“A közönség együtt: zseni” – Bodrogi Gyulát köszöntjük

2018 április 15. vasárnap, 16:53

Ma ünnepli 84. születésnapját Bodrogi Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze. Múltidéző összeállítással köszöntjük a Nemzeti Színház művészét.

Bodrogi Gyula pályájáról röviden:

Pályáját néptáncosként kezdte, 1951–1954 között a SZOT együttes szólótáncosa volt. 1954-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett. 1958-ban szerzett diplomát. 1958–1982 között a József Attila Színház tagja volt. 1975 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1982–2001 között a Vidám Színpad művészeti igazgatója és rendezője volt. 2002-ben a Vidám Színpad örökös tagjává választották. 2002-től szabadfoglalkozású. 2003-tól a Nemzeti Színház művésze.

Emlékezetes alakítást nyújtott a Szókimondó asszonyság, az Imádok férjhez menni, az Egy szerelem három éjszakája, A kaktusz virága, a Koldusopera, a Szomorú vasárnap, a Charley nénje, a Kabaré című darabokban. Moziban 1957-ben tűnt fel a Külvárosi legenda című, Máriássy Félix rendezte filmben. Emlékezetes filmje volt a Házasságból elégséges (1961), a Hattyúdal (1963), a Húsz óra (1965), a Tanulmány a nőkről (1967), a Fuss, hogy utolérjenek! (1972), a Szépek és bolondok (1976), a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (1980).

Művészi munkájáért számos rangos elismerést kapott: 1962-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1973-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címet. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2007 óta a Nemzet Színésze kitüntető cím birtokosa. 2009-ben a XIII. kerület díszpolgárává választották, a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű-díjjal jutalmazták. 2012-ben a Prima-díjat és a Prima Primissima Közönségdíját vehette át, 2013-ban Szenes Iván Életműdíjat kapott.

Bodrogi Gyula / Fotó: Németh György, MTI

Bodrogi Gyula / Fotó: Németh György, MTI

A művészről saját szavaival:

Születés: Szerintem két igazság van, amit nem lehet félremagyarázni, csak elviselni. A születést és a halált. Az összes többi csak a töltelék.

Pálya: Azt szoktam mondani, hogy nem én választottam ezt a pályát, hanem a pálya választott engem. Kilenc éves koromban Pápán színházi emberek jöttek az iskolába, és azt mondták, “ez a gyerek kell nekünk”. Ott játszottam először színpadon. Azután bármelyik iskolába kerültem, mindenhol szerepeltem, énekeltem, szavaltam, táncoltam.

Matek: Matematika-fizika tanárnak készültem, aztán elmentem táncosnak, majd a főiskolára először rendezőnek jelentkeztem, de szerencsére nem vettek fel, csak színésznek. Látszólag nagyon távol áll egymástól a matematika és a színészet, de valójában egy darabot logika és pontosság nélkül nem lehet megírni, sőt eljátszani sem. Az én felfogásom szerint az egyik legcsodálatosabb művészet a matematika. Nehéz ennél vadabb, költőibb mondatot kitalálni: “a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást”.

Bodrogi Gyula és Törőcsik Mari / Fotó: Keleti Éva, MTI

Bodrogi Gyula és Törőcsik Mari / Fotó: Keleti Éva, MTI

Ideg: Abszolút élhető idegekkel rendelkezem. A színházban időnként vannak kisebb kirohanásaim, de a hétköznapokon, a civil életben nyugodt ember vagyok. Épp ma beszéltem Törőcsik Marival. Mesélte, hogy a minap szóba kerültem náluk, és emlegetett, hogy a Bodroginak milyen különleges képessége van. Tudniillik, ha vészhelyzet van, halálos nyugalom fog el, és képes vagyok a megoldásra koncentrálni. Ezért mindig meg is találom azt. Színészként időnként azt gondolom, jobban tudom, hogyan kell eljátszani egy szerepet, mint a rendező. Persze egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nekem van igazam, de szeretem azt hinni, hogy igen, és olyankor felmegy a pumpa. Pikírt és gonoszkodó leszek. Aztán félóra múlva megnyugszom.

Boksz: Tudod, furcsa az élet. Mindig a legkézenfekvőbb dolgokról derül ki a végén, hogy mégsem úgy van, ahogy gondoltam. Vannak helyzetek, amikor haragudni kell valakire, és olyan is, amikor barátságot kell kötni. Talán ezért is kedvelem annyira a profi bokszmeccseket, holott ezt a sportot soha nem űztem. Ütik egymást, mint a fene. Látszik, hogy tiszta erőből és őszintén. Aztán az eredményhirdetésnél összeölelkeznek. Ez a nagy vágyam, hogy ebben az országban is összeölelkezzenek egyszer a vezetők. Még akkor is, ha egyébként szemben állnak egymással. Ne az legyen, hogy amíg a másik vérzik, akkor még jobban összeverik.

