“Hogy mit nyelsz le, az nagyon nem mindegy” – Evésről-ivásról Máté Gáborral

2016 december 26. hétfő, 8:30

Máté Gábor, színész-rendezőt, a Katona József Színház igazgatóját evésről, ivásról kérdezte a Borsmenta. A lap engedélyével 9 részletet közlünk a gasztro-interjúból.

Máté Gábor / (fotó: Dömölky Dániel)

A teljes interjút ITT, a Borsmenta oldalán olvashatja.

1. Reggeli: Ha még reggeliznék is, nagyon kövér lennék. Mert ha reggelizem, utána egész nap eszem. Ha egyszer jóllakom, attól nagyon megéhezem. Nagyon ritkán, évente mondjuk kétszer-háromszor elmegyünk a szerelmemmel a Villa Bagatelle-be, ahol nagyon jó a reggeli.

2. Szépen leülök az asztalhoz: Egyszer-egyszer. Például Réka mamája minden karácsonykor süt nekem egy kis libamájat. És akkor tényleg reggelizünk. Úgy igazán. Olyankor pezsgőzöm is reggel. Anélkül nem is az igazi.

3. Ebédelsz, vacsorázol rendesen: Persze, hogy nem.

4. Vasárnapi ebéd: A fiaimmal költöm el.

5. Faksznis vendég: Szeretettel vagyok faksznis. A kulcs című darabban játszottam egy olyan figurát, aki állandóan szívatja a pincért. Bizonyos értelemben talán hasonlítok rá. De nem vagyok ellenséges. Inkább a felszolgálótól függ. Vannak bizonyos elvárásaim. Hogy úgy hozza-e, jól hozza-e, amit kihoz. Hogyan szól oda. Hajlandó-e igazán odafigyelni, meghallgatni, akkor jön-e, amikor kell – ilyesmi.

6. „Szerep eszik, színész eszik” kurzus: Színpadon nagyon sokszor előfordul, hogy a színésznek ennie kell. És nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk – nem is egészségügyi értelemben. Inkább a praktikus kérdések voltak fontosak. Például, hogy tudsz-e beszélni tele szájjal, nem akad-e meg a torkodon a falat, nem szárad-e ki nagyon a szád. Azt akartam, hogy a növendékeim ezt megtapasztalják, illetve, hogy ennek az összes buktatóján valamilyen módon végigmenjünk.

7. Kedvenc gasztro-úticél: Toszkána abszolút. Aztán nagyon szeretem a francia konyhát. Tulajdonképpen az utóbbi időben az utazásaink elsősorban gasztronómiai kirándulások.

8. Ajánlás: Márciusban két napig voltunk Hamburgban. És kaptunk két fantasztikus ajánlást. „Ha Hamburgban lesztek, azt nem szabad kihagyni”. Az egyik egy csodálatos reggelizőhely, a Café Paris. Sorba állnak az emberek – helybeliek, turisták, mindenki –, hogy ott reggelizhessenek. Gyönyörű art deco helyiség. A másik egy vacsorázóhely. Eldugott kis utcában van, ki se írtak rá semmit – olyan, mintha egy üveges veranda volna. Oda csak az téved be, aki tudja, hová megy. Nincs asztalfoglalás. Meg kell érkezni hatra. És vagy beférsz, vagy nem férsz be. Huszonnyolc hely van. Ott szoronganak. Pont mintha egy lakásba mennél be, és az egyik szobában lennének a vendégek. Csupa kicsi asztal. És ha nem érkezel időben, akkor vagy elmész máshová enni, vagy megvárod, amíg az első csapat végez, ami azért tulajdonképpen két óra.

9. Jó bor: Tapasztalom, hogy nagyon nem mindegy, mi után, mi előtt, mikor milyen hangulatban, éghajlati körülmények között iszik az ember. Példának okáért annak idején Görögországban, Tinos szigetén akkori nőmmel valósággal vedeltünk egy igen egyszerű rozét. De olyan finom volt, hogy haza is hoztunk két palackkal. Az akkori Bartók Béla úti lakásban azonban elmúlt belőle minden szépség, és közel ihatatlanná vált. A tenger közelségére – illetve annak hiányára – gyanakodtam.

A teljes interjút ITT, a Borsmenta oldalán olvashatja.

 
 

Kapcsolódó anyagok