“Egy építész, ki orfeumdalokban olvad fel” – 70 éve hunyt el Zerkovitz Béla

2018 október 23. kedd, 8:50

A népszerű műépítész, színigazgató, operettszerző, a századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja 1948. október 23-án hunyt el. Zerkovitz Béla dalait a legkisebb kocsmákban is énekelték, fütyülték.

Műegyetem, Olaszország és egy észrevétlen pályamódosítás

Zerkovicz Béla Szegeden született, építészmérnök lett, szakmájában helyezkedett el és közreműködött a Műegyetem akkor épülő épületszárnyainak kidolgozásában. Majd Olaszországban műemlék restaurálásoknál kapott munkát. Erről így mesélt: “A muzsika iránti lelkesedésem Olaszországi útjaimon lépett tetőfokára s szinte észrevétlenül vetődtem a műépítészi pályáról a zeneszerzői pályára”.

Első kupléját még műegyetemista korában, két vizsgaközti levezetésül írta, “Integrál Böske” címmel, amely dalban saját egyetemi kollegináit figurázta ki. Később, egy egyetemi rajzóra alatt vetette papírra a “Katóka, szívem szép Katája” című dalát, amely országos hírt szerzett szerzőjének, így kezdődött Zerkovitz pályafutása, ami alatt több mint 1000, a nevéhez fűződő sláger született.

fotó: magyarjarmu.hu

Zerkovitz, a slágergyáros

Bizony, a kor sztárjai, komikusok, csodadiződök énekelték dalait. 1911-ben megírta első operettjét is, az Aranyesőt. Innentől aztán nem volt megállás, csak úgy ontotta magából a dalokat, operetteket, a siker pedig nagyobb és nagyobb lett: már nemcsak Magyarországon, hanem Bécsben, Berlinben, Hamburgban, Milánóban, de még Amerikában is ismerték és játszották műveit.

Zerkovitz Béla neve egy idő után már a biztos siker záloga volt. A Budai Színkör például nyaranta egy-egy új Zerkovitz operett bemutatásával rukkolt ki. Elképesztő szereposztással, pillanatok alatt slágerré érő dalok sokaságával, a kor legnagyobb kasszasikereit érték el, évről évre megismételve, hosszú időn keresztül.
1926-ban például a “Csókos asszony” bemutatásakor, a nagyhírű prózai színész, a tekintélyt parancsoló Hegedüs Gyula kiállt a színpadra és elénekelte, hogy “van a Bajza utca sarkán, egy kis palota, kisasszony, ha boldogtalan, jöjjön el oda…” Az első előadás már tomboló siker volt. Honthy Hanna, Somogyi Nusi, Kabos Gyula játéka pedig a klasszikusok rangjára emelte az ősbemutatót.

Aztán a “Muzsikus Ferkó”, Honthy-Kabos játéka mellett, Biller Irén az UFA berlini sztárja, és Kiss Ferenc a címszerepekben jelentette a sikeres Zerkovitz operettek következő állomását. 1927 május 21-én bemutatták “A legkisebbik Horváth lány” c. operettjét.

A show business világának is tevékeny részvevője volt

A dalszerzés mellett a show business világának is tevékeny részvevője volt. 1918 és 1923 között vezette a Royal Orfeumot, amit 1926-től kezdve már bérlőként igazgatott. A köztes időszakban, 1924-től 1926-ig pedig a Budapesti Városi Színház igazgatója volt.

Barátai közé nemcsak magyar, hanem híres külföldi személyek is tartoztak, mint Grock vagy Josephine Baker. Zenei teljesítményét elismerte szinte az egész világ, Giacomo Puccinivel sokszor nyaralt együtt.

Két mozifilm, az “Iza néni” 1933-ban, s 1938-ban “A papucshős” film betétdalait írja, s zenéi felhasználásával egy a harmincas években játszódó magyar film, a “Vasvirág” c. film, zenei betétjei fűződnek a nevéhez.

A slágergyáros, a sanzon király, ahogy a korabeli sajtó beszél Zerkovitzról, magánéletében zárkózottan, és visszavonultan élt családjával. A háborút követően 1948-ban, viszonylag fiatalon 67-évesen távozott tőlünk.

fotó: Hungaroton

Egy építész, ki orfeumdalokban olvad fel – írta róla Kosztolányi Dezső

“…Ha szoros inkognitóban akarsz maradni a népes utcákon, korzókon, sétatereken, leghelyesebben teszed, ha vele sétálsz. Akkor tudniillik minden szem csak őt bámulja, s téged észre se vesznek. Annyira, hogy mellette nyugodtan csinálhatsz, amit akarsz, akár cigánykerekezhetsz, és nem látnak, többször a levegőbe lőhetsz, és nem hallanak, mert mindenki csak őt lesi, és az ő dalainak, kupléinak, orfeumi nótáinak dallamát zsongatja merengő vagy vidám lelkében. Köztudomású, hogy a kávéházakban a tükör alá ülnek, kik észrevétlenül akarnak maradni, bizakodva az emberek hiúságában, kik okvetlenül beletekintenek a tükörbe, és mindenekelőtt magukat nézik meg, akinél nincs érdekesebb. Zerkovitzal is így van a tömeg. Önmagát nézi és hallja benne. Még a nevét is átalakította, a maga használatára. Amint a pesti nép a Rókus-kórházat Rókusznak, a Kazinczy utcát Kazinczkynak nevezi, Zerkovitz Bélát is röviden csak Cserkovicnak hívja…” (Kosztolányi Dezső)

Forrás: Színészkönyvtár.hu, Kosztolányi Dezső: Zerkovitz Béla, Wikipedia, mek.oszk.hu