“Hosszú időre eljegyeztem magam az operettel” – 25 éve hunyt el Rátonyi Róbert

2017 október 08. vasárnap, 7:38

Huszonöt éve, 1992. október 8-án halt meg Rátonyi Róbert, a múlt század második felének egyik legkedveltebb operettszínésze, táncos-komikusa.

Rátonyi Róbert

Rátonyi Róbert

Reisz Róbert néven született egy pesti polgári családban 1923. február 18-án. Szülei a II. kerületi Érseki Katolikus gimnáziumba íratták, az érettségi vizsga letétele után tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán folytatta, s hegedűtanári szakon végzett. Mivel egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a színjátszás iránt, 1941-ben beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába. Első komolyabb lehetőségét – melyet egy szerepegyeztetési zavarból fakadó véletlennek köszönhetett – már a következő évadban megkapta: ráosztották a főszerepet a Vígszínház Kata-Kiti-Katinka című operettjében. Az akkor tizenkilenc éves ifjú az ötvenes éveit taposó Kosáry Emmi partnerét alakította kiválóan. Ettől kezdve a színpad lett az élete: revüszínházakban, éjszakai zenés szórakozóhelyeken lépett fel.

A második világháború után a főváros csaknem minden magánszínházában játszott, majd 1949-ben az Operettszínházhoz szerződött táncos-komikusi minőségben. A Rákosi-korszak kultúrpolitikusai többször is megpróbálták betiltani a giccsesnek és kispolgárinak minősített operettet, de aztán belátták, hogy a műfaj elpusztíthatatlan, ezért végül úgy döntöttek, “áramvonalasítva”, a szövegkönyveket leporolva mégis megmaradhat. Az Operettszínháznak néhány szovjet darabot is be kellett mutatnia, s megszületett az “új” operett, mint a munkáskörnyezetben játszódó Állami Áruház, de műsoron maradtak a klasszikus Kálmán-, Lehár-, Kacsóh és Ábrahám-darabok is.

Rátonyi a műfaj olyan legendás művészeivel játszhatott együtt, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Latabár Kálmán, Sárdy János és Feleki Kamill. Humoros, könnyed stílusával szívesen látott figura volt a színpadon, kiemelkedő alakítást nyújtott számos darabban. Az Állami Áruház, a Luxemburg grófja és a Boci-boci tarka sikereit követően az igazi áttörést a Csárdáskirálynő hozta meg számára, melyben legtöbbször Bóni grófként, olykor Miska pincérként láthatta a nagyérdemű. Saját elmondása szerint 2172 alkalommal szerepelt a darabban, ezért nem csoda, hogy a híres “Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád…” kezdetű dalt vele azonosítják. A Csárdáskirálynővel bejárta a világot, s nagy sikereket aratott a Szovjetuniótól kezdve Görögországon, Jugoszlávián, Románián, Csehszlovákián át a New York-i Broadwayig. Mozgása, gesztusai kiszámítottan eltúlzottak voltak, mintha megkérdőjelezné saját műfaját, jellegzetes stílusa miatt könnyen és sokat parodizálták.

Időközben megházasodott, megszületett a később zenei pályára lépő ifjabb Rátonyi Róbert, majd lánya, a szintén színészetet választó Rátonyi Hajnalka. 1971-ben a Nagymező utca túloldalára, a Thália Színházba szerződött, hogy prózai darabokban is kipróbálja magát, s itt is nagy sikert aratott. Szívesen vállalt feladatokat gyermekdarabokban és konferansziéként is népszerű volt. Sokat szerepelt a televízióban, a rádiókabaréban és filmekben is, mint a Hattyúdal, a Meztelen diplomata, a Jeles András rendezte Álombrigád. Sokat tudott a színházról, operettről írt könyve a műfaj egyik fontos összefoglalása. Élete utolsó éveiben rendezett is, előadás-sorozatokat tartott a rádióban és a televízióban a zenés műfajról. Rendszeresen publikált újságokban és hetilapokban, könyvei jelentek meg.

Rátonyi Róbert (fotó: Fortepan)

Rátonyi Róbert (fotó: Fortepan)

Bár életútja sokfelé kanyargott, emlékét leginkább a zenés színházi műfaj egyik meghatározó személyiségeként őrzi a köztudat. Mosolyára és kacsintására talán még az is emlékszik, aki csak egyszer láthatta. A magyar színjátszás történetének utolérhetetlen táncos-komikusát életének hatvankilencedik évében, 1992. október 8-án érte a halál, búcsúbeszédét a Farkasréti temetőben Gálvölgyi János mondta.

“Tizennégy éves koromtól rendszeresen látogattam a főváros színházaiban színrekerülő operettprodukciókat, és az előadásokról saját szórakozásomra jegyzeteket készítettem. Ezek alapján készültek e könyv 1937 utáni operett-ismertetései, melyek a második kötetben egészen napjainkig kalauzolják el az olvasót, felhasználva hazai és külföldi kutatásaim forrásanyagát. 1942-től sorsom és jószerencsém úgy hozta, hogy hosszú időre eljegyeztem magam az operettel, és huszönöt évig tevékeny részese lehettem a magyar operett-színjátszásnak. Így elkerülhetetlenül magam is bekerültem a második kötet szereplői közé. Mindezek ellenére igyekeztem objektivitásomat megőrizni, noha ez nem könnyű! Sok mindenről szerettem volna ebben a két könyvben írni… de nem írhattam sok mindenről… mert sok mindenről írnom kellett. Művekről, szerzőkről, színészekről, rendezőkről, igazgatókról… a korról, amiben éltek, emberi és művészi problémáikról. Talán sikerül fellebbentenem a fátylat, mely ma már kissé túlzottan ráborult mindarra, amit úgy hívunk: Operett” – írta Rátonyi Róbert az Operett című könyvének második része elé.

Forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum