“Bízom benne, hogy mindig lesz annyi energiám, hogy játszhassak” – 65 éves Zsurzs Kati

2020 január 21. kedd, 15:33

Huszonévesen az Abigélben szerette meg az ország, az utóbbi időbenpedig sorra nyeri a nemzetközi díjakat. Ő vagy a film, amiben játszik. 65 éves Zsurzs Kati.

Zsurzs Kati pályájáról:

Édesanyja Zsurzs Éva filmrendező, édesapja Zsurzs Ágoston (1922?–1988) alezredes, a régi Csepeli Munkásotthon könyvtárának vezetője.

Már gyermekként is kapott kisebb szerepeket édesanyja egyes filmjeiben, bár a neve nem feltétlenül szerepelt a stáblistán, mint 11 évesen az 1966-os Vidám vasárnap című tévéjátékban vagy 15–16 évesen az 1970/71-ben forgatott és 1972-ben bemutatott A fekete városban mint Quendel Gáspár lánya, Brigitta.

Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1973–1977 között Kazimir Károly osztályában. 1977–1993 között a Thália-, illetve az Arizona Színház tagja volt. Ezután évekig szabadúszó, 2000-től pedig 13 éven át a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt. Ezután szabadúszó lett, miközben a budapesti Karinthy Színház és Játékszínben rendszeresen játszik és rendez.
Ismertebb színpadi szerepei közé tartozik Melinda Katona József Bánk bánjából vagy Cookie karaktere Neil Simon Pletyka című vígjátékában.

Rendszeresen szinkronizál filmekben is látható. Már az 1976-os Csongor és Tünde címszerepét játszhatta el, majd 23 évesen Kis Mari szerepében tűnt fel az Abigél című sorozatban.

Saját beszédiskolát működtettet, valamint a Gór Nagy Mária Színitanodában színészmesterséget is oktatott.

2008-ban kapta meg az évad legjobb epizodistájának áró Aase-díjat, 2017-ben Kránitz Lajos-díjat, 2018-ban pedig Tolnay Klári-díjat kapott.

Walla Ervin zeneszerzőhöz ment férjhez. Két lányuk született: Júlia angoltanár lett, Fanni pedig énekesnő.

Zsurzs Katiról saját szavaival:

Gyerekszínész: Nem nagyon filmeztem, egy-két dologra elvitt anyám, de inkább civil gyerek voltam. Az első igazi a Fekete város volt, addigra már tizenhat éves lettem. Az is egy véletlenen múlt, mert egy kolléganőmet nem adta ki a színháza, és akkor anyám azt mondta: Fogd a cuccod, indulunk!

Civil: Az anyukám életére is jellemző volt, de akkor nem is volt divat ez a fene nagy celebség. Keményen dolgozott, elment reggel, hazajött este. Apám is egész nap dolgozott, minket a nagyanyám látott el, nevelt. Nagyon ritkán eljártak valahová. Híres emberek sem jártak hozzánk. Igen ritkán jött egy-egy híres ember, és akkor én vihettem be a kávét. Első fellépéseim egyike.

Zsurzs rezervátum: Bessenyei járt gyakrabban. Ő néha ránk törte az ajtó. A legváratlanabb pillanatokban megérkezett, ordítva kérdezte: „Hogy van a Zsurzs rezervátum?” Néha Márkus László, néhányan. És néha nálunk volt a stábértekezlet.

Színésznő leszek: Ez már általános iskolában eldőlt, csak otthon nem beszéltünk róla. Nem is akartam beszélni róla senkivel. Jártam szavalóversenyre, de nem tárgyaltuk ki.

Abigél: Fantasztikus csillagállás lehetett akkor, hogy ott mindenki tökéletes volt, minden a helyén volt. Mindannyiunk pályájának meghatározó produkciója lett.

Érdekes: Érdekes, néha évekig észre sem veszik az embert, aztán egyszer csak hívják mindenhová. De egyiket sem kell komolyan venni. Nem kell elszállni, ha hívnak, és belehalni, ha nem… 

Közönség: A közönség kimutatja a szeretetét, sokkal elfogulatlanabb, mint a szakma. Lehet érezni a színpadról, hogyan viszonyulnak az emberhez.

Játékszín: Szeretek hazamenni, bemenni a színházba, ahol mindenkit ismerek, nekem ez kell. Az, hogy tartozom egy ilyen csapathoz, ahol nagyon jó kollegáim vannak, sokat jelent nekem.

Az egész világ látni fogja: Nemrég volt ebben részem, amikor játszottam Kiss Hajni filmjében, a Last Callban, ami a szarajevói filmfesztivál vizsgafilm kategóriájának fődíjasa lett. A Last Call karrierje fantasztikus, rengeteg fesztiváldíjat nyert, sőt én is nyertem két franciaországi fesztiválon legjobb színésznő díjat. A Magyar Filmfesztiválon a kisjátékfilm kategóriában nyertem szintén A legjobb női főszereplő díjat. Fantasztikus érzés tudni, hogy Európa másik felén is megnéznek. Nagyon boldog voltam!

Család: Türelem, alkalmazkodás… Sok minden kell hozzá. Nálunk azért elég speciális helyzet volt, mert együtt laktunk anyámmal, nagyanyámmal, sok érdekes helyzet volt. De nincs konkrét titok. Az az igazság, hogy mi egy nagyon erős matriarchális család vagyunk. Egy kemény matriarchális felépítésű család. Már dédnagyanyám óta ez így öröklődött, hogy a nők vittek tovább mindig mindent és ők voltak az erősek, mert így alakult.

Teszem, amit kell: Állandó logisztikában vagyunk, hiszen a nagyobbik lányomnál van négy gyerek, tizenegytől négy, inkább három és fél évesig, és megállás nélkül szervezzük, hogy melyiküket ki hova viszi, hol adja át. Ráadásul pluszban bele kell kalkulálni, hogy nem vagyok mindig megbízható nagymama, mert a munkám épp arra az időre esik, amikor hozni-vinni kellene őket, és amikor játszom, akkor nem tudok délután értük menni. De amikor nem dolgozom, akkor mindig ott vagyok, főzök, teszem, amit kell!

Könyv: Minden pénzemet képes vagyok könyvekre elkölteni. Pokoli mennyiségű könyvem van. Könyvünk, pontosabban, mert a család összes könyve nálam csapódott le. Aztán amikor a családi házból néhány éve elköltöztünk, akkor ki is kellett selejteznem őket. De így is olyan a lakásom, mint egy könyvtár… Szigorúbbnak kellene lenni magamhoz. De nekem birtokolnom kell azt az adott könyvet, az ott kell, legyen. Nem tudok ilyen izén olvasni. A könyvet kell fognom, az papír legyen, szaga legyen! 

Energia: Abban bízom, hogy mindig lesz annyi energiám, hogy játszhassak, hogy gondolkozzanak bennem, mert nagyon fontos, hogy mit sugároz az ember magából.

Forrás: Színház.org, Wikipédia, Bors, Blanse.hu, Nők Lapja