“A legizgalmasabb mindenben az ember” – Gothár Péter 70 éves

2017 augusztus 28. hétfő, 6:50

Agráregyetemen, a Vendéglátóipari Főiskolán is járt, majd díszítőként kötött ki a Nemzeti Színházban. Ott rádőlt a nagylétra. Bár két fok közt állva sértetlenül maradt, kirúgták. Volt a kaposvári színház főrendezője, jelenleg a Katona József Színház tagja és a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Augusztus 28-án 70 éves Gothár Péter Kossuth-díjas film- és színházrendező, érdemes művész, a nemzet művésze.

“A legizgalmasabb ugyanis mindenben az ember”. (Gothár Péter)

Gothár Péter

Gothár Péter

Gothár Péter pályájáról:

Pécs-Budapest-Velence

Gothár Péter Pécsett született, az érettségit Budapesten tette le. 1968-tól a tévében volt rendezőasszisztens, majd miután 1975-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Makk Károly rendezői osztályában lediplomázott, 1979-ig rendező. A televíziós műhelyekben kísérletezte ki a későbbi filmjeiben feltűnő stíluselemeket, a narráció, az abszurd helyzetek, az idő és tér egyedi kezelését. Készített ismeretterjesztő és dokumentumfilmet, egyebek között a tragikusan elhunyt Vujicsics Tihamér népzenekutatóról, első tévés rendezései irodalmi műveket dolgoztak fel, például Georg Büchner Woyzeckjét és Jurij Trifonov Csere című kisregényét. Több tévés darabjának is Bereményi Géza volt az írója (Kérdőív, A násznép, Imre), később együtt jegyezték a Megáll az idő forgatókönyvét, Gothár pedig színészként tűnt fel Bereményi első rendezésében, az Eldorádóban.

Ajándék ez a nap 

Első játékfilmje, az 1979-es Ajándék ez a nap a lakáshoz jutás témáját boncolgatta, az operatőr Koltai Lajos volt. A tragikomikus elemektől és groteszk élethelyzetektől sem mentes műért megkapta a filmkritikusok díját (amelyet azóta még további négy alkalommal vehetett át), s elnyerte a velencei filmfesztivál legjobb elsőfilmesnek járó Arany Oroszlán-díját.

Kultuszfilmek

1981-ben készült a korosztályának élményvilágából és saját emlékeiből táplálkozó Megáll az idő, Koltai Lajos fényképezésében. Az 1956-os forradalom után hét évvel játszódó történet a kamaszok nézőpontjából ábrázolja az időszakot, végül 1968-ban villantja fel a szereplőket, az 56-os események fekete-fehérben, a film jelen cselekménye színesben forog. A mára kultuszfilmmé emelkedett alkotás bekerült minden idők 12 legjobb magyar filmje közé, és a játékfilmszemle díján kívül (amelyet eddig hat alkalommal kapott meg) több külföldi filmfesztiválon is rangos elismerést, Cannes-ban ifjúsági díjat nyert.

Esterházy Péterrel közösen írta a szürrealisztikus Idő van (1985) és a Tiszta Amerika (1987) forgatókönyvét – mindkettő nemzedéki közérzetfilm, központi kérdésük az értelmes élet keresése. Előbbi egy családi nyaralást mesél el időnként meghökkentő, abszurd képi világ és nyelvezet segítségével, keveredik benne álom és valóság, reklám és filmidézet. Az utóbbi egy negyvenéves értelmiségi amerikai kalandjairól szól, aki a New York-i társasutazásról nem tér haza, s élete végül tragikus véget ér. 1990-ben a Melodráma forgatókönyvét is ő jegyezte, ennek szereplői már a rendszerváltás utáni “új korszak” elszántságával keresik múltjukat, jelenüket és jövőjüket.

