Szász János: “A kíváncsiság a benzinem”

2018 február 12. hétfő, 7:21

Szász Jánost a 168 óra kérdezte. Lapszemle.

“Megölte, feldarabolta és a folyóba szórta felesége szeretőjét!” – még az internet korában is címlapsztoriként lehet eladni egy ilyen véres történetet. Szász János filmje, A hentes, a kurva és a félszemű épp a múlt század egyik leghírhedtebb bűnesetét veszi alapul, de sokkal többről szól, mint egy borzalmas gyilkosságról.

A teljes interjút a 168 órában olvashatják.

Kodelka Ferenc hentes nagyvállalkozó 1925-ös meggyilkolásának története már korábban is foglalkoztatta, hiszen egy korai rövidfilmje, a Léderer-ügy is erről szól. A rendező ennek kapcsán elmondta: “Több párhuzamos kérdés is érdekelt ebben a bűnügyben. Az ilyen eseteknek az egyik kérdése, hogy hol húzódik a határ egy ragadozó állat és egy ragadozó ember között. Azt akartam, hogy a film ezen a nagyon vékony mezsgyén játszódjon, miközben azért ide-oda lendül az inga. (…) Van egy gyilkos, aki mégiscsak megment egy emberi életet – belekóstol ezzel egy másfajta létbe -, van egy prosti, aki szeretne szűz lány lenni. Megpróbálnak egyről a kettőre jutni, de inkább még mélyebbre süllyednek. Nemcsak felmentést nem akartam adni, de olyan pozitív figurát sem akartam mutatni, akitől elolvad a néző szíve. Könnyű lett volna a Gryllus Dorka alakította Máriából azt kihozni, hogy ő folyamatosan kényszer alatt van, de a történetben éppen az ingadozás a lényeg. Valaki hibaként rótta fel nekem, hogy nem tudja, mi van a nő fejében. Én ezt erénynek tartom” – fejtette ki Szász János.

Szász János az SZFE-n

Annak kapcsán, hogy filmjeiben visszatérő motívum az elfojtott szenvedélyek és a gyilkolás iránti vágy vagy annak felszabadító hatása, úgy fogalmazott: “Érdekelnek a szélsőséges történetek. Eredetileg karmester szerettem volna lenni, vagy pszichiáter, és csak legutolsósorban filmrendező. Az első kettő nem lettem, de mindkettőből szeretnék profitálni: egyfelől ott a zene szeretete, fontossága, másfelől pedig a kíváncsiság, az emberek iránti empátia, a megértés. Rettenetesen kíváncsi vagyok. Úgy is, mint rendező, mint ember, mint tanár. Nekem ez a benzinem, ez hajt. Ez a kíváncsiság munkált bennem például az olyan kísérleteknél, mint a Witman fiúk vagy a Woyzeck: hogyan szánod meg, hogyan érted meg a gyilkost? A szimpátia felkeltése a rossz oldalon, hogy megszűnjön a rossz oldal maga. Több helyen kifejtettem már, hogy engem nagyon érdekel a bűn, de mindig annak tükrében, hogy van jó” – magyarázta Szász János.

Arról szólva, hogy színészeitől ezúttal is rendkívüli teljesítményt követel, extrém helyzetekbe hozza őket, úgy nyilatkozott: “Máthé Tibor operatőrrel nagyon összenőttünk, szinte testvéri kapcsolat a miénk. Keményen dolgozunk, és ezzel, úgy gondolom, hogy elérjük ezt a hőfokot a színésznél is. Ha megszállottságot lát bennünk, ő is azzá válik. De ismét visszatérek a kíváncsisághoz: ha a színész látja, hogy a rendező kíváncsi rá, egészen másképpen működik, mintha azt érzi, hogy a rendezőt csak az érdekli, amit ő mond a színésznek. Ebben a filmben is olyan partnerekre találtam, akikkel gyakorlatilag el lehet menni a falig. Ebben a végletekig fokozott metoo-világunkban ilyen jeleneteket felvenni, óvatosan és vigyázva a színészekre, önmagában is kihívás, vagy egyáltalán azt kipróbálni, hogy a filmnek hol a határa. Amikor elindul a felvevőgép, a filmszínész abban a néhány másodpercben, percben végtelenül szabad. Nem úgy, mint a színházi színész, akinek össze kell raknia a figurát, hanem mindent kipróbálhat. És nekem az a dolgom, hogy bátorítsam. Nagyszerű színészekkel dolgoztam: Nagy Zsolttal, Hegedűs D. Gézával, Gryllus Dorkával, akik odaadták magukat, mert érezték, hogy nem fogom rosszra használni ezt a bizalmat” – jelentette ki Szász János, akit újabb terveiről is faggattak.

“A legfontosabb az Utas és holdvilág filmre vitele. Többen írjuk a forgatókönyvet, önéletrajzi mű lesz. Benne van minden, amit eddig csináltam, de nincsen bennem a korábbi végletes fogalmazásvágy. (…) Ez a könyv minden generációhoz képes beszélni, a fiataloktól a legidősebbekig. Arra vágyom, hogy ezt a filmemet lássák a legtöbben Magyarországon és az egész világon. Talán ebben el tudok mondani mindent a filmezésről és magamról. Ami még foglalkoztat, az Zoltán Gábor Orgia című regénye, a XII. kerületi nyilasház története. Ez pedig egy kötelezettségem: az én családom fele ezek miatt veszett bele a Dunába. Tehát nemcsak “másodgenerációs filmrendező” vagyok, hanem másodgenerációs holokauszttúlélő is. Talán ezért is van bennem ez a sok fájdalom és furcsa történet” – szögezte le a rendező.

A teljes interjút a 168 órában olvashatják.

 
 

Kapcsolódó anyagok