“Állandó izzásban éltünk a színpadon” – Papp Zoltánt köszöntjük

2019 február 01. péntek, 13:57

Január 31-én ünnepelte 75. születésnapját Papp Zoltán Jászai Mari-díjas, Kazinczy-díjas színművész, előadóművész, író.

 

Ripacskodunk, szegény, bolond színészek.
Szeretnénk minden szépet megmutatni.
Rikoltozik minden színünk a nyárban.
Hát ide nézz, világ! Ezt tudjuk adni.
Mi lázadók, mi szent mindenre készek.
A lángolás színét magunkra vettük.
Mert a világot akkor is szerettük,
mikor, mint bélyeg, már szívünkre égett,
hogy egyetlen… egyetlen nyár az élet.
/Papp Zoltán, 2012/

Papp Zoltán / Gorin-Gladkov: Thyl Ulenspiegel – Szigligeti Színház 1976 – Rendező: Valló Péter

Papp Zoltán / Gorin-Gladkov: Thyl Ulenspiegel – Szigligeti Színház 1976 – Rendező: Valló Péter

PAPP ZOLTÁN (Budapest, 1944. január 31.) Jászai Mari-díjas, Kazinczy-díjas színművész, előadóművész, író. Pályafutását 1963-ban az Állami Déryné Színház tagjaként kezdte, 1969 – 1978 között a szolnoki Szigligeti Színház művésze, majd 1978-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt. 1982-1994 között a Katona József Színház művésze, a színház alapító tagja, 1994-től a Székely Gábor vezette Új Színház társulatának alapító tagja.

1996-tól szabadfoglalkozású, 2002-től a soproni Petőfi Színház, majd 2003-tól ismét a Nemzeti Színház társulatának művésze. 2008-tól újra az Új Színház tagja volt, 2012-től szabadfoglalkozású színművész. Vendégművészként játszott többek között a Vígszínház, a Játékszín, a Budapesti Kamaraszínház, a Merlin Színház, az Éjszakai Színház, a Karinthy Színház, a komáromi Jókai Színház, és a Gyulai Várszínház előadásaiban, ahol íróként, dramaturgként és rendezőként is dolgozott. – Szerepformálására jellemző, hogy mindig erősen belső, lelki indíttatású. A legszebben beszélő magyar színészek egyike. Előadóművészként is közismert, önálló estjei nagy sikert arattak. Kitüntetései: Jászai Mari-díj 1985, Kazinczy-díj 1998, Gyula város nívódíja 2002

2000-től az Ivánka Csaba Alapítvány kuratóriumának tagja. Az 1960-as évek közepe óta rendszeresen dolgozik a Rádiónak. Egyik legismertebb és elismertebb versmondónk, előadóművészünk. A Magyar Rádióban nem csak főszerepek szinte követhetetlen sorával jeleskedett, 1977-ben A legjobb rendezés díjával jutalmazták. Íróként hangjátékaival nemzetközi elismerést is szerzett. – Bölcsészettudományi műveltsége számos területen ismertté teszi. Irodalomtörténeti, nyelvtörténeti és verstani tárgykörökben több publikációja megjelent. Versfordítóként igen sok könyvben szerepel.

Polgár Géza és Papp Zoltán / Csehov: Három nővér – Szigligeti Színház 1974 – Rendező: Székely Gábor

Polgár Géza és Papp Zoltán / Csehov: Három nővér – Szigligeti Színház 1974 – Rendező: Székely Gábor

Főbb színházi szerepei: Posa márki (Schiller: Don Carlos), Tusenbach (Csehov: Három nővér), Klescs (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Cobraccio (Ben Jonson: Volpone), Bolyongó (Örkény: Kulcskeresők), Thyl Ulenspiegel (Gorin-Coster: Thyl Ulenspiegel), Proteus (Shakespeare: A két veronai), Truffaldino (Goldoni: Két úr szolgája), Zsoltuhin (Csehov: A manó), Tanár (Spiró: Csirkefej), Tanfelügyelő (Gogol: A revizor), Férfi (Dosztojevszkij – Papp: Egérlyuk), Polonius, Hamlet atyja szelleme, Színészkirály, Sírásó (Shakespeare: Hamlet), Gyula (Kárpáti: Az ismeretlen katona), Marhás (Csurka: Majális), Perris tiszteletes (Arthur Miller: A salemi boszorkányok), Dumitrache (Caragiale: Zűrzavaros éjszaka), Anderson lelkész (G.B. Shaw: Az ördög cimborája), Pásztor (Szophokles: Oidipusz), Wolff (Gerhart Hauptmann: A bunda), Jacques (Moliere: A fösvény), Wunderlich (Molnár Ferenc: A hattyú), Marmeladov (Dosztojevszkij –Hársing: Szonya).

Fontosabb filmszerepei: Bástyasétány 74, Amerikai cigaretta, Egyszeregy, A trombitás, A zsarnok szíve, Boszorkányszombat, Még új a szerelem, Anna filmje, Egyszer élünk. Fontosabb televíziós szerepei: Az ember evvel a nagy sebével, Egész napos riport, Apáczai Csere János, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Napóleon, A varázsló álma, Halottak gyertyafényben, A falu jegyzője, A dada, Éjszaka, Kisváros.

Drámái, hangjátékai: Áldozat, Mátyás király királysága, Semmi különös, Verziók, Álmatlanul. Színpadi adaptációi: Dosztojevszkij: Egérlyuk, Simonyi Imre: Természetes halál, Márai Sándor: A pisztoly, Hamvas Béla: Az Isten és a bor. Könyvei: Visszaélet (Versek, vegyes műfajú írások.) (Nap Kiadó – 1998.), Írogató színész (Nap Kiadó – 2010). Egyik szerkesztője és esszéírója a „Költők a költőről” sorozatnak: Petőfi Sándor: A puszta télen (Nap Kiadó, 2009), Radnóti Miklós: Levél a hitveshez (Nap Kiadó, 2009), József Attila: Óda (Nap Kiadó, 2010). Díjai: Jászai Mari-díj (1985), Magyar Rádió legjobb rendezés díja (1997), Kazinczy-díj (1998), Gyula város nívódíja (2002.)

Papp Zoltán és Ivánka Csaba / Shakespeare-John Guare-Mac Dermot: Veronai Fiúk - Szigligeti Színház 1976 – Rendező: Valló Péter

Papp Zoltán és Ivánka Csaba / Shakespeare-John Guare-Mac Dermot: Veronai Fiúk – Szigligeti Színház 1976 – Rendező: Valló Péter

Interjú Papp Zoltánnal – részlet:

– 2010-ben jelent meg Írogató színész c. könyve. Ebben az ön drámáin, hangjátékain –sőt kabaréjelenetén – kívül egy kis magyar színháztörténetet is olvashatunk. Ráadásul még grafikai munkáiban is gyönyörködhetünk. Az 1998-as Visszaéletben pedig versek és más műfajú írások találhatók. Ezeken kívül még több kötetben megjelentek tanulmányai.

– Egyik szerkesztője és esszéírója vagyok a Nap Kiadó „Költők a költőről” sorozatának. Sebestyén Ilona főszerkesztő a Nap Kiadó szerzői közül kilenc költőt kért fel arra a feladatra, hogy állítsák össze a magyar líra legjobbjainak újszerű válogatott köteteit. De mindenki csak öt verset választhatott és a választást egy esszében, vallomásban, tanulmányban kellett megindokolni. Munkájuk közben a költők nem tudhattak egymás választásairól. Az pedig az első két kötet – Petőfi Sándor: A puszta télen és Radnóti Miklós: Levél a hitveshez – megjelenése után sokakat meglepett, hogy a választott versek között alig van átfedés. A kötetek terve a 2006-ban elhunyt Domokos Mátyás író, kritikus szellemisége jegyében fogant. A kötetek címe pedig mindig a legtöbb szavazatot kapott vers címe. A versválogatást a költők önvallomásai követik. Ez azért is különleges, mert a felkért költők nem csak verseket írnak. Ezek a költők irodalomtörténészek, írók, forgatókönyvírók is, de képzőművész is van közöttük és két színész is, Lukács Sándor és jómagam. Van egy Petőfi-vers, ami az általam választott versek között szerepel, s nem nevezhető az ismert, az ún. nagy költemények egyikének, de azért érdekes, mert általa bekerültem az akadémiai kiadásba. Tudjuk, hogy egy kritikai kiadás az összes elképzelhető jegyzetet, megjegyzést ismerteti. Előkerült a ‘90-es években két olyan Petőfi-vers kézirata, melyet korábban nem ismertünk. A Színésztársamhoz c. költeményt nekem kellett bemutatnom az Írószövetségben, majd a Duna Televízióban. Ebben a költeményben bizony három durva verstani hiba van. Én, aki költő is vagyok, azt mondtam: ezt a tévében nem tudom elmondani kísérőszöveg nélkül, mert engem minősít majd az említett három hiba. Ezért írtam egy kis tanulmányt, s közöltem az akkor még kevésbé pártosnak mondható Élet és Irodalomban. Ebben leírtam a verstani problémákat. Néhány év múlva Kerényi Ferenc, aki a legnagyobb Petőfi-kutató volt, s egyben főszerkesztője az akadémiai kiadásnak, megírta nekem: tiszteli és becsüli munkámat, s azt be is emelték az akadémiai kiadásba.

