“A színész számára nincs műfaj” – 85 éves Bodrogi Gyula

2019 április 15. hétfő, 7:00

1934. április 15-én született Bodrogi Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Nemzet Színésze.

Bodrogi Gyula, Őze Lajos / Fotó: Fortepan

Bodrogi Gyula pályájáról:

Pályáját néptáncosként kezdte, 1951–1954 között a SZOT együttes szólótáncosa volt. 1954-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett. 1958-ban szerzett diplomát. 1958–1982 között a József Attila Színház tagja volt. 1975 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1982–2001 között a Vidám Színpad művészeti igazgatója és rendezője volt. 2002-ben a Vidám Színpad örökös tagjává választották. 2002-től szabadfoglalkozású. 2003-tól a Nemzeti Színház művésze.

Bodrogi Gyula, Blaskó Péter / Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Emlékezetes alakítást nyújtott a Szókimondó asszonyság, az Imádok férjhez menni, az Egy szerelem három éjszakája, A kaktusz virága, a Koldusopera, a Szomorú vasárnap, a Charley nénje, a Kabaré című darabokban. Moziban 1957-ben tűnt fel a Külvárosi legenda című, Máriássy Félix rendezte filmben. Emlékezetes filmje volt a Házasságból elégséges (1961), a Hattyúdal (1963), a Húsz óra (1965), a Tanulmány a nőkről (1967), a Fuss, hogy utolérjenek! (1972), a Szépek és bolondok (1976), a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (1980).

Művészi munkájáért számos rangos elismerést kapott: 1962-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1973-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címet. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2007 óta a Nemzet Színésze kitüntető cím birtokosa. 2009-ben a XIII. kerület díszpolgárává választották, a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű-díjjal jutalmazták. 2012-ben a Prima-díjat és a Prima Primissima Közönségdíját vehette át, 2013-ban Szenes Iván Életműdíjat kapott.

A művészről saját szavaival:

85: Nem tudom, miről van szó. Milyen szám az a 85? Hát, kérem, az gombócból halálos. Én hatvannál befejeztem a számolást.

Születés: Szerintem két igazság van, amit nem lehet félremagyarázni, csak elviselni. A születést és a halált. Az összes többi csak a töltelék.

Pálya: Azt szoktam mondani, hogy nem én választottam ezt a pályát, hanem a pálya választott engem. Kilenc éves koromban Pápán színházi emberek jöttek az iskolába, és azt mondták, “ez a gyerek kell nekünk”. Ott játszottam először színpadon. Azután bármelyik iskolába kerültem, mindenhol szerepeltem, énekeltem, szavaltam, táncoltam.

Matek: Matematika-fizika tanárnak készültem, aztán elmentem táncosnak, majd a főiskolára először rendezőnek jelentkeztem, de szerencsére nem vettek fel, csak színésznek. Látszólag nagyon távol áll egymástól a matematika és a színészet, de valójában egy darabot logika és pontosság nélkül nem lehet megírni, sőt eljátszani sem. Az én felfogásom szerint az egyik legcsodálatosabb művészet a matematika. Nehéz ennél vadabb, költőibb mondatot kitalálni: “a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást”.

Psota Irén, Bodrogi Gyula, Lehoczky Zsuzsa

Műfaj: A színész számára nincs műfaj. Ez csak a közönség számára létezik. A művésznek „csupán” szerepe van. Ha a gonosz mostohaapát játszom, az egy szerep. A néző pedig olyan színházat keres, ahol megtalálja a magának való szórakozást, hiszen válogathat a különféle műfajokban. Azt szeretem a legjobban, ha a közönség nevet, vagy sír. Azaz szabadjára engedik az emberek az érzéseiket. Merjék elengedni magukat. Ha egy darabot csak néznek-néznek értetlenül, majd próbálják megérteni azt, ami történt, az nagyon nem jó. Nekem az kell, hogy a színház érzelmet váltson ki. Ehhez viszont bele kell halni a szerepbe. Mindegyikbe. Ennyi év után sem tudok rutinból játszani. A karakter nem csak este hét órától létezik. Már délután az esti előadás jár a fejemben, és az, akit alakítok. Amint viszont vége az előadásnak, átöltözöm, újra én vagyok. A figurából való kilépés könnyebben megy, mint a belépés. Az is sokat segít a szerepek közti váltásban, ha a magánéletet ki tudom zárni. Odáig fejlesztettem, hogy ez a színpadon már évtizedek óta eszembe se jut.

Boksz: Tudod, furcsa az élet. Mindig a legkézenfekvőbb dolgokról derül ki a végén, hogy mégsem úgy van, ahogy gondoltam. Vannak helyzetek, amikor haragudni kell valakire, és olyan is, amikor barátságot kell kötni. Talán ezért is kedvelem annyira a profi bokszmeccseket, holott ezt a sportot soha nem űztem. Ütik egymást, mint a fene. Látszik, hogy tiszta erőből és őszintén. Aztán az eredményhirdetésnél összeölelkeznek. Ez a nagy vágyam, hogy ebben az országban is összeölelkezzenek egyszer a vezetők. Még akkor is, ha egyébként szemben állnak egymással. Ne az legyen, hogy amíg a másik vérzik, akkor még jobban összeverik.

Bodrogi Gyula / Az ügynök halála / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Komoly: Nálam nincs olyan, hogy komoly vagy nem komoly. Hogy a közönség mikor nevet vagy mikor sír, az nem rám tartozik. Mindig a szerepet kell eljátszani, a többi a nézők dolga. A legnagyobb komédiák mind abból születnek, hogy valaki tragikus helyzetbe kerül. Akkor tudunk igazán jót nevetni egy vígjátékon, ha mindenki az életéért küzd benne, és látjuk, hogy a szereplők már megint mekkora melléfogásra készülnek.

Rendezők: Szeretem a jó rendezőket, velük élvezet a munka. Az nagyon jó, ha felismerhető a rendező munkája, csak tudni kell, hogy a színháznak két „főszereplője” van: színész és közönség.

Igazgató: A társadalom szereti a színészeket. Úgy fogalmaznám meg, hogy amikor én kezdtem a pályát, akkor még a legfontosabb volt a színházban a színész – persze csak a közönségen kívül, mert valójában mindig az a legfontosabb. Később egy időszakban sokkal fontosabb lett a rendező, ma pedig már azon vitatkoznak, és az a legfőbb téma, hogy ki az igazgató.

Titok: Ha lenne titkom, azt három nap múlva elfelejteném. Ezért nem tudok hazudni. Gyerekkoromban például a jégverem mögött cigarettáztunk, és én jó előre kitaláltam, hogy mit felelek arra a kérdésre, hogy cigarettázni voltam-e. Aztán mama megkérdezte, hogy cigarettázom-e, és azonnal rávágtam, hogy igen. Rájöttem, a hazugság nem fog menni, mert később nem emlékszem arra, mit találtam ki. A színházi szöveg persze más. Az az érdekes, hogy amikor lemennek a színpadi szerepek, egy hónap múlva nem emlékszem rájuk. Aztán olyan is volt, hogy a Potyautast tíz év kihagyás után kellett újra játszanom, és másfél nap alatt minden szöveg és minden játék visszajött. A sztorikra mindig emlékszem. Eszembe jut a pék, arról a lángos, és akkor előjön a történet, hogyan csentem el a lángos szélét, holott tilos volt.

