“Ha kell, a széklábat is eljátszom” – 75 éve született Ronyecz Mária

2019 június 25. kedd, 7:00

1944. június 25-én született Ronyecz Mária Jászai-díjas színésznő. Múltidéző összeállítással emlékezünk a művészre.

Főiskolai osztály, 1967

“Sötét tónusú hangja, gyönyörű orgánuma már fiatalon nagy tragikát sejtetett. Tudtalak, de nem akartam tudni. Olyan iszonyú volt a te testben történő elszámolásod a valósággal, de már akkor, amikor még nem is voltál beteg, pusztán csak léteztél, amit nem mertem követni. Aztán se, hogy elmentél. Egy hosszú életen át kibírhatatlannak találtam végiggondolni, amire most rákényszerülök.

Kényeskedők / Ronyecz Mária, Törőcsik Mari

Szembesülni avval, amit színházban való elpusztulásod állít. Mintha levizsgáztattad volna a ránk mért életet. Gyötrelmednek a színház nem oka volt, hanem kiváltó eszköze. Nem öngyilkos voltál, te végigvitted a dolgot. Akár egy magát szétszaggató mesebeli állat. Aki nem akar ember lenni. Miután megtapasztalta, mi az. Mi többet adhat egy színész? Álmom van rólad, állandó álmom.” (Korniss Mihály Ronyecz Máriáról)

Play Strindberg / Kálmán György, Ronyecz Mária

Ronyecz Mária Kunágotán született 1944-ben. Jó ideig a nagyszülei nevelték, majd az általános iskola után került fel Pestre a szüleihez. A Kossuth Lajos Kereskedelmi Technikumban végzett, és már a középiskolás évek alatt járt fellépni – főleg szavalt.

Amphitryon / Ronyecz Mária

Az érettségi után felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de Várkonyi Zoltán végül nem vette fel induló osztályába. Körülbelül egy évig volt a Transelektro Villamossági Külkereskedelmi Vállalatnál angol nyelvű export-import számlázó. A munka mellett a Fővárosi Művelődési Ház amatőr együttesében játszott.

Páros merülés Bálint Andrással / Fotó: Pécsi Nemzeti Színház

Második próbálkozása sikeres volt, Ádám Ottó osztályába került. Sokszor szürke egérként emlegette magát, ha a főiskolai éveiről kérdezték. Egyszer azt mondta, úgy éreztem magam, mint egy ecetes tormába szorult légy. 
Állítólag szinte minden osztálytársát hívták filmezni, színházak kérték fel őket, rádióztak, szinkronizáltak, ő pedig ott ült, és „a kutya nem vette észre” – mondta.

Elképzelhető, hogy az osztálytársak közül például Uri István vagy Márton András már jelentősebb szerepet kaptak, de Ronyecz Máriának sem kellett szégyenkeznie. Bőven voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy ígéretes tehetség. Többek között az, hogy sorra kiváló eredménnyel vizsgázott, a tanárai dicsérték – ilyen jelnek számított a Sulyok Máriával folytatott sok beszélgetés is. 

Árva Bethlen Kata / Ronyecz Mária

A Színművészeti Főiskolán 1967-ben nyert oklevelet, s már ott feltűnt drámai erejével, a tragédiák tolmácsolására alkalmas, mély tónusú hangjával. Friss diplomájával a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol A kaukázusi krétakör Grüséjeként mutatkozott be. Három évadot töltött itt, az első két évben 20 szerepet kapott.

Básti Lajos és Ronyecz Mária Fotó:Keleti Éva

A szakma után pedig az ország is megismerhette, amikor mindössze 24 évesen játszotta Gertrudist a Bánk bán tévéjáték-változatában, amit Szinetár Miklós rendezett. A képernyőn keresztül az ország nagy része megismerhette arcát, nevét. A pécsi három év alatt már ismert és elismert színésznő lett. Hívták filmbe, tévébe is. Aztán jött a lehetőség, hogy a sziklaszilárd szakmai alapokat adó vidéki évek után Pestre kerüljön.

Ronyecz Mária és Kállai Ferenc a Sötét galamb próbáján

1975-ben, a Nemzeti Színházas időben játszotta az Árva Bethlen Katát a Budavári Palota Királypincéjében. A közönség állítólag szinte megrohamozta a Nemzeti ősz eleji idényszínpadát, hogy láthassák Ronyecz Mária alakítását. Szünet nélkül, másfél óráig volt egyedül a színpadon, és ezalatt meg is mutatta, mit tud. Játéka alapján aligha gondolhatták, hogy még a főpróbán is kétségek gyötörték, hogy elég jó lesz-e. Jó volt. Sőt kiváló

A mi kis rádiónk, a Magyar Rádió Szórakoztató osztályának műsora / László György, Ronyecz Mária, Sinkó László, hátrébb Sinkovits Imre, szemben Tábori Nóra, Bányai Gábor, az asztal jobb oldalán Székhelyi József, Korányi Tamás – 1980

1970-82 között a Nemzeti Színház tagja volt. Egy kisebb szereppel kezdett, a Fejezetek Leninről c. darabban játszott. Ősszel komolyabb feladat jutott neki: Örkény István Sötét galambjában alakította az egykori apácából, Glória nővérből a civil életbe kerülő Ilonát. Pályájának nagy sikerét aratta a Várszínházban Kocsis István monodrámájában Bethlen Kata szerepében. 1977-től a Színház és Filmművészeti Főiskolán tanársegéd volt Gáti József mellett. 1982-ben átszerződött az újonnan létesült, önálló Katona József Színházhoz.

Emlékezetes alakítása volt Schwajda György Szent családjának Katija, vagy Spiró György Csirkefejének előadónője. Utolsó szerepében a haldokló asszonyt alakította Canetti Esküvő c. darabjában. Hosszú, fehér hálóingben feküdt. És játszott. A színpadon utoljára. A szerep véresen komoly volt, ugyanis Ronyecz Mária akkor már saját betegségével küzdött. 1989. november 2-án hunyt el, mindössze 45 évesen.

“Nem voltak szerepálmai. Erről egyszer azt mondta, hogy ha kell, a széklábat is eljátszom, hisz ezért lettem színész. Sokan emlegetik tragikaként, de valódi intellektuális színésznő volt, pont ugyanolyan jó volt naivaként, mint akár tragikaként. Színészi eszközeit elsősorban tehetsége és analitikus szerepformálása irányította” – írta róla Csermely Gábor.

Forrás: Origo, MTI, Színház.org