Komoly: Nálam nincs olyan, hogy komoly vagy nem komoly. Hogy a közönség mikor nevet vagy mikor sír, az nem rám tartozik. Mindig a szerepet kell eljátszani, a többi a nézők dolga. A legnagyobb komédiák mind abból születnek, hogy valaki tragikus helyzetbe kerül. Akkor tudunk igazán jót nevetni egy vígjátékon, ha mindenki az életéért küzd benne, és látjuk, hogy a szereplők már megint mekkora melléfogásra készülnek.

Bodrogi Gyula / Fotó: Czimbal Gyula, MTI

Bodrogi Gyula / Fotó: Czimbal Gyula, MTI

Szerepálom: Nagy szerencsém van, mert amióta elkezdtem a pályát, majdnem 60 éve, mindig kaptam olyan szerepeket, amiket jól el lehetett játszani. Ezért bennem nem alakult ki az az érzés, hogy szerepálmom legyen. Nem jutott eszembe, hogy ezt vagy azt a szerepet nekem kellett volna eljátszani. Esetleg időnként sajnálkoztam, hogy nem játszottam sok zenés, táncos mozifilmben, pedig fiatalon egész jól táncoltam.

Rendezők: Szeretem a jó rendezőket, velük élvezet a munka. Az nagyon jó, ha felismerhető a rendező munkája, csak tudni kell, hogy a színháznak két „főszereplője” van: színész és közönség.

Igazgató: A társadalom szereti a színészeket. Úgy fogalmaznám meg, hogy amikor én kezdtem a pályát, akkor még a legfontosabb volt a színházban a színész – persze csak a közönségen kívül, mert valójában mindig az a legfontosabb. Később egy időszakban sokkal fontosabb lett a rendező, ma pedig már azon vitatkoznak, és az a legfőbb téma, hogy ki az igazgató.

Titok: Ha lenne titkom, azt három nap múlva elfelejteném. Ezért nem tudok hazudni. Gyerekkoromban például a jégverem mögött cigarettáztunk, és én jó előre kitaláltam, hogy mit felelek arra a kérdésre, hogy cigarettázni voltam-e. Aztán mama megkérdezte, hogy cigarettázom-e, és azonnal rávágtam, hogy igen. Rájöttem, a hazugság nem fog menni, mert később nem emlékszem arra, mit találtam ki. A színházi szöveg persze más. Az az érdekes, hogy amikor lemennek a színpadi szerepek, egy hónap múlva nem emlékszem rájuk. Aztán olyan is volt, hogy a Potyautast tíz év kihagyás után kellett újra játszanom, és másfél nap alatt minden szöveg és minden játék visszajött. A sztorikra mindig emlékszem. Eszembe jut a pék, arról a lángos, és akkor előjön a történet, hogyan csentem el a lángos szélét, holott tilos volt.

Torőcsik Mari, KIiss Manyi és Bodrogi Gyulaa Házassagból elégséges c. filmben (1961)

Torőcsik Mari, KIiss Manyi és Bodrogi Gyulaa Házassagból elégséges c. filmben (1961)

Közönség: A közönség együtt: zseni. Egyenként mindenki ugyanolyan lüke, mint én vagyok. De együtt nagyon pontos, és igen jó az arányérzéke. Ötven éve, mióta a pályán vagyok, azt tapasztalom, hogy a közönség még soha nem tévedett. Mégis szoktak olyat mondani, hogy a közönségnek csak a gagyi kell. Ezt azok hangoztatják, akikre nemet mond a közönség. (…) A közönségnek adni kell. De fontos, hogy be tudja fogadni. Vannak olyan nézők – jellemzően az első sorba vesznek jegyet -, akik mikor a közönség nagyot nevet, elhúzzák a szájukat. Ha a nézőtér szipog, ők fintorognak, és forgatják a szemüket. A kollégák nem nagyon szeretik őket, pedig a legjobb nézők és a legnagyobb színházjárók közé tartoznak. Sokukat felismerem. ők azért ülnek előre, hogy mi lássuk az arcukat. Nem engedhetik el magukat, nagyon kell figyelniük, hogy mindig ellentétesen reagálhassanak. Az ő élvezetük abban áll, hogy kiválnak a közönségből, és mutatják, hogy ők mást gondolnak, mint a többiek.

Végtelen: Nem tudom, hogy van-e egyáltalán visszavonulás a színészetben. A színházban ugyanis van gyerek szerep, fiatal szerep, középkorú és öreg szerep. Végtelen a lehetőség. Ismerek olyan kollégát, aki hatvanévesen azt mondta, hogy kész, nem csinálom tovább. Most is boldogtalanul él. Én boldogan dolgozom.

Forrás: Színház.org, nol.hu, mno.hu, Origo, Magyar Hírlap, Népszava

 
 

Kapcsolódó anyagok