Japán játéktermekben szerzett élményeiből nyílik kiállítás – Villáminterjú Fabricius Annával

2018 május 29. kedd, 14:14

Fabricius Anna a MOME-n végzett fotó-és videóművész. A japán játéktermekben szerzett élményeiből a Jurányi Galériában csinál kiállítást A hős, a vesztes és akinek három élete van címmel. A megnyitót május 30-án 19.00-kor tartják. Az alkotót a Jurányi Latte kérdezte.

A hős, a vesztes és akinek három élete van

A hős, a vesztes és akinek három élete van

Mi az inspirációja ennek a kiállításnak?
Év elején Tajvanon töltöttem három hónapot, és az utolsó pár hétben átmentem Japánba. Hihetetlenül meglepett az a fajta játékszenvedély, amit még sehol máshol a világban nem tapasztaltam. Rettentően színes, főleg a manga és a sci-fi világra épülő játékokkal sütik ki az agyukat a japánok a pacsinkónak nevezett játéktermekben. Én tíz percnél tovább nem bírtam bent lenni. A japánok pedig fél napokat képesek ott tölteni. Már nyitás előtt odaállnak. Annyira rémisztő ez a valóságtól való elidegenedés; vannak, akik ott érzik jól magukat. Japánban a legtöbb étteremben lehet dohányozni, és a játéktermekben is, szóval még annyi időre sem állnak fel a játékautomatáktól, hogy elszívjanak egy cigit. Nemcsak a férfiak privilégiuma ez a helyszín, vannak nők is elenyésző arányban. Mindenki csüng a játékgépen, és nyomogatja megállás nélkül. Japánban nagyon kicsik a lakások, így azt vettem észre, hogy munka után a szabadidejüket kint töltik az utcán, vagy a játékbarlangokban. Japánban is illegális a szerencsejáték, