Őze Lajos titkai – Elérhetővé vált Molnár Gál Péter videóinterjúja

2019 február 03. vasárnap, 7:25

Milyen volt gyerekként? Hogy győzte le a dadogást? Mikor fordult a színház felé? Miként gondolkodott róla? Mitől félt a próbán? Hogy látta, el lehet-e játszani minden szerepet? Hitt-e a teljes átélésben? Hol kezdődik benne a “templomkapu” vagy az “ólajtó”, amit a színen kinyit? Mit gondolt a kritikáról? És miért kerülte az embereket?

Minden fenti kérdésre és még többre is válaszol Molnár Gál Péter interjújában Őze Lajos.

“Én a színházon kívül semmit nem csinálok. Én mindig színházat csinálok, mindig bennem van, mindig beugrik valami, egy vers vagy egy darab részlete.

Nálam 24 óra, az 24 óra színház.

(…) Mérhetetlenül tisztelem a közönséget és azért vagyok, hogy arra az időre, amíg beülnek a színházba, elhitessem velük azt, amit csinálok, legyen az bármi. Ezért vagyok maximalista magammal szemben. Ez nem hiúság” – fejtette ki a beszélgetésben a színész, aki arról is beszélt, hogy a a színjátékot úgy képzeli el, mint Bosch festészetét. “Olyan élénk, váratlan színekkel kell dolgozni, amilyenek mi vagyunk, emberek. Ilyan vagy olyan ember nincs. Sokfélék vagyunk” – vallotta Őze Lajos.

“Voltaképpen a tökéletességre vágyom a színészetben. Ezért nem okoz örömet, amit csinálok. Soha…

Azért nem tudom megnézni a filmet, amiben játszom, mert ordítani tudnék, hogy most már másként csinálnám. De hát ott van, rettentően zavar. Egyetlen szerepemmel sem voltam elégedett és egyetlen estére sem okoz kielégülést a játék, mert visszaidézem az estét, az előadást és mindig  beugrik valami. (…) Akkor, ott, ha játszom, boldog vagyok, de ha kiléptem, akkor már nem.

A színpadot egy gyógyító intézménynek fogom fel. (…)

Még akkor is megéri, hogy az előbb elhangzott információkat hallom a gyerektől, akkor is megéri, ha eltöprengek rajta, hogy miért csinálom, ha ez az eredménye. Az az elvem, ha van egy teltház – teszem azt – és vezsek egy 800 személyes nézőteret, ha abban egy embernek érdemes játszani, akkor már megérte az az este. A kínai bölcs minent tud, tudja, hogy a Föld lapos és hogy négy elefánt hátán áll, de hogy a négy elefánt min áll, azt már nem tudja. (…) Szentes, gyermekkor, félelem, szorongás, kisebbségi érzés, figyelem – utcán, úton-útfélen, játék, könyv, lapok, színház – ez vagyok én összegyúrva” – árulta el a színész.