Ismerik a “színészbejglit”? – Színházi anekdoták Rátonyi Róbert tollából

2017 december 25. hétfő, 7:22

Az alábbi múltidéző anyagból kiderül, mit jelent a színészbejgli, hogy járt Dajka Margit Amerikában a süteménnyel és hogy került egy tragikus pillanatban bejgli az Operett Színház színpadára. Rátonyi Róbert egykori írását idézzük. 


Rátonyi Róbert – Színészbejgli:

A színészbejgliről

1945 karácsonyán öltözőasztalomon tekintélyes csomag várt. Mellette rövid levél, „Fogyaszd egészséggel, Lili néni sütötte. Ezt nyugodtan megeheted, ez nem afféle színészbejgli. Ölel, Gyula bácsi.” A felejthetetlen Gózon Gyulával és aranyos feleségével, Berky Lilivel, akkor már hónapok óta együtt játszottam az Operett Színházban Napsugár kisasszonyok című operettben. Karácsony előtt Gyula bácsi és Lili néni minden kollégát kifaggatott, szereti-e a bejglit és milyent, mákosat, vagy diósat? Így aztán a csomag átvételekor megértettem, miért volt a nagy érdeklődés. A „színészbejgli” kifejezést viszont nem értettem. Még szerencse, hogy Gyula bácsi készséggel mindent elmagyarázott.

-Tudod édes öcsém, 1910 telén, Nagyváradon voltam fiatal színész. Sokat játszottam és sokat éheztem. A szerepeim nagyok voltak, de a gázsim nagyon kicsi. Így aztán már nagyon vártam pályatársaimmal a karácsonyt, mert egyik színészkollégám elmondta, hogy karácsonykor a váradi házakban halomszámra sülnek a mákos, diós bejglik. Na már most, mindenütt többet sütöttek, mint amennyi elfogyott volna, aztán néha az is előfordult, hogy egy-egy bejgli alaposan odaégett a nagy készülődés közepette. Ilyenkor aztán kapóra jöttek a város kedvenc színészei és színésznői, akik ünnepi vacsora keretében boldogan elfogyasztották a „selejtet”! Ez volt az úgynevezett színészbejgli. Néha kicsit kemény, néha kicsit száraz, néha kicsit megégett, de mi akkor is megettük volna, ha mazsola helyett vasszögek vannak benne.

Rátonyi Róbert és családja

Dajka Margit és az amerikai magyar bejgli

S ha már abejgli és a színészek kapcsolatáról mesélek, nem hagyhatom ki azt az esetet, mely 1938-ban történt a Borcsa Amerikában című film forgatásán Dajka Margittal. A felvételek egy része New Yorkban készült, decemberben. Amikor közeledett a karácsony, Dajka szomorúan megjegyezte: „No, itt hiányozni fog a karácsonyfa alól a hazai mákos bejgli!” Mikor ezt meghallotta Dajka egyik amerikai barátnője, elvitte a magyar negyed híres üzletébe, a „Paprikás Weisz” – hez. Weisz bácsi a tulaj, nagy örömmel fogadta Dajkát és beszólt egy kis ablakon a hátsó helyiségbe, „Mariskám, itt van a Dajka Margit színésznő Pestről. Csinálj neki néhány rúd mákos és diós bejglit úgy hazai módra. Kösd föl a kötényedet jól, hogy olyan legyen, amilyet Pesten se tudnak sütni!” A konyhából ízes szegedi tájszólással érkezett a válasz: „Mög lösz, jó lösz minden!” Másnap Dajka átvette a bejgliket, amelyek csodálatosan voltak elkészítve.

Dajka Margit

Ettől kezdve Dajka mindennapos látogató lett Weisz bácsi üzletében. Elutazása előtt arra kérte az üzlet tulajdonosát, hogy engejde meg személyesen megköszönnie Mariskának a bejgliket. Mint mondta: „Éreztük mindannyian, akik ettünk belőle, hogy magyar szívvel, magyar asszony sütötte.” Weisz bácsi hátrakiabált a konyhafelé, Mariska lelkem, gyere ki! És a következő pillanatban kilépett a konyhaajtón egy jól megtermett, tenyeres talpas néger szakácsnő. A Paprikás Weisz tűzről pattant Mariskája, aki főzni, bejglit sütni és magyarul beszélni Weisz bácsitól tanult meg, méghozzá szögedi módra, a felhőkarcolók árnyékában.


Amikor színpadra kerül a bejgli

S végül hadd szóljak arról a megrázó pillanatról, amikor a karácsonyi bejgli a színpadra került. Történt pedig ez az ötvenes években, az Operett Színház a Gerolsteini nagyhercegnő előadásán, ahol a darab primadonnája Honthy Hanna a második felvonás nagyjelenetében szerepe szerint magasra kellett emelje a díszpárnán elényújtott fényes kardot és ezzel a kezében énekelte el az operett nagy slágerét: „Nézd ezt a kardot, a kardot, a kardot, …”

Karácsony másnapján, a délutáni előadáson a jelenet majdnem botránba fulladt. Ugyanis amikor Honthy felemelte a kardot, ahhoz a markolatától a penge legvégéig egy-egy mákos és diós bejgli volt odaerősítve. Honthy, aki erősen rövidlátó volt csak a kard súlyosságán érezte, hogy valami nincs rendben. Főleg, amikor a közönség kuncogása harsány röhögésbe csapott át. Tudniillik dalának ahhoz a sorához ért, „ezzel fogjuk legyőzni az ellenséget!”…. Honthy és az igazgatóság hetekig nyomozott a tettes után, vajon ki kötözte a kardhoz a bejgliket? Az illető soha nem került elő.. talán már elárulhatom a nevét… Latabár Kálmán volt!

Forrás: Színházi Élet

 
 

Kapcsolódó anyagok