– Petőfi vétette ezt a verstani hibát?

– Először olvasati hibáról van szó. Egy „ó” szócskát az irodalomtörténészek „s”-nek értelmeztek. Az „ó” pedig már egy szótag. Ez a hiba azért megbocsátható, mert Petőfi életművében az „oh” alak a jellemző. A sor így hangzik: „Övé a nő…o hogyha volna hangom”. Az „o” rövid, hiszen ez egy jambus első szótagja. És az „oh” sem lenne szerencsés, egy „h”-val kezdődő szó előtt. A másik probléma viszont érdekesebb: tizenegy hatos jambusban íródott a vers, s egyszer csak két helyen – nem egy szakaszon belül – átvált tizenegy tízes jambusba. Valószínűleg Petőfi változtatni szeretett volna a költeményen, mert a cím mellett két kis csillagot láthatunk. Erre viszont eddig még senki sem tért ki. A Nap Kiadó Petőfi-kötetében újra felvetem ezt a kérdést, de tudjuk, ahhoz kellő anyagi támogatás szükséges, hogy az irodalomtörténészek újra kutathassák ezt a verset.

Papp Zoltán és Ivánka Csaba / Gogol: A revizor – Szigligeti Színház 1975 – Rendező: Horváth Jenő

Papp Zoltán és Ivánka Csaba / Gogol: A revizor – Szigligeti Színház 1975 – Rendező: Horváth Jenő

– Ha már a költeményeknél tartunk: több versfordítása is megjelent. Mi az igazi, a jó műfordítás titka?

– Elöljáróban: a magyar műfordítás igazi ismérve az, hogy Magyarországon nagy költők fordítottak. Így Tóth Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Arany János és Petőfi Sándor. Kosztolányi azt írja a műfordításról, hogy sokat küzdött a minél pontosabb szószerintiséggel, míg egyszer csak rájött, hogy egy remek költeményt kell írni, ami nyilván elénk idézi az eredetit. Nemes-Nagy Ágnes véleménye pedig az, hogy a fordítás minden esetben a fordító költői minőségét mutatja meg. Tehát a fordító költői minősége jelenik meg egy adott műfordításban. Lator László szerint verset csak anyanyelven lehet olvasni, s ezért fontos a jó műfordítás.

– Hangjátékai közül melyik volt a legsikeresebb?

– A Verziók. Ezt a hangjátékomat a Rádió elindította Berlinben a Prix Európa médiafesztiválon és Bolognában a Prix Itálián. A teljes felvételt kiküldték, s annak angol és francia fordításában lehetett meghallgatni a hangjátékot. Tehát olyan magyar író vagyok, aki elmondhatja magáról: művét több nyelvre is lefordították.

– Miért pont a rádiójáték felé vitte a szerzői útja? Azért, mert egy hangjáték bemutatásához elég egy stúdió, nem kell jelmez, sem díszlet?

– 1978-ban szerződtem Szolnokról a Nemzeti Színházhoz. Ahogy megjelentem a fővárosi szakmában, pillanatok alatt ún. rádiós színész lett belőlem. Szerették a hangom, s az is előnyömre vált, hogy irodalmi műveltségem miatt rendkívül gyorsan tudtam belehelyezkedni a munkafolyamatokba. A Rádióban gyors munkatempóban dolgoztak, néhány nap alatt kellett elkészülnie egy teljes drámának. Alkatilag megfeleltem ennek a kihívásnak, s ezért voltam hosszú ideig a legtöbbet „rádiózó” magyar színész. Kamaszkorom óta írtam verseket, s talán húsz éves se lehettem, amikor az első „egész estét betöltő” drámámat megírtam. Ez egy magyar történelmi dráma volt. A ‘60-as évek végén kétféle dráma foglalkoztatott. Az egyik: a nagy barokkos, klasszicizáló, történelmi témájú drámatípus. A másik: az akkor rendkívül divatossá vált abszurd, „mrozeki” dráma volt. Tehát folyamatosan írtam a színészet mellett. Először, a ‘90-es évek elején rádiójátékokat rendeztem. Amikor a Rádiószínház vezetői is megtudták, hogy írogatok, arra kértek fel, hogy írjak hangjátékokat.