Őze Lajos, Koltai Lajos és Gothár Péter

“Posztszovjet kapreál” 

A rendező még 1982-ben, kéziratban kapta meg Bodor Ádámtól A részleg című novelláját, a kiszolgáltatottságról szóló, sajátos kelet-európai víziót azonban csak tizenkét évvel később tudta megfilmesíteni, s elnyerte vele a filmszemle nagydíját. 1995-ben készült el a “magyarul beszélő orosz lágermese”, a Haggyállógva Vászka, amely a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezés díját kapta. Az öt évvel későbbi, a rendezésért Európai Filmdíjra jelölt Paszport (középpontjában egy Ukrajnából Kelet-Magyarországra házasság útján áttelepülő nő történetével) és a 2003-as filmszemlén a fődíjat elnyerő Magyar szépség sajátos groteszk-ironikus stílusában kíséri figyelemmel a “posztszovjet kapreál” okozta változásokat, visszatérve a poszt-kádári tematikához. (A két szomszédos család nemzedéki viszonyainak mélyére ásó, Sam Mendes Amerikai szépség című alkotására emlékeztető Magyar szépség forgatókönyvének megírásában Závada Pál vett részt.)

Gothár a rendezés mellett több filmjének látványvilágát is maga tervezte. Nagyjátékfilmet több mint tíz éve nem forgatott, 2007-ben a Tanúvallomás című, Kertész Ákos írásából készült kisjátékfilmmel jelentkezett: egy asszony tanúvallomásából kiderül, hogy akaratlanul is felbujtója volt egy gyilkosságnak, amelynek áldozata régen látott apja volt. 2005-ben A Nagy Könyv televíziós sorozatban Gabriel Garcia Márquez Száz év magány című regényéből forgatott kisfilmet.

Színházrendező, látványtervező

1979-től dolgozik színházban, legtöbb színpadi munkájának díszleteit is maga tervezi. 1979 és 1992 között a kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezőjeként meghatározó szerepet játszott a társulat legendás korszakában. 1993 óta a Katona József Színház rendezője, emellett színpadra állított darabokat a Radnóti Miklós Színházban, a Vígszínházban, az Örkény Színházban, az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban is. A 2011-es Liszt-emlékévben ő rendezte Fekete Gyula Excelsior! című, Liszt Ferencről szóló operájának ősbemutatóját, 2012-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitóprodukcióját, Jacobi Viktor Leányvásár című operettjét és Martin McDonagh Vaknyugat című darabját, az Átrium Film-Színház első saját produkcióját. A Katonában az elmúlt évadban McDonagh Hóhérok című drámáját állította színpadra, amely a halálbüntetés eltörlése előtti utolsó angliai akasztásról szól. Legközelebbi rendezése Bognár Péter Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler című darabja lesz a Kamrában.

Fotóművész

Színházi és filmes munkái mellett évtizedek óta foglalkozik fényképezéssel, 2010-ben a Fugában rendeztek kiállítást fotóiból.

Munkásságát 1987-ben Balázs Béla-díjjal ismerték el, 1990-ben megkapta az érdemes művész címet, 1997-ben pedig “egyenletesen magas színvonalú, hazai és külföldi elismerésekben gazdag filmrendezői munkásságáért” Kossuth-díjjal tüntették ki. 2007-ben elnyerte a színikritikusok díját, 2009-ben a Pro Cultura Hungaro-Russica Díjat vehette át. 2014-ben a Nemzet Művésze elismerésben részesült. A rendező a Színház- és Filmművészeti Egyetem Filmes Tanszékének egyetemi tanára, 2013 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Gothár Péter

Gothár Péter

Gothár Péterről saját szavaival:

Idő: Éles helyzetben mindent újra kell kezdeni. Talán jobban kezelek bizonyos helyzeteket, jobban elemzek, jobban rálátok a saját hibáimra, mint régen, de semmi több. Az öregedés egyetlen pozitívuma, hogy letettem a terheket, inkább a saját magam öröméről szól a munka, mintsem a bizonyításról. Talán ez a legfontosabb hozadéka az idő múlásának.

