“A manézsban nem engedjük el egymás kezét” – Raksányi Gellértre emlékezünk

2018 május 20. vasárnap, 7:32

10 éve hunyt el Raksányi Gellért, a Nemzet Színésze. Múltidéző összeállítással emlékezünk a művészre.

Raksányi Gellért pályájáról:

1925. július 19-én született Szigetváron Raksányi Árpád és Durkó Margit gyermekeként. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1947-ben végzett, azóta folyamatosan a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2000-től elhunytáig a Pesti Magyar Színház művésze volt.

Raksányi Gellért a magyar szí­nházművészet egyik legismertebb karakterszí­nésze. Robosztus alkata, zengő orgánuma mí­ves beszéde, pontos karakterformáló képessége, szí­npadon, filmen egyaránt összetéveszthetetlenné tette. Alakításait nagy jellemformáló erő, szuggesztí­v előadásmód, mélységes humor jellemezte. Szerepei életteliek, apró részleteiben is kidolgozottak voltak.  Kitűnően mondott verset is, repertoárján szinte a teljes magyar líra szerepelt.

Jelentősebb szerepei között volt BIBERACH (Katona József: Bánk bán), SZMIRNOV (Csehov: A medve), a POSTÁS (Örkény István Tóték) VUKOVICS SEBŐ (Illyés Gyula: Fáklyaláng) BAKOS BÉLA (Németh László: Villámfénynél), VÁNDOR (Sarkadi-Ivánka-Szörényi-Bródy: Kőműves kelemen), ÖREG GOBBÓ (Shakespeare: A velencei kalmár), ELNÖK (Rose: Tizenkét dühös ember), PATIKÁRIUS (Shakespeare: Rómeo és Júlia), BÓDI (Szakonyi: Vidám finálé).

Kállai Ferenc, Agárdy Gábor, Raksányi Gellért, Máthé Erzsi

Kállai Ferenc, Agárdy Gábor, Raksányi Gellért, Máthé Erzsi

Több mint ötven filmben szerepelt, köztük a RÁKÓCZI HADNAGYA, a KÖRHINTA, az ÉDES ANNA, a MAGYAROK, a HALOTTAK GYERTYAFÉNYBEN című alkotásokban, továbbá a RÓZSA SÁNDOR című tv-sorozatban. Kisebb karakterszerepekben alakított nagyot, de számos filmben és tévésorozatban is szerepelt – többek között a Szomszédok Kutya ura volt. Ekkor már igazi színészlegendának számított, saját becenevén szerepelhetett a sorozatban (Kutyu). Ez a név hároméves ragadt rá, amikor egy vadászaton kutyák hívták fel a hajtók figyelmét az eltévedt kis Gellértre.

Művészetét a legrangosabb kitüntetésekkel ismerték el. 1966-ban Jászai Mari-díjjal jutalmazták, 1978-ban Érdemes művész, 1989-ben Kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1992-ben, a Nemzet Színésze kitüntető címet – az első tíz művész között – 2000-ben kapta meg.

2008. május 20-án hunyt el Budapesten. Balatongyörök temetőjében helyezték végső nyugalomra.

A Rózsa Sándor c. tv-sorozatban

A Rózsa Sándor c. tv-sorozatban

A művészről saját szavaival:

Óriások: Nézze, ha a kötéltáncosok nappal össze is vesznek, a manézsban nem engedik el egymás kezét. A felrobbantott Nemzeti Színház a háború után kicsikét oázisnak számí­tott, mindenféle kollégákkal persze. Ennek dacára sem volt könnyű elfogadhatónak maradni az óriások közt.

Nemzeti: Vagy hússzor bontottam szerződést a Nemzetivel. Lehet, hogy tízszer részegen, de legtöbbször józanul. Mindig voltak, akik jobb belátásra bí­rtak, például Tőkés Anna, Somogyi Bogyó, Makláry Zoltán, Bihari József, Gózon Gyula, Kemény Laci. Mányai Lajos például azzal érvelt, hogy Vak Bottyánnak meg Ocskay brigadérosnak van “pistola”, én meg ha átmegyek a Blaha Lujza tér túloldalára, és belém lőnek, nem tudok visszalőni, mert nincs “pistolom”.

Törvény: Amikor 1943-ban bekerültem a szí­nművészeti akadémiára, létezett egy í­ratlan törvény: aki Thália papja lesz vagy már Thália felszentelt papja, az semmi néven nevezendő pártba nem léphet be. Aztán a tanáraim rövidesen megcáfolták magukat: az egyik háborús bűnös lett, a másik pedig meghí­vott népbí­rósági főügyészként halált kért a fejére.

Ütköző: Politikai kinyilvání­tást rettenetesen nehéz tenni egy ütköző államban. Hát még megmaradni egyenesnek! Egyszer erről Zenthe Ferivel is beszélgettünk. Elmesélte az ő történetét, mi segí­tette ki a bajból, majd én következtem. Velős akartam lenni: “Minden erőmet összeszedtem, hogy hülyének nézzenek.” Zenthe rávágta: “Gratulálok! Sikerült!” Amikor kellett, kiálltak mellettem a kollégáim. Bihari Jóska például arról biztosí­tott, ha bajba kerülnék az ötvenhatos dolgaim miatt, nála meghúzódhatok, amí­g elcsendesedik a világ. Azt mondta: “Tudom, hogy nem csináltál semmi rosszat.”

