Guerilla – Márciusban érkezik a mozikba Mészáros Blankával és Vilmányi Benettel

2019 február 18. hétfő, 12:54

Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje, a Guerilla 2019. március 7-én kerül a hazai mozikba a Mozinet forgalmazásában. 1849-ben, a világosi fegyverletétel után sokan még nem tudják, hogy a szabadságharc elbukott. A történet két testvér viszonyán és egy szerelmi háromszögön keresztül mutatja meg az erdőben harcoló fiatal gerillák életét Váradi Gergely, Vilmányi Benett, Orbán Levente és Mészáros Blanka főszereplésével.

1849-ben, a világosi fegyverletétel után sokan még nem tudják, hogy a szabadságharc elbukott. Barnabás korábban megszökött a sorozás elől, az öccse vonult be helyette. Csak most, a vereség után csatlakozik a tizen- és huszonéves, erdőben bujkáló gerillákhoz. A bűntudattól hajtott fiú bízik benne, hogy hazaviheti a testvérét, de egy hazugsága folytán besorozzák, így maradnia kell. Közel kerül egy lányhoz, aki a sebesülteket ápolja, és akibe az öccse szerelmes: ez tovább szítja a fivérek közötti ellentéteket. Barnabásnak hamarosan olyan döntéseket kell hoznia, amelyeknek egyre súlyosabb következményei lesznek.

A rövidfilmjeivel Cannes-ban és Berlinben is sikereket elérő Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje, a Guerilla hiteles korrajz: a film készítőinek célja, hogy a historizáló szemlélet helyett a közeli perspektíva használatával mutassák meg az 1848-49-es időszak hangulatát, az ismeretlen hősök néhány napját az erdő mélyén.

Mészáros Blanka

Mészáros Blanka

Kárpáti György Mór a rendezői koncepcióról:

“Régóta foglalkoztatott az 1848-49-es szabadságharc, és az is, hogyan mutathatjuk meg filmen ezt a távolabbi, múltbeli korszakot? Ez a fényképezés feltalálásának időszaka, ekkor készültek az első dagerrotípiák, tehát a legrégebbi idő, amelyből még megvizsgálható a korabeli emberek arca. És ez az időszak, ameddig a családi emlékezet közvetlenebbül vissza tud nyúlni: a dédnagyapám emlékirataiból tudom, hogy az ő nagyapja is ott volt a világosi fegyverletételnél. Elkezdtem írni egy pacifista fiú történetét, aki elbújt a sorozás elől – közben inspirációs anyagként korabeli naplókat és leveleket olvastam –, így a történelmi tények, a távoli emlékek és a saját ötletek összeálltak, egyre inkább életre keltek. Az volt a célom, hogy közelről mutassuk meg Barnabás útját, a gerillák néhány napjának történetét. Nem történészi igényű összefoglalást akartam készíteni, inkább időutazóként szemlélődni: arcokkal, gesztusokkal, a tárgyi világgal, a hétköznapi cselekvésekkel megmutatni a szabadságharc végének az atmoszféráját. A szereposztásnál időtlen arcokat kerestem, és ez izgalmas játéknak bizonyult: mai tizen- és huszonévesek jelenítik meg a százhetven évvel ezelőtti fiatalokat. Fontosnak tartom azt a felfogást, amely szerint a történelem minden eddig élt ember közös története, nemcsak a híres hősöké. Így a filmben ezeknek az elképzelt, múltbeli embereknek az életvilágát láthatjuk. (…) Amikor anyagokat gyűjtöttem a filmhez, sokszor találkoztam az 1848-49-es magyarországi naplókban, újságcikkekben a “guerilla” szóval, ami a hivatásos katonákból és civilekből álló szabadcsapatokat, harcosokat jelölte. Korábban nem tudtam, hogy ezt a szót már akkor használták, azt hittem, később keletkezett – pedig az eredete a napóleoni háborúk idejére vezethető vissza. Bár a történetünk kerete egy magyar történelmi esemény, megtetszett a gondolat, hogy a film címe az univerzálisan értelmezhető “guerilla” legyen: a “kis háború”, amit a világon mindenhol sokszor használnak az irreguláris harci helyzetek kapcsán.”

Váradi Gergely

Váradi Gergely

Fónagy Zoltán történész a Guerilláról:

1849 augusztus közepe körül járunk. Mi, az utókor, pontosan tudjuk, hogy a magyar szabadságharc lényegében véget ért. 13-án a Görgei Artúr vezette fősereg Világosnál letette a fegyvert, és a példát a következő 8-10 napban a különváltan működő seregtestek is követték. A folytatást is ismerjük: a győztes császári hatalom kegyetlenül bosszút állt. Ennek jelképévé a 13 honvédtábornok és a miniszterelnök október 6-i kivégzése vált.

Azok azonban, akik benne éltek a történet idejében, nem tudhatták a végkifejletet. Még a legjobban tájékozott politikusok és tisztek némelyike is hetekig komolyan hitt a küzdelem folytatását vagy közeli újrakezdését ígérő híreknek. Még inkább „bocsánatos” hát annak a néhány tucatnyi harcosnak – a Guerilla című film hőseinek – a tévedése, akik egy különítmény tagjaként elvesztették a kapcsolatot a felsőbb parancsnoksággal, és most valahol Kelet-Magyarországon egy erdő mélyén táboroznak. Egy vesztes összecsapás túlélői ők, önkéntesek és sorozott honvédek vegyesen. Ki meggyőződésből, ki a rutinná vált katonai fegyelmet követve, de maradnak, és hadban állónak tekintik magukat továbbra is.

Képzelt szereplők – de olyanok, akik létezhettek volna a 19. században. Kitalált történet, de megtörténhetett volna 1849-ben. Egy történelmi regény vagy játékfilm esetében pedig éppen ez a hitelesség kritériuma: „megtörténhetett volna”. Kárpáti György Mór filmjének hitelességét nem a ténylegesen élt ’48-as hősök szerepeltetése vagy megtörtént események elbeszélése adja, hanem a valós történelmi háttér, a környezet, a tárgyak, a ruhák – és mindenekelőtt szereplőinek élettörténete, gondolkodásmódja, mentalitása, választási lehetőségei és döntései.

A film fő erénye éppen az, hogy nem a szabadságharc szoborrá merevedett vezetőit kelti életre, hanem a nagy történelmi tabló névtelen mellékszereplőit hozza személyes közelségbe. A Guerilla egy mitológiává vált történelmi esemény „hétköznapi” arcát mutatja meg a mítoszrombolás szándéka nélkül, és ezzel megajándékozza a nézőt – legyen az felnőtt vagy iskolás – az átélhetőség élményével.

Vilmányi Benett,

Vilmányi Benett

GUERILLA (12)
színes, magyar film

Rendezte: Kárpáti György Mór
Forgatókönyv: Kárpáti György Mór
Fényképezte: Hartung Dávid
Producer: Petrányi Viktória
Vágó: Duszka Péter Gábor
Zene: Asher Goldschmidt

Főszereplők: Váradi Gergely, Mészáros Blanka, Vilmányi Benett, Radetzky Anna, Orbán Levente, Páll-Gecse Ákos, Vlagyimir Szvirszkij

A film országos bemutatóját 2019. március 7-én tartják.