Film és idő: Minden állítás próbája az idő. Ha stimmelnek az arányok, az érvényesség is megmarad. Ezért veszélyes a film a mindenkori hatalom számára: dokumentálja az aktuális valóságot. Mint ahogyan az írás, a fotó is, még ha stilizált elemeket is tartalmaznak. Ha egy alkotó jól teszi fel a kérdéseit, a mű eséllyel áll az idő próbája előtt.

Kézbe venni az időt: A fényképezőé mást tud, mint a kameráé. S a fotó is más, mint a film. Kézbe lehet venni általa az időt. A másodperc töredéke alatt bekövetkező mozgások, mozdulatok is új időkeretet kapnak általa, így minden kép új értelmet ad. S ez izgat a fotózásban: olyan szelete az időnek, ami más műfajban nincs meg.

Megáll az idő:
Szerencsés csillagzatú munka volt, kiröppent álom, igazi mesefilm. (…) Részem, szeretem, emlék. Nem üzleti befektetés, nem folytatásos opera – bár a megbízhatatlan apák története örök téma, járatos is lennék benne –, de máshogy látom a ma filmjét és a mai apátlanságot is.

Életveszélyesen komoly:  A filmezés életveszélyesen komoly játék, és egyáltalán nem mindegy, hogy kik a társaid ebben a játékban. (…) Nem önálló alkotómunka, ugyan egy ember fejében létezik az egész, de nem tudja egyedül csinálni, és aki nagyon erőlteti azt, hogy egyedül gondolja végig, az nagyon sok hibalehetőséget vállal. Én tisztában vagyok azzal, hogy mi az, amit nem tudok, s az olyasmit igyekszem szakemberre bízni. Fontosnak tartom – nem csak azért, mert forgatókönyvpárti vagyok -, hogy azok a mondatok, amelyek elhangzanak egy filmben, rendben legyenek.

Forgatás: Amikor filmet forgatsz, az kiszámíthatatlan helyzet, az mindig először van. Én még soha nem éreztem, hogy valamit tudok, és az nekem menni fog. Mindig úgy éreztem, hogy nem tudok semmit, és ez most borzalmasan nehéz.

Teljesítmény: Nem titkolom, hogy rossz a véleményem azokról az együttműködésekről, ahol véletlenszerűen jönnek létre jó alakítások. Fontos leszögezni, hogy ez nyilván irigység is, mert nekem így nem megy. Én az elvégzett közös munkában hiszek, másra nem tudok támaszkodni. Igazán komoly teljesítményt csak befektetéssel lehet elérni. Erre is ugyanazt tartom érvényesnek, mint a finanszírozásra és a művészetpolitikai kérdésekre: először mindig befektetni kell.

Színészek: Néha alig ismerjük egymást, mégis mélyre kell nyúlnunk a másik lelkivilágába. Kell is szeretni a színészt, mert kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen a rendező egy leckével mindig előbbre jár, mint ő. A színpadi léthez kell egyfajta nyitottság, tehát nem nehéz megszeretni a kollegákat, de ez aztán sokszor hibának bizonyul. Hosszú távon nem célravezető benne maradni a nagy szeretetben. Egyrészt azért, mert az élet mindig mást hoz, mint amire számítunk, összevissza csavarja az érzelmeket és később csalódások sorozata érheti az embert, ha rájön, a lelkesedés csak a próbafolyamatnak szólt. Másrészt azért, mert a rendezőnek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy az ő kezében futnak össze a szálak, hogy egyfajta távolságból kellene szemlélnie a saját, illetve a többiek munkáját, hogy sokféle magatartást követel meg tőle a munka. Az a baj, ha az ember nem találja az egyensúlyt, ha túl szerelmes lesz, vagy túl önfejű és szigorú, mert akkor óhatatlanul eltéved a rendezésben.

