A bűnös asszony mítosza – Karády Katalinról esett szó Kováts Kriszta műsorában

2020 február 12. szerda, 16:48

Nem színésznő volt, hanem egy mítosz – s ebbe egy ember élve is belehalhat. Karády Katalin varázsa olyan titok, amit nem tudunk megfejteni, de az ereje is éppen ebben rejlik. Épp ezért, mindig újra és újra nekirugaszkodunk. Erre tett kísérletet Kováts Kriszta legújabb, Kovátsműhely című műsorában, a Klubrádióban. A színésznő első vendége Báron György filmkritikus volt.

Ha Karády Katalin, akkor film noir. Hiszen a legendás színésznő ennek a műfajnak volt a legnagyobb – és egyetlen – sztárja. A film noir-ok sötét világában főleg férfiak a sztárok – nyomozók, akik valamilyen bűnügyet derítenek föl. Bűnök után kutatnak és egy bűnös asszonnyal találkoznak.

Karády Katalin első filmje a Halálos tavasz volt, s szűk öt év alatt, körülbelül húsz filmet készített. Ezek a mozik a Meseautó-korszakot követték, ahol a nő még arra volt predesztinálva, hogy férjhez menjen. Karády figurája viszont soha nem feleség. Ő szerető, aki független és mindig ő dönt. Ez a tökéletesen új női szerep Karádyban testesült meg, és hamarosan egy egész iparág épült rá.

Karády arca lenyűgöző, mágikus volt, s titokzatosságát növelte, hogy ritkán mosolygott. A Karády-féle erotikát egyfajta kettősség jellemezte: ő volt a kísértés maga, ami elragadja a férfiakat, s aki mindig elérhetetlen. S a vágy, amely soha nem ér célt, örökké erotikus marad. Hisz „Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet, az a legszebb csók, mit el nem csókolunk.” Magyar filmben ekkora sztár sem előtte, sem utána nem volt.

De van olyan helyzet és olyan történelmi korszak, amikor nincs az a hírnév, ami védelmet adhat. Így járt Karády is, akit a második világháborúban kettős ügynöknek tartottak, aki zsidókat mentett és a Horthy-rendszer egykori kémfőnöke, Ujszászy István volt élete szerelme. A Gestapó elvitte és megkínozta, s szerelme nyomtalanul eltűnt. A testi és lelki gyötrelmek súlyos depresszióba ejtették, filmjeit is betiltották és színpadra sem léphetett. 1951-ben Brazíliába ment, majd Amerikába disszidált. New Yorkban kalapszalont nyitott és haláláig visszavonultan élt. 1990. február 7-én, 30 éve hunyt el.

Ópiumkeringő címmel mutattak be – Lengyel Ferenc tollából és rendezésében – a Pesti Magyar Színházban egy Karády Katalinról szóló előadást. A produkcióban a Karádyt játszó színésznő egymaga áll a színpadon, de mégsem egyedül, mert a produkcióban végig partnere, s az előadás szerves része a Modern Art Orchestra. A műsor második felében Pataki Szilvia színésznő, az előadás főszereplője és a zenekar tagja, egyben a zenék hangszerelője, Subicz Gábor volt az adás vendége.

Vasfüggöny, előtte a színésznő, s a színpadon egy zenekar. Nincs díszlet, jelmez, csak ők és egy nagyban kivetített kép, ahol egészen közelről láthatjuk a színésznő arcának legapróbb rezdüléseit. Egy színházi előadást, egy jazz koncertet és egy mozi-élményt adó vetített képet láthat a néző – egyben. Nem véletlenül lett ez a produkció alcíme: Jazz-story Karády Katalinról. Hiszen a színdarab középpontjában Karády nagy szerelmi története áll – a világháború eseményeivel átszínezve, love story helyett jazzben elbeszélve.

Szilvia mindig is rajongott Karády misztikusságáért, s az előadásban nem az volt a cél, hogy rá hasonlítson, vagy épp utánozza a legendát. Az előadás 1 óra 45 perc hosszú, s miközben játssza, lepereg előtte egy belső mozi, s közben mindig belehal. A színésznő úgy véli, ha halálunk órájában valóban lepereg előttünk az életünk filmje, élete egyik legnagyobb pillanataként látja majd ezt a szerepet.

Subicz Gábor nem akarta megtartani a régi Karády dalok hangzásvilágát, inkább arra törekedett, hogy a zene az előadást filmélményé is változtassa. A kottában épp ezért, radikális váltások vannak, sok a tempó- és hangszínváltás.

Egy legenda üstökösként tűnik föl, majd tűnik el. Vagy meghal, vagy nem tudja túlélni a saját sztárságát. De a titkok akkor izgalmasak, ha mindig titkok maradnak.

Canjavec Judit