Dombrovszky Linda a Pilátusról: “Egymás megértésének fájdalmas lehetetlenségéről szeretnék mesélni”

2019 december 27. péntek, 12:11

A félreértett szeretet tragédiájáról mesél a Pilátus című játékfilm, amely négy díjat nyert a közelmúltban Milánóban. A Milánói Filmdíjjal kitüntetett Dombrovszky Linda rendezővel beszélgetett a Fidelio.

A teljes interjú Itt olvasható.

Nagyon sok sikertelen pályázat után jött össze a Pilátus, gyakorlatilag a Filmművészeti Egyetemen készített diplomafilmem után 8 éven keresztül „csak” kisfilmeket, dokumentumfilmeket és sorozatokat forgattam – és természetesen nem azért, mert nem pályáztunk folyamatosan újabb és újabb anyaggal… Én úgy gondolkozom, hogy biztosan oka van annak, hogy ez így történt” – mesélte Dombrovszky Linda.

Arról, hogyan esett a választása Szabó Magdára, elárulta: “Szabó Magda régóta fontos. Szép lassan szerettem meg a regényeit, elsősorban azért, mert nagyon személyes író, aki megható őszinteséggel és pontossággal mesél általános emberi érzelmekről, viszonyokról, emberi gyarlóságokról. A Für Elise-t, a Freskót, az Ajtót olvasva mélyen át tudom érezni azt is, amivel kapcsolatban egyébként semmilyen személyes érintettségem nincs. Egyszerűen közel áll hozzám Szabó Magda személyisége. Bár szinte egy évszázad választ el minket, a gyökereink közösek: Debrecenben születtem én is, kisgyerekként az ablakomból ráláttam az írónő házára. Otthon gyakran beszéltek róla a felnőttek, a családi kultúránk része volt. Apai nagyszüleim az ő szüleinek a sírja mellett nyugszanak a debreceni temetőben.

Pilátus egy sokkal nagyobb szabású regény, mint a forgatókönyv: mi egy szeletét ragadtuk csak meg a történetnek, a lényegi részét, a többi helyszínt, idősíkot, karaktert elhagytuk, vagy háttérbe szorítottuk. Ahogy Enyedi Ildikó fogalmazta egyszer az adaptációk kapcsán: „a regény lelkét” kell megragadni, aztán önálló életre kel a film, saját törvényei szerint működik, nem lehet és nem is szabad számonkérni rajta az alapművet. Somogyi György és Szélesi Sándor forgatókönyvírókkal azon dolgoztunk tehát, hogy az anya-lánya történet legyen a középpontban, az ő lélektani drámájuk. Áthelyeztük a jelenbe a cselekményt, így a történelmi vonatkozások is kiestek belőle. Kisebb hangsúlyt kapott az a motívum is, hogy egy falusi asszonyt a városba költöztet a lánya, aki nehezen küzd meg a modern városi körülményekkel – ez a kontraszt ma már nem olyan szembetűnő, mint a hatvanas években volt. Szeretik egymást, de nem tudják egymást jól szeretni – ez a mondat került a fókuszba, így minden egyes jelenet megírásakor valahogy ennek a gondolatnak kellett ott lebegnie. (…) Én mindig arról csinálok filmet, ami mélyen foglalkoztat, aminek a megfejtését kicsit attól is várom, hogy mesélek róla. Fontosnak tartom nagyon, hogy a néző is tovább gondolja azt a problémát, gondolatot, amit felvetek, és az ő lelkében is dolgozzon kicsit az adott kérdés. A Pilátusban a szeretet gyakorlásának nehézségéről, egymás megértésének fájdalmas lehetetlenségéről szeretnék mesélni, Szabó Magda után szabadon” – fejtette ki a rendező.

Arról is beszélt, hogyan találkozott Hámori Ildikóval és mi döntött mellette:A színészek kiválasztásában nagy segítségemre volt Matyassovszky-Zsolnay Bálint casting director. A legnehezebb feladat az idős asszony, Anna kiválasztása volt. Sok remek színésznő járt a fejünkben, végül Hámori Ildikót hívtuk be egy próbafelvételre, ami után azonnal biztos voltam abban, hogy Györgyi Annával csodálatos anya-lánya páros lesznek. Hallgattam az ösztöneimre, így nem is castingoltunk tovább. Györgyi Anna pedig régóta biztos pont nálam, Iza figuráját rá is formáltuk már az íráskor. Egyébként a Harmadnapon című diplomafilmem kicsit a Pilátus előtanulmánya volt, ott is ő játszotta a lányt (édesanyját egy nagyszerű színésznő, Nagy Anna alakította). Négy filmben dolgoztunk már együtt Györgyi Annával, mégis mindig meglep, hogy még mindig van tovább, újabb és újabb apróságokat fedezek fel rajta, benne, mintha kimeríthetetlen lenne az eszköztára, és szerintem az is. A férfi szereplők közül Kovács Zsolttal 2007-ben dolgoztam együtt először, azóta is ragaszkodom hozzá, Terhes Sándorral és Székely B. Miklóssal is több kisfilmet forgattunk már, Szikszai Rémusszal ez volt az első közös munkánk.

Hámori Ildikóval tervezel újabb filmet?

Ildikóval nagyon jó volt együtt dolgozni, intelligens és rendkívül érzékeny színésznő, emellett rugalmas és tele van pozitív energiákkal. A rendező nyilván nem mindig találja meg a megfelelő szót, amivel árnyalni szeretné a színész játékát, és ha pontatlan, akkor könnyedén elcsúszik a kommunikáció, de ezt a problémát vele kapcsolatban soha nem éreztem. Bár először dolgoztunk együtt, és nehéz szerepet kapott Ildikó (sokszor szavak nélkül kellett eljátszania évtizedek során felgyülemlett indulatot és feszültséget, vagy éppen egy boldog pillanatot, ami már csak emlék), mindig nyitottan és kíváncsian fordult felém, hogy is szeretném én őt pontosan látni. Ez a bizalom a legfontosabb, amit egy rendező a színésztől kaphat, és ha már szavak nélkül is érti, csak a tekintetemből, mi a bajom, akkor az maga az örömmunka. Remélem lesz még ilyen örömmunkánk együtt, én biztosan szeretném.

A teljes interjú Itt olvasható.