“Színpadi szerepeinek se vége, se hossza” – 25 éve a pályán Szatmári Attila

2019 augusztus 22. csütörtök, 9:20

1991-ben bement a Nemzeti Színházba, és mint az egyszeri munkácsi ember egyszer csak egy másik színházban találta magát, bár ki sem mozdult abból az utcából, amely ezenközben Szövetségből Rejtő Jenőre magyarosodott.

Szatmári Attila

Így, ha az iskolaéveket is beleszámoljuk az a 25 év több is, hiszen már 21 évesen legalább három különböző szerepben mutatkozhatott meg a figyelmes szemű nézőnek. Ezeknek a szerepeknek már nevük is volt, Flótás, Első gazda, Alessandro Farnese, ilyenek. A Nemzeti Színiakadémia növendéke volt. Kézdy Györgytől megtanulhatta a mindenek fölötti és néha haragvó elhivatottságot, Nagy Zoltántól a cinikusan humoros színházi létet, Trokán Pétertől pedig az örökkön tartó színpadi sármot. Jó tanárai voltak, mert Szatmári Attila 25 éve bizonyítja, hogy mindezen tudások birtokában szolgálja ki a színházat, nevezzék ezt az épültet fölötte bárhogyan.

Szatmári Attila

Színpadi szerepeinek se vége, se hossza. Fel-alá járt a színházi szamárlétrán aszerint, hogy a létrára penderülők éppen visszakönyökölték vagy véletlenül előre engedték. Az érkező rendezők azonnal látták, hogy jól járnak vele. Gyönyörűen beszél, a hangját az utolsó sorok után, a világosítókon túl is hallani és bármit megcsinál azonnal, táncolni-dalolni se szégyell és ráadásul nézni is jó. Színét és visszáját is tudja már a mesterségnek.

Aztán maradtak ennyiben.

Szatmári Attila

A megbízható, pontos, színészi munkaerő, aki időben teljesít, körültekintően jellemez, nem cukroz, nem tolakszik, éppen csak mindenhez hozzáad egy csipetnyi szívet, apró színészi szomorúságot, de soha nem tolakodóan igazán csak a miheztartás végett, dehogy is akarna ő ezzel bárkit is zavarni.

Szatmári Attila évek óta beszédtanára a Színiakadémiának, de elmondhatja magáról, hogy most, a 25. színészi jubileuma évben is még mindig diák. A Színművészeti Egyetemen szívató ágon járja a drámainstruktori szakot azért a diplomájáért, amit egyébként a 25 színpadon eltöltött éveiért kiküldhetnének neki postán is.

Szatmári Attila, Haumann Péter

De hát a szabály az szabály és még mindig van egy éve. Biztosan jó valamire évtizedek óta a pályán lévő művészeket iskolapadba kényszeríteni félévente 350 ezer forintért, különösen olyanokat, akik a havi megélhetésüket színházi fizetésükből és a szinkronokból próbálják meg szinten tartani. Plusz gyerek. Plusz felőrlődött család. Plusz mínusz.

Ha a 25 évet firtatnánk, Szatmári Attila azt mondaná öröm és gyávaság. Az öröm érthető. A gyávaság is, ha belegondolunk abba, amit a kollégák mesélnek, hogy fotografikus memóriája van és a világon minden beleragad a fejébe. Lehetett volna belőle minden, de ő éppen színész akart lenni kicsivel több, mint 25 évvel ezelőtt.

Szatmári Attila

Akkor legalább legyen még legalább 25 év öröme benne, az sem baj, ha kicsit több.

Szerző: Serzsi

fotók: Juhász Éva, Kozma János