“Embert formálni: ez volt mindig is a célja” – Videón Dajka Margit és MGP beszélgetése
1984-ben, a kettejük beszélgetéséből készült portréból kiderül, hogyan lett a nagyváradi rikkancslányból előbb tragikomika, később legendás drámai színésznő.
Molnár Gál Péter kritikus Dajka Margit művészetének műfaji besorolására találta fel – félig-meddig tréfából – a tragikomika megjelölést.
A Mestersége színész 1984-es részében Dajka Margit 75 évesen megkapó őszinteséggel, csillogó szemmel és lebilincselően huncut mosollyal vall a család biztonságot nyújtó érzelmi hátországáról, édesanyja máig izzó emlékéről, a változatosságot jelentő alkotóművészi-vándormadár létről, a fellépéssel járó sokkról, a lelke mélyén rejtező érzékenységről és bizonytalanságról, a színészi feltöltődésről, a rendezővel való kapcsolatról és a próbafolyamat gyönyörű alkotó időszakáról.
Embert formálni: ez volt mindig is a célja, mely akkor, ott, ösztönösen születik a színpadon. Az egész világot jelentő embert, a maga teljességében: jóságot, humánumot, gonoszságot, mindent. Csehovban – úgy érezte – van valami, amit mindig, minden időkben szeretett volna eljátszani, melyhez mélységesen köze volt. Szárnyalt, ha „kisimogatták” belőle a szerepet a jó rendezők és kollégák. Rajongott az emberekért. Csodásan főzött. Lelke titkos fiókos szekreterében őrizte emlékeit barátokról, kollégákról, a sok tehetséges fiatalról. Félt, hogy igaza lesz Csehovnak, és a színészeket elfelejtik az emberek. Nem így történt.
Szerkesztő: Virág Katalin
Operatőr: Illés János
Rendezte: Török Ilona
Műsorvezető: Molnár Gál Péter