(…)

Gobbi Hilda és Papp Zoltán / Spiró György: Csirkefej – Katona József Színház 1986 – Rendező: Zsámbéki Gábor

Gobbi Hilda és Papp Zoltán / Spiró György: Csirkefej – Katona József Színház 1986 – Rendező: Zsámbéki Gábor

– Csurka István Majálisát 1978-ban mutatták be Veszprémben, s 1988-ban a Játékszínben. Miben különbözött a két produkció?

– Veszprémben Szoboszlay Sándor alakította Marhás Istvánt, Takács Kati volt a Néma dizőz és Görbe Nóra játszotta Jolit. Úgy hallottam, hogy Szoboszlay a bágyadt, fáradt alkoholistát játszotta, amitől líraibb lett az előadás. Én pedig – aki Székely Gábor „iskolájába” jártam –„vulkánszerű kitöréseket” produkáltam. Székely Gábor elve: egy jól megírt színdarabban minden pillanat csúcspillanat. Mindig van egy olyan szereplő a színen, aki élete legnagyobb pillanatát éli. Így mi állandó izzásban éltünk a színpadon. Ezért támadták is Székely Gábort. Marhás István szerepét úgy építettem fel, hogy ez az alak a dráma idején belül igazi csúcshelyzetet él meg. Egy olyan csúcshelyzetet, amiben még a haldokló is felüvölt.

– Márciusban, a Színházi Világnap alkalmából tűzte a Magyar Televízió műsorára Csurka István Majális c. drámájának színházi felvételét. Volt olyan műsorújság, ami a szerző nevét le sem írta.

– Erről én is hallottam, s továbbmegyek: azt hittem, hogy ennek a produkciónak most, húsz évvel a felvételt követően, lesz valamilyen visszhangja. Semmit nem írtak erről a lapok. Az újságok nem közölték le, hogy mit is láttak a televízióban a színházi világnapon. Ami a legfurább, hogy az interneten nem jelentek meg a nézői vélemények. Pontosítok: két véleményt olvastam, az egyik arról ír, hogy tehetségtelen amatőr vagyok, a másik pedig a szerzőt szidja. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy 1990 óta húsz év telt el, s ez alatt az idő alatt a színház nagyon sokat változott. Felerősödtek az avantgard-hangok. Írogató színész c. kötetemben írtam a különösről, mint esztétikai kategóriáról. Ez a fejezetcím szinte szóról szóra így, Lukács György egyik könyvének címe volt. Ő abban a 20. század magyar irodalmának törvényszerűségeit tárgyalja. Én ebben az írásomban azt fogalmaztam meg, hogy milyen lehetőségei vannak korunk színházának. Az írott anyaghoz hozzátehető színészi vagy rendezői fantázia egyre nagyobb szabadságra formál jogot. Olyan erős hatáseszközök jelennek meg, amelyek szinte felülírják az írott anyagot. A hagyományos dramaturgia és a klasszikus, a történetmesélő színház háttérbe szorul.

–Ez az új színház új színészeket is kíván?

–Nem új színészeket, hanem más szerkezeti formát. A hajdani nagy színészek eltűntek a színpadokról. Nem azért, mert az én generációm, a hatvan év felettiek már nem tudnának játszani. Ezek a színészek zömmel nyomorognak. Egy közepes méretű színház húsz évvel ezelőtt kb. negyven társulati taggal rendelkezett. Ez a szám mostanra – jó esetben – a felére csökkent. A színészek létszáma pedig országosan négyszeresére nőtt. Ez egy olyan helyzetet eredményezett, ami a kapitalista országokban már évtizedek óta dívik. Nyugaton a színészek jelentős része nem csak színészi munkából él. Ott ráadásul egy munkanélküli segélyből meg lehet élni, nálunk, aki kikerül egy színházból, éhen hal. Hazánkban is megjelent az avantgard, az alternatív színjátszás, amit a kultúrpolitika elfogadott, s támogat. Így többfelé oszlik el a kultúrára fordítható pénz. Ha valaki egy külvárosi pincében eljátszik egy alternatív darabot, elmondhatja magáról, hogy színész. Több magán színi iskola működik, s ezek is ontják magukból a színészeket. Tehát sok minden megváltozott az elmúlt húsz év alatt. (…) A teljes interjú itt olvasható.