Mégis: Mára lassan újra történelemmé múló életet, a magamban hurcolt képeket mostanában nem sikerült bekereteznem. Gyengeség volna azt hinnem, nem egyedül én lennék hibás azért, mert egy ideje filmek nélkül öregszem. Rossz típusú időmúlás. Biztosan jó volna rendelésre dolgozni. Az én harcos-baszós, tengeralattjárós filmem elé tolakszik azonban az el nem készült filmek dagadó sorában vezető helyet kiharcoló problémaérzékenység. Hiba volna nem látni: éveim gyűjteményét tekintve velem már lefelé, magától gurul a bringa. Mégis jó volna még filmet csinálni. Viszont az időnek, a filmnek sem lenne mindegy, mi lenne az.

Mai idő: Vannak kávéházak, és van a mai idő, amikor és ahova az ember nem szívesen ül be. Nincs kedve. A filmkészítés gyakorlata, háttere nagymértékben bizalmi kérdés. Nem mindegy, kire bízod az álmaid sorsát. Úgy tűnik, minket most gyanakvással figyelnek, pedig azt talán már mindig tudni fogom, egy jelenetet hol kell elvágni – pláne utoljára.

Megáll az idő / Gothár Péter Pauer Henrikkel és Znamenák Istvánnal

Élni: Az olyan filmes, aki nem akar forgatni, már nem is él. (…) Filmezés nélkül élni nem lehet, az belső kényszer, szenvedély, soha nem szűnik meg – csak most épp szüneteltetni kell. Filmet készíteni, arra méltónak, alkalmasnak lenni alapvetően erkölcsi kérdés. Bizalmi ügy. Aki forgatni akar, az filmje érdekében az ördöggel is szót kell értsen. Ahhoz, hogy a cél érdekében bizonyos kompromisszumokat meg lehessen kötni, a másik félnek is kompromisszumkésznek, párbajképesnek kell lennie. Történelmi tapasztalat, hogy aztán néhány egységnyi eltelt idő nyomában kiéhezünk, már nem vizsgáljuk, hogyan is legitim, mennyire is szavatartó a finanszírozó. Azt remélem, még élni fogok, mire kiderül.

Filmezés: A filmezés sürgős, szókimondó, aktuális műfaj, gyors reakció a világra, ez lehet vele ma is a baj. A színház hasonló adottságokkal tizedeli magát.

SZFE: Nem is az iskolába való bekerülés az, ami elsősorban nehéz, hanem a filmezéshez szükséges nyitottság, alkalmasság bizonyítása. Számunkra elsődleges kötelezettség a tehetség felismerése. Készség, képesség, tehetség, rátermettség: nehezen mérhető, sokszor rejtett, szubjektíven ítélhető tulajdonságok. Azt, hogy az aspiráló személyisége mit rejt, mennyit tartogat magában, mi lesz belőle pár év tanulás után, a felvételi procedúra alapján csak megérezni, feltételezni tudjuk. (…) Az oktatás színvonalának biztosítéka az egyetem szellemi háttere, a tanári kar szakmai gyakorlata, művészi tapasztalata.

Színészhallgatók: Van egy tévhit, miszerint elég az iskolába bejönni elpötyögtetni valamit, és lazán lehet közlekedni a diákok között, mint „nagy rendező”. Ez tévedés, ugyanis az egyetemi munka kétszer annyira leveszi az ember energiáit, mint a színházi. Érzelmileg is megterhelőbb. Nagyobb a felelőssége, hiszen sorsokról döntesz nap, mint nap. Rengeteget kell kötelezően adni. Viszont óriási dolog, amikor becsukódik az ajtó, ott maradtok másfél oldal szöveggel, két-három gyerekkel és látod, ahogy megcsillan a tehetségük, ahogy életükben először képesek kibontakozni, és megfogalmazni olyasmit, amire csak a színpadi létezés ad módot

Tanítás: A filmkészítés sok előkészületet, fizikai és szellemi befektetést igénylő munka az első kép kitalálásától a forgatásig. Az osztályt alkotóműhelyként kell elgondolni, ahol az elkészült gyakorlatokra épül a következő feladat. A képalkotás folyamata, a gondolatok kifejezésének mechanizmusa a filmkészítésben változó, nem ritkán csalódásokkal nehezített utat, néha örömöt jelent. Mikor munka során tanulja, tapasztalja ezt a kétféleséget az ember, nagyon fontos a műhely védelme és toleranciája.

