Már a mozikban a Rossz versek – A VAN rendezőjének új filmje

2018 december 28. péntek, 8:07

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan rendezőjének új vígjátéka, a Rossz versek a szerelemről, a múltról, a jelenről és Budapestről szól.

Ajánló a film elé:

A 30-as évei elején járó rendező, Merthner Tamás magánélete váratlanul darabokra hullik, amikor párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna szakít vele. Tamás összetörve tér vissza Budapestre, és mivel a jelenben nem talál vigaszt, a múltjába merülve igyekszik választ kapni arra, hogy hol veszítette el önmagát abban a valóságban, ami az elmúlt harminc évben körbevette Magyarországon.

Reisz Gábor rendező és főszereplő a filmről:

“A VAN-nak köszönhetően bekerültem a cannes-i filmfesztivál rezidensprogramjába, és fél évig Párizsban laktam hat másik rendezővel. Akkor az érdekelt, hogyan fedezi fel egy középszerű vízilabdázó az önkifejezést a versíráson keresztül. Ezt ágyaztam be egy bűnügyi történetbe, amely leginkább A postás kétszer csenget című noirra emlékeztetett. De az írás során egyre több emlék került bele az életemből, amik szétfeszítették a bűnügyi sztori kereteit. Azért ragaszkodtam egy darabig a film noirhoz, mert valami mást akartam csinálni a VAN után, de rájöttem, hogy valójában az emlékeimet szeretném filmen újrateremteni. Természetesen egy noir is lehet személyes, de azt éreztem, hogy a műfaji szerkezetek most eltávolítanának a történet magjától.”

“Ha az ember előveszi egy emlékét, ahhoz rögtön kapcsolódik egy másik, és a Rossz versekben azt az asszociációs láncot akartam létrehozni, ahogy emlékről emlékre ugrálunk. Azokat a filmeket szeretem, amelyekben az alkotó kiszámíthatatlanul játszik velem, mint Leos Carax a Holy Motorsban, vagy Kirill Szerebrennyikov a Nyárban. Szerettem volna én is ilyen szabad filmet csinálni.”

“A VAN esetében a reakciók alapján valami olyasmit sikerült eltalálni, amiről addig nem nagyon lehetett látni filmet, és engem is az zavart addig elsősorban, hogy nem látom magamat, a korosztályomat, az általam megélt magyar közeget a filmeken. Egyelőre olyan dolgok hatottak rám, aminek nem tudtam kikerülni a hatásuk alól, mint egy szakítás, vagy az, hogy diploma után mit is kellene kezdeni zéró forinttal a zsebedben.”

“A saját emlékeimet vittem filmre, és azokat akartam még viccesebbre vagy félelmetesebbre venni, nem a 90-es vagy a 2000-es évek Budapestjét korhűen megragadni. Az az érzelmi impulzus viszont, ami a történetet hajtja előre, lehet, hogy többeknek ismerős lesz. Azt az érzést igyekeztem körüljárni, amit harmincon túl érez az ember, amikor hivatalosan már felnőttnek tartják, de ő csak arra gondol, hogy tényleg ennyi lenne az élet? Mi történt azzal a sok gyerekkori álommal? Ezeknek a többsége persze naiv volt és banális, de azt érzem magamon, és a munkába, családba belefásult ismerőseimen is, hogy felnőttként mégiscsak jó lenne visszakanyarodni hozzájuk.”

“Az összes rendező azt próbálja magából sugározni, hogy ő tudja, mit akar. Ezt is kell sugározni, hiszen ha rendezőként nem tudod, akkor a stáb többi tagja azt fogja gondolni, hogy hülye vagy, és nem fogják csinálni, amit mondasz. Nekem szükségem van rá, hogy felvállaljam a bizonytalanságot, ugyanakkor van olyan is, amikor pontosan tudom, hogy mit akarok, de szeretem nyitva hagyni az ablakokat. Hogy legyen valami, ami behozhatja azt a szabadságot, amitől elkezd önállóan lélegezni egy anyag.”

A legfrissebb kritikákból:

“Most már bevallhatom, hogy Reisz Gábor azonnal kultikussá vált elsőfilmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan – ahelyett, hogy az ismerőseim kétharmadához hasonlóan remekül elszórakoztatott volna – engem inkább felhergelt és kis híján kihozta belőlem az okoskodó Szomszédok-szereplővel keresztezett Facebook-kommentelő KDNP-s taxist, annyira idegesített az élhetetlen balfasz főszereplője. (…) A Rossz versek ugyanis egy csomó szempontból olyan, mintha Reisz Gábor négy évvel később, jóval több pénzből újraforgatta volna az áttörést hozó 2014-es sufninűvét, mégis annyira más, hogy totál levett a lábamról és olyan jól szórakoztam rajta, mint egyetlen más filmen sem 2018-ban.” (444.hu)

“A Rossz versek sok mindenben megidézi hosszú című elődjét, de mégsem lesz belőle VAN 2: bár a történet hasonló alapra épít, annál egy sokkal érettebb, kísérletezőbb film született, aminek minden pillanatából sugárzik, hogy egy összeszokott, jól működő csapat készítette, akiknek a filmezés a mindene, és jó eséllyel mind túlestek már olyan szakításon, ami a földbe döngölte őket. (…) Hogy Tamás pontosan hol rontotta el, arra mindenkinek magának kell megtalálnia a választ: éppen attól válik a film már-már zavarbaejtően személyessé, ahogy Reisz a saját fejében kutakodik a válasz után, miközben a rendszerváltó Magyarország múltjának kis darabkái közt mi is felfedezünk valamit, ami csak a miénk (vagy azt gondoltuk eddig, hogy csak a miénk). Vajon azért ilyen rossz most Tamásnak, mert az apjával szinte mindig csak a sportról lehetett beszélni, a bátyja leszarta, a gimis bandája az első koncerten feloszlott egy csaj miatt, vagy mert az első szerelmét átvitték egy másik iskolába? Kreatív volt, verseket írt, még festett és gitározott is – hogy lett mégis belőle öltönyös reklámrabszolga? (…) A Rossz versek nosztalgikus utazás a ‘régen minden jobb volt’ országába, kiáltvány a szerelem és a továbblépés mellett. Emlékezni kell mindkettőre, mert emlékezni jó dolog, akkor is, ha néha belehalunk egy kicsit.” (Film.hu)

Reisz Gábor új filmje egy ízig vérig egyedi, romantikus és rettentően jó humorú mozi lett, ami nemcsak magyar viszonylatban, hanem összességében is az év egyik legkellemesebb filmes meglepetése lett. (…) Rossz versek nem éri be egy szokványos történettel, vagy az unalomig ismételt filmes sablonokkal, inkább megpróbál mindenhol valami, ha nem is teljesen újat, de szokatlant, különlegeset felmutatni. Ezzel pedig eléri, hogy az idei év egyik legegyedibb és legszemélyesebb filmes élménye legyen, ami garantáltan megmelengeti majd a ti szíveteket is.” (RTL)

Rendezte: Reisz Gábor
Szereplők: Reisz Gábor, Nagy Katica, Kovács Zsolt, Takács Katalin, Seres Donát , Prukner Mátyás, Prukner Barnabás, Monori Lili
Forgatókönyv: Reisz Gábor
Producer: Berkes Júlia
Operatőr: Bálint Dániel, Becsey Kristóf
Vágó: Tálas Zsófia
Zene: VAN Filmzenekar
Hangmérnök: Lukács Péter Benjámin
Gyártó: Proton Cinema,
Gyártásvezető: Nemes-Jeles Veronika