Hősök tere – Virtuális kiállítás nyílt Bessenyei Ferencről és Gábor Miklósról

2020 május 09. szombat, 7:00

Hősök tere címmel 2019-ben nagyszabású kiállítással tisztelgett az OSZMI a 100 éve született Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós előtt állandó kiállítóhelyükön, a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

Bessenyei Ferenc és Gábor  Miklós Danton és Robespierre szerepében / Georg Büchner: Danton halála, Madách Színház, 1963 / MTI – Tormai Andor felvétele

Páratlanul gazdag életművüket a Két út, egy pálya, 100 év című albumban őrizték meg az utókor számára. A kötetben látható több mint kétszáz fotó, illetve a mellettük olvasható gondolatok a két színészlegenda pályájának sokszínűségéről vallanak. Virtuális tárlatával az OSZMI szeretné visszaidézni a kiállítás hangulatát, egyben ízelítőt adni a kötet gazdag anyagából.

A virtuális kiállítás ide kattintva tekinthető meg. A kiállítás összeállítója: Huber Beáta/OSZMI.

Példaértékű színészi elkötelezettséggel és alázattal készültek szerepeikre; szuggesztív színpadi jelenlétükkel pedig folyamatosan kivívták a szakma és a közönség tiszteletét és elismerését. Különleges vállalkozás e két jelentős színészsorsot közös kiállításban megjeleníteni, hiszen Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós alkatuknál, habitusuknál fogva egymástól eltérő színészeszményt testesítettek meg.

A magyar színházi emlékezet Bessenyei erőteljes, szenvedélyes természetéhez elsősorban a hősi karaktereket köti: Othello, Bánk bán és Kossuth Lajos alakját; míg Gábor Miklós önmagával is sokat vívódó, intellektuális alkatához Hamlet, Lucifer és Robespierre figuráját kapcsolja.

Ezt a sztereotip képet a kiállításon egy olyan „montázs” váltja fel, mely azt a hihetetlen gazdagságot és sokoldalúságot mutatja be, ami Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós művészi pályafutását jellemezte. Ennek megfelelően a színészi kiteljesedés évei tematikus rendben, szerepkörök szerint követik egymást, s kiderül, hogy a magas szintű mesterségbeli tudás birtokában mindketten szinte valamennyi színházi műfajban otthonosan mozogtak.

Az egyéni pályák bemutatása mellett a tárlat megidézi a két színész találkozásait, a Nemzeti Színházban és a Madách Színházban színre került közös előadásait. A tárlat, melyet a művészek írásai és naplórészletek tesznek teljessé, a sokszor viharos 20. századi magyar színháztörténet egyes korszakainak is emléket állít.