Színház: Tanulok ott sokat, örülök, hogy tehetséges emberek között lehetek. Szeretem a színházat, gyakran jobban is, mint ahogyan a színház szeret engem. És ez így van jól, ettől is inspiráló számomra az a környezet, a megszólalási forma, tér.

Dolog: A színháznak ma kiemelten dolga, hogy igaz legyen. A színészek ne hazudjanak az elszálló szavakban, érzelmekben, sem a seggrázásban. Ha a néző esetleg megrendül egy előadáson, a látottak feldolgozása, a feltett kérdés megválaszolása már az ő dolga. Házi feladat. A színház elérte célját, és immár közhasznú: a nézőt gondolkodásra bírta.

Nézők: Én színházilag úgy szocializálódtam Kaposváron, hogy minden kell. De csak úgy, ha tudom az értelmét, és királylány közegben vagy letolt gatyával is van érvényes gondolata az előadásnak. Az árt, ha egy színház leszáll a nézők szintjére – a színháznak kell a nézőket felemelni. (…) A “mire fizetek be”, a néző nevelése színházcsinálók dolga.

Gothár Péter

Gothár Péter és Till Attila

Katona: A Katona műhelye lényegében egy túlfűtött alagsori helyiség olajos satupadokkal, ahol addig izzítjuk, szorongatjuk egymást, míg a társadalom nagy kérdései színpadra nem kerülnek. A helyzet az, hogy a társulat olyan emberek együttléte, akik nyitott szemmel járnak, és lényeges dolgokról egyformán gondolkodnak – ez az összetartó erő. Egy színház akkor tudja megőrizni tisztán látását, ha az igazsághoz, a társadalom nagy kérdéseihez elkötelezett, és semmiféle politikai függőség nincs mögötte.

Politika: Jó nagy baj van, ahol a zűrzavarban gyakran elvesző, fontos kis hangok, amiket kiadni egy színházi előadás képes, a politikában félelmet keltenek. Baj van, nem szabad a lélegzet ott, ahol a hatalom tálib károkat okozva visszaszorítja, elfojtja ezeket a hangokat.

Menni vagy maradni: Tökéletesen lejáratott és 60 éve mindig aktuális kérdés, de ha olyan ember vagy, aki mondani akar valamit, akkor azt itt kell megpróbálni elmondani. Néha, mikor szembesülök azzal, mióta nézünk megint fordítva a távcsőbe, elkeserít, hogy itt vagyok. Lett volna lehetőségem elmenni, és szívesen mondanám, hogy azért maradtam, mert magyar vagyok, de korán rájöttem, amit tudok – ha tudok egyáltalán valamit – az magyarul és itt érvényes. Úgyhogy azt a valamit nekem itt kell kimondani, itt kell dolgoznom az ihletért, és innen kell ott magyarnak lenni, nem fordítva.

Életmű?: Mindenkivel közölhetem, hogy még élek, ez néha szenvedélyesen tud tecceni nekem, és vannak terveim.

Ellektikus életmű: Azok mondják, akik szerint egy embernek homogénnek kell lennie. Pedig aki kérdéseket tesz fel, reagálnia is kell. Szellemi szabadságot, s remélem, nem hangzik nagyképűségnek, gazdagságot jelent, ha az embert nem gátolja a fantáziája.

Forrás: Színház.org, MTI, Népszabadság, Kulton.hu, Origo, HVG,
Magyar Narancs, Filmvilág, Est.hu, Sonline.hu