Közönség: A közönség együtt: zseni. Egyenként mindenki ugyanolyan lüke, mint én vagyok. De együtt nagyon pontos, és igen jó az arányérzéke. Ötven éve, mióta a pályán vagyok, azt tapasztalom, hogy a közönség még soha nem tévedett. Mégis szoktak olyat mondani, hogy a közönségnek csak a gagyi kell. Ezt azok hangoztatják, akikre nemet mond a közönség. (…) A közönségnek adni kell. De fontos, hogy be tudja fogadni. Vannak olyan nézők – jellemzően az első sorba vesznek jegyet -, akik mikor a közönség nagyot nevet, elhúzzák a szájukat. Ha a nézőtér szipog, ők fintorognak, és forgatják a szemüket. A kollégák nem nagyon szeretik őket, pedig a legjobb nézők és a legnagyobb színházjárók közé tartoznak. Sokukat felismerem. ők azért ülnek előre, hogy mi lássuk az arcukat. Nem engedhetik el magukat, nagyon kell figyelniük, hogy mindig ellentétesen reagálhassanak. Az ő élvezetük abban áll, hogy kiválnak a közönségből, és mutatják, hogy ők mást gondolnak, mint a többiek.

Bodrogi Gyula a Nemzeti Színház Tóth Ilonka c. előadásában / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bodrogi Gyula a Nemzeti Színház Tóth Ilonka c. előadásában / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Végtelen: Nem tudom, hogy van-e egyáltalán visszavonulás a színészetben. A színházban ugyanis van gyerek szerep, fiatal szerep, középkorú és öreg szerep. Végtelen a lehetőség. Ismerek olyan kollégát, aki hatvanévesen azt mondta, hogy kész, nem csinálom tovább. Most is boldogtalanul él. Én boldogan dolgozom.

Gyula bácsi: Ősz szakállú emberek jönnek oda, hogy kedves Gyula bácsi, gyerekkorom óta maga a kedvencem… Roppant mókás.

Pálinka: Ha játszom vagy vezetek, sosem iszom alkoholt, rá sem nézek. A vadászaton éppen haza indultam, mikor odajött valaki egy kis pálinkával. Teljesen elfelejtkeztem az esti előadásról. A csip a fejemben emlékezett minden játékra, de egy szóra sem. Pánikba estem, Léner Péter igazgató azonban azt mondta: gyerekek, adjatok neki egy példányt! És a közönség minden poénon nevetett. Később kiderült, szinte bele sem néztem, régi példányt kaptam, én pedig a rendes szöveget mondtam. Nagyon megijedtem, az előadás után jöttem csak rá: a pálinka volt a gyilkos. Hazáig szavaltam és mondtam a szerepeimet.

Bodrogi Gyula

Haj: A József Attila Színházban játszottam, és előadás után megjelent két rajongó diáklány a színészbejárónál. Azt mondták, fogadtak. Egyikük állította, hogy a fejem tetején lévő kis „fény” csupán a forgó, a másik pedig biztos volt benne, hogy ez már kopaszodás. Hirtelen azt sem tudtam, mit feleljek. Kértem, jöjjenek vissza egy nap múlva, akkor válaszolok. Otthon megnéztem a tükörben, és valóban elkezdtem kopaszodni.

Naptár: Amíg él az ember, úgyis van valahol. Sokkal jobb olyan helyen lenni, ahol tehetek is, adatok is valamit. Megőrülök a semmittevéstől, végem is lenne, ez sokkal jobban fáraszt, mintha dolgozom. Hiába leszek áprilisban 85 éves, a naptáram egy hónapra előre tele van. Annak, akinek a hobbija a szórakoztatás, ez eszébe sem jut. Legalábbis bennem, a több mint hatvan éves pályafutásom alatt egyszer sem merült fel.

Szerepek: Azokat mind jókedvemből csináltam. Az összes színházi szerepet és az összes filmszerepet is. Nekem soha nem volt olyan érzésem a pályafutásom során, hogy ezt vagy azt a szerepet már el kellene játszanom. Amit kaptam, mindig meglepetés volt – egyfajta ajándék. És ahogy már mondtam is: szeretem az ajándékokat. Játszottam drámákban, vígjátékokban, zenés darabokban, és mindig megkérdezik tőlem, hogy melyik a kedvencem. És én mindig azt válaszolom: az, amelyiket aznap este játszom. De van is ebben igazság.

Friss interjút az Origo oldalán olvashatnak a Nemzet Színészével.

Forrás: HVG, Színház.org, Origo, Index.hu, Nemzeti Színház