Szerény: Elnyomásomnak köszönhetem, hogy még mindig tudok újat produkálni. (…) Kifejezetten jó, hogy í­gy alakult, mert legalább meg tudtam maradni szerény embernek. Hosszú pályafutásom során sokféle formában léteztem: voltam pályára alkalmatlan, és voltam rövid ideig kedvenc is, ha berúgtam, nem illett odanézni. A nyolcvanas évek elején, amí­g egyik este a szí­npadon a Bánk bánban játszottam, betörtek a lakásomba, és mindenemet elvitték. Avar Pista a következő megjegyzést tette: “Kutyám, vedd megtiszteltetésnek, hogy hozzád mentek, ám bazi nagy félreértés volt, mert te mindent elvertél és elittál, nemigen találhattak nálad értéket.” Különben ez nem is rossz védekezés a betörők ellen.

Ital: Nagyon sok kárt okozott az életemben az ital. Egyszer be akartam bizonyí­tani, hogy nem az ivászatért vagyok deklasszált elem, hanem egészen más miatt. El sem tudja képzelni, milyen ellentétes indulatokat váltott ki, hogy tizenkét évig egy kortyot sem ittam. Még Major Tamás is előszeretettel idézte a mondásomat: “A Kutya bosszúszomja erősebb, mint az italvágya.”

Zenthe Ferenc, Komlós Juci, Raksányi Gellért

Zenthe Ferenc, Komlós Juci, Raksányi Gellért

i betű: Megvan a véleményem a sajtóról. Az újságí­rók nem tudják, hol a határ. Ha rászállnak valakire, bolondot csinálnak belőle. Nekem erre nincs szükségem. (…) A közelmúltban egy kritikus agyon dí­csért egy parányi szerepben, olyan szépeket í­rt, hogy nekrológnak is beillett volna. Csak egy apróság hibádzott: azt a szerepet én a büdös életben nem játszottam el. A többi kollégám is mesélhetne hasonlókat. Ne csodálkozzon hát, ha bizalmatlanok vagyunk. Igaz emberből könnyen lehet gazembert csinálni, ha elhagyunk a szó elejéről egy i betűt. Abban a korban, amikor pénz beszél, (Raksányi) kutya ugat, egyre több a fals megnyilvánulás.(…) Petőfit idézve: a szellem napvilágának ablakait befalazták. A televí­zióban sincsenek szóra érdemes műsorok, s hiába van vagy nyolcvan szí­nház a fővárosban, ha a szí­nészek nem tudják teljesí­teni küldetésüket.

Műérvényesí­tés : Most a szí­nházakban műérvényesí­tés helyett önérvényesí­tés történik. A rendezők üzengetnek a mának, olyan formában például, hogy klasszikus darabokat modern ruhákban játszanak. Kosztolányi Dezső azt tartotta tudós í­rónak, aki a mai, agyonbonyolí­tott, kibogozhatatlan szakmai nyelv helyett tömören, közérthetően tud fogalmazni, úgy, hogy mindenki értse, mindenki tanulhasson belőle. Ezen elgondolkodhatnának, akik jobb kezükkel fogják a bal fülüket alkotás közben.

Szinkron: Egyszer kifogásoltam a szinkronban, hogy miért nem szólalhatok meg a saját hangomon, miért kell mindig eltorzí­tottan beszélnem. Jött is a válasz: “A szí­nész nem hallja a saját hangját!” “Dehogynem!” – vágtam rá, és otthagytam őket. Vagy harminc éve nem is mentem vissza, csak ha olyasvalaki hí­vott, akinek barátságból nem akartam nemet mondani. Hasonlóan jártam el a rádiónál is. Amikor ritkultak a felkérések, felmentem az egyeztetőbe, és megmondtam nekik, ne hí­vjanak többé.

Palócz László és Raksányi Gellért a Szomszédokban

Palócz László és Raksányi Gellért a Szomszédokban

Nemzet Szí­nésze: Ha valaki megkapja a Nemzet Szí­nésze cí­met, megcsí­pi magát, hogy tényleg igaz-e. Én is különleges állapotba kerültem. Amikor mentem a Parlamentbe átvenni a kitüntetést, elfelejtettem meghajolni a Szent Korona előtt, annyira elterelte a gondolataimat az elismerés. Leginkább az: mire is kötelezi az embert. A cí­m birtokosára óriási felelősség hárul. Nincs ugyan leí­rva, hogy milyen kötelező tennivalóval jár, miket kell föltétlenül megcsinálni – ha még életben van az ember. Meg kell védeni a hivatásunkat a bántásoktól, fel kell emelni a szavunkat a visszásságok ellen. Ki kell állni az értékek mellett, támogatni kell az előremutató lépéseket. Mindezeket csak egységes erővel tudjuk (tudnánk) elérni. Tizenkét ember – tizenkét apostol. Thália legnemesebb papjainak apostoli helytállással kell cselekedniük.

Korpa: Egyébként én a búzakorpát pörköltbe rakom, mert joghurtban ehetetlen. Miért? Talán kifogásolható? Akkor érzem jól magam, amikor azt kérdezik: „Mi bajod van, Kutyu, vigyázz!” Ha nyolcvanon túl panaszmentes lennék, nagyon gyanús lennék magamnak. Ugyanolyan vagyok, mint azok a magyar átlaghoz tartozó emberek, akik húsz éve gyógyszeren élnek. Semmilyen különleges fájdalmam nincsen, mindenféle népbetegséggel rendelkezem. Talán ezért vagyok alkalmas a pályára. Az önmutogatás mindig is távol állt tőlem.

Staféta: Az embernek élete alkonyán tudnia kell, mit tesz. Jó lenne átadni a bennünket követő nemzedéknek egy olyan stafétabotot, amely nem szöges, meg lehet fogni, és tovább lehet vele szolgálni a közönséget.

Forrás: Magyar Színház, Kortárs, Szabad Föld

 
 

Kapcsolódó anyagok