meg kölcsönkért ruhákban mentem, mert nekem magamnak nem volt olyan, amiben a manilai fesztiválon meg lehet volna hajolni. A mamám hívta fel Tordai Terit, aki azonnal segített. Örökké hálás leszek érte. És közben nem láttam a náthától. Érkezéskor figyelmeztettek, vigyázzak, mert a nap irgalmatlan azokkal szemben akik nem szoktak hozzá, de én azt gondoltam, ha már itt vagyok, csak kifekszem, hiszen mikor napozhatok otthon decemberben. Estére – nem túlzok – óriás vörös labdává duzzadt a fejem, és csak a lórúgás allergiainjekciótól lohadt le. Úgyhogy elfoglaltam magam. Aztán a színház is utazni kezdett. A Három nővérrel jártuk a világot.

Zsákbamacska: Az volt a szerencsém, hogy néhány rövid kapcsolat után újra szerelmes lettem, Puskás Tamásba, a mostani férjembe. Szóval nem mentem tönkre, de nem volt egyszerű. Elhatároztam, hogy soha többet nem megyek férjhez, és nincs több hazugság: csak olyan férfival élek, aki minden szempontból megfelel és nincs megalkuvás. Tamással 12 év után házasodtunk össze, akkor jöttek a gyerekek, amikor már nem volt zsákbamacska. Nekünk kikapcsolódás, ha otthon vagyunk, öröm a család.

A Centrál Színházban

A Centrál Színházban / Kern András, Puskás Tamás, Básti Juli, Törőcsik Mari

Színészet: A színészetben az a jó, hogy a fele elmélyülés, befelé figyelés. Hogy jó legyen valaki, ahhoz elég némi adottság, ügyesség, fogékonyság, és kicsi szerencsével karriert is lehet csinálni ennyiből. De ha ennél több akarsz lenni, egy picivel is, ahhoz a százszorosát kell adnod. Szenvedélyben, odaadásban, fegyelemben, koncentrációban, munkában. A különbség formálisan olykor alig vehető észre, a lényeget tekintve viszont ég és föld. Az egyik hatásos, a másik meg is tud érinteni. Hogy eljutok-e idáig, nem tudom, de hogy ezért igyekszem mindent megtenni, az biztos.

Forrás: MTI, Nők Lapja, Zalai Hírlap, Színház.hu, Revizor, Fidelio, Képes Európa, Családilap.hu, Velvet.hu, Nők Lapja, Anyák Lapja, Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok