Apácáktól a filmgyárig, Cinecittától a Madách Színházig – Rácz Ráchel írása Szemere Veráról

2020 június 25. csütörtök, 8:08

Y generációs múltidéző rovat a magyar színjátszás nagy egyéniségei mentén. Rácz Ráchel író, blogger küldetésének vallja a klasszikus idők értékének és tartalmának éltetését – a fiatal nemzedékek számára.

Rácz Ráhel írása:

Hogyan lesz a budapesti Palotanegyed Sacre Coeur Leánygimnáziumának visszafogott növendékéből a hazai színjátszás nagyasszonya? Seligmannból Szemere. A római Cinecittá helyett Madách Színház, sármos talján digók helyett az intellektuális Várkonyi Zoltán. Liliomfi Zengőbérczinéje, a Keserű igazság Sztankónéja, A kőszívű ember fiai Antoinette Plankenhorstja, a Kárpáthy Zoltán Kőcserepynéje.

Szemere Vera (1923-1995) a huszadik századi magyar színházi és filmes világ fontos alakja. Pályája még a második világháború előtt indul, de igazán csak 1945-től startol, a modern, haladó és klasszikus értékrendet korszerűen ötvöző Művész Színházban. Férje Várkonyi Zoltán, a korabeli színházi kultúra rebellis fenegyereke.

Forrás: hangosfilm.hu

Leánygimnázium kontra Vas utca

A Seligmann szülők szigorú rendszerű, katolikus leánygimnáziumban taníttatják lányukat. A Mikszáth téri Sacre Ceoeurben apácák keze alatt nevelkedő kamasz naponta elsétál a Vas utca kultikus helyszíne, a Színiakadémia mellett. Egy napon Színészfelvétel kiírást találva a legnagyobb nyugalommal és elszántsággal besétál az épületbe és felvételizik. Négyszáz jelentkező közül benne van abban a tízben, amely az intézményben folytathatja tanulmányait.

Cinecittá kontra Madách Színház

1942-ben az olasz Cinecittá filmgyár szakemberei szerződést ajánlanak a rendkívüli tehetségű és szépségű fiatal színésznőnek (Benkő Gyula mellett). Az ekkorra már átkeresztelkedett Szemere Vera úgy dönt, hogy nem él a lehetőséggel, hiszen nem érez ellenállhatatlan vonzódást a külföldi sikerre, és családját sem akarja itt hagyni, az egyre élesedő háborús-politikai helyzetben, ugyanakkor titkon beleszeret a Madách Színház színészébe, Várkonyi Zoltánba.

A háború után a Művész Színházban talál otthonra, hozzá méltó szerepekben. Kitűnő alakítást nyújt például Ibsen Hedda Gabler című darabjában. 1948-ban hozzámegy Várkonyi Zoltánhoz.

Fotó: Bojár Sándor/Fortepan

Polgári nagyasszonyok, történelmi hősnők

Az államosítás és a szocialista realizmus kissé megtöri pályáját, hiszen az új stílus teljességgel száműzi a polgári értékrendű karakterformálási lehetőségeket. A Művész Színházat nyitott, nyugati-európai orientációja miatt a kommunista rezsim bezáratja. Szemere ezután először a Petőfi, majd a Madách Színházhoz igazol. Filmes karrierje olyan sikereket hoz, mint a Liliomfi, a Keserű igazság, A kőszívű ember fiai, a Kárpáthy Zoltán, vagy az Egri csillagok.

Tragikus záróakkord

„Szemere Vera is őrzi a tüzet. Várkonyi Zoltán csendes és türelmes társa. Feleség, barát, kritikus ellenőr, szolgáló háziasszony, ápoló. Szemere türelme, kitartása, kultúrája, ízlése beépül Várkonyi munkásságába. Férje halála után – 1979-ben a blogszerkesztő – belül viseli a sosem gyógyuló gyászt. (…) Filmrendező fia az elmúlt évben követi apját. Szemere eltemeti gyermekét is. Betegeskedik. Megmagyarázhatatlan okból kigyullad a lakása. Kórházba kerül. Ma temetjük.” Molnár Gál Péter: Szemere és Szeleczky. In: Népszabadság, 1995/ 92. 15. ADT.

A tartalomhoz forrást biztosított: Ézsiás Erzsébet: A színésznő születésnapja. In: Heti Pesti Riport, 1993/ 29. 11. ADT. A cikk az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.