Az elfeledett teátrum, 6. fejezet

2020 július 21. kedd, 7:12

Az egykori mezőkövesdi kőszínház történetét eleveníti fel Juhász Ferenc a Gárdonyi Színház blogon. Íme a hatodik rész.

Az elfeledett teátrum – Juhász Ferenc sorozata
6. fejezet: Előadásokról, művészekről, kritikákból – a 100. előadáson is túl… / 2. rész

1926 február
“A Mezőkövesdi Műkedvelők Köre nagy felkészültséggel mutatta be Lengyel Menyhért már külföldi sikereket elért darabját, az Antóniát. A címszerepet Spitz Sándorné játszotta ügyesen. A többi szereplők: Glück Magda, dr. Kalo Jenő, Zsámboky László, Nagy Lajos, Gánocy Elvira, Erőss Andor és Balogh Suha Dezső is sikert arattak.” (Színházi Élet)

1927 augusztus “A Mezőkövesdi Műkedvelők Köre nagysikerű előadásának görlicéi: Csizma Panci, Mandel Notte, Fazekas Ila, Glück Magda és Glück Klárika”

1928 november
A Reggeli Hírlap “a kiváló rutinú gárda” Mesék az írógépről című operett előadását “igen szép és magas színvonalúnak” nevezi, megírva azt is, hogy a színházat teljesen megtöltő közönség soraiban Mezőkövesd és környékén kívül Miskolcról és Egerből is voltak érdeklődők. Majd így folytatja:

“A Lehmann Vilma szerepében újonc műkedvelő lépett fel, Neumann Sándorné személyében, aki kellemes énekhangjával, ügyes alakításával jól bevált és szép sikert aratott. Partnere Okály Endre (Honthy) biztos játékával, hatásos énekszámaival kitűnően szerepelt. Szenzációs alakítást nyújtott a Király Félix szerepében Fazekas Ilonka, aki énekeivel, táncaival, de különösen humorral telített bájos, pompás játékával valósággal elragadta a közönséget. Gánóczy Elvira, mint Róth Baba különösen szép táncaival ért el nagy sikert. Nagyszerű komikummal játszotta meg Lazarovics Imre a Pasztráner szerepét. Jó humoros epizódfigurákat alakítottak Póta Lajos (cégvezetö) és Mandel Sándor (Róth). A színésznő szerepében Gánóczy Emma volt nagyon jó. Glück Magda és Klári, Mandel Notta és Székely Klári szép táncszámaikkal ragadták gyakran tapsra a közönséget. A gróf szerepében Nagy Lajos adott jó játékot, a többi szerepekben pedig Várallyay István, Gánóczy István és Molnár József egészítették ki a kitűnő együttest. Előadás után táncmulatság volt, mely a legkedélyesebb hangulatban reggelig tartott. A műkedvelők az elöadást hétfőn délután megismételték, szintén szép számú közönség előtt.” (Reggeli Hírlap)

1929 május – a 100. előadás
“Egy nagyjelentőségű kultúrünnep Mezőkövesden

Ezúttal szabadjon néhány szóval megemlékezni arról a páratlan eredményről, hogy századik előadását tartotta meg a Mezőkövesdi Műkedvelők Színháza. Ebből az alkalomból a műkedvelők kőszínházát zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség… amelynek disztingvált sorait vezette Csepela Lajos dr. c. kanonok, plébános és Kiszely Pál dr. főjegyző. Az ünnepséget a Magyar Hiszekegy vezette be, amelyet a messze híres Mezőkövesdi Róm. Kath. Dalárda vezetett be.

Majd Gaál István, a kör elnöke tartott a mélységes forrásból bugyogó humor, majd az esztétikai méltatás színvonalán álló bevezető előadást a kör hétéves kiváló működéséről. A szűnni nem akaró tapsok után színre került Földes Imre irredenta drámája, a Tüzek az éjszakában. Valóban könnyezésig megindító volt az előadás, bizonyítva azt a rutint, amelyet a mezőkövesdiek 99 előadáson át értek el, a jubiláris ünnepig. Azt kell mondani, hogy tökéletes művészettel interpretálták a szerzőt és hogy Szombathy László rendező ebben a munkájában követte a legkiválóbb nagyvárosi előadásokat.” (Reggeli Hírlap)

1929 június
“A Mezőkövesdi Műkedvelök Köre igen nagy sikerrel hozta színre két előadásban Farkas Imre: A királyné rózsája című gyönyörű daljátékát. Legnagyobb sikere a Käthe szerepét játszó Glück Klárinak volt, aki brilliáns játékával, eleven temperamentumával elragadta a nézőket. Méltó partnere volt Varga Mátyás. A királyné szerepében Kiss Ilonka mutatott poétikus alakítást. Sonsi szerepében Fazekas Ilonka, mint Nemere báró pedig Ujlaky Dezső játszott kitűnően. A többi szereplők is bravúrosan állták meg helyüket.” (Reggeli Hírlap)

Ki gondolta volna, hogy mindössze egyetlen év múlva a matyó színház nagyszerű sikertörténete véget ér? A következő tudósítás már azután született, de mivel ez az egyetlen, ahol némi személyesebb ismeretségbe is kerülhetünk a Műkedvelők társulatának tagjaival (mert “csak” a színház története ér véget), ideveszem az 1931 augusztusában született írást, amelyben ismét felbukkan a matyó színház “primadonnája”, akinek fényképét láthattuk 1925 márciusában (ha ugyanarról a személyről van szó, hiszen hat évvel később járunk, de  nevét valamiért most sem írja le a tudósító, mint ahogyan a “bonvivánét” sem…)

“A Szent István-hétnek kétségtelenül legérdekesebb látványossága volt a magyar falu népének előadása a Kamarában és a Városi Színházban. A sajtó osztatlan elismeréssel számolt be erről a sajátos színjátszásról és a napilapok minden érdekességet megírtak arról, ami a színpadon történt. A Színházi Élet tehát most nem a kitűnő produkciókról ír, hanem a kulisszák mögé vezeti az olvasót.

Mezőkövesd primadonnájának érzelmeit nem befolyásolja a színpad. Menyasszony, de nem a partnerének menyasszonya, hanem… “Harmadik éve aratok a leendőmmel, én rakom a markot utána, ami nem kis munka. mert aki előttem jár, az a vezérkaszás. Ő vágja a legnagyobb rendet, hiszem, hogy bíró is lehet belőle, az pedig a legnagyobb úr a világon.

Különösebb ügyet a Pesten komoly feltűnést keltett mezőkövesdi basszista sem csinál a színházból. Ezt a daliás külsejű fényesre fent csizmájú, pompás torkú matyót ötször is megismételtette a Városi Színház közönsége. Rögtön akadt impresszárió: – Hagyja ott Mezőkövesdet, kitaníttatom, fog még maga sok pénzért énekelni az Operában. A kövesdi Ney Dávid (* operaénekes) egyet sodor a bajuszán: “Megköszönöm a szívességét, de én csak otthon maradok. A suszter maradjon a kaptafánál. Könnyű neki, ő a suszter Mezőkövesden. Ő csinálta remekbe a matyó társulat pompás csizmáit is.” (Színházi Élet)

Következik: 7. A szomorú vég & Utóhang

gardonyiszinhazblog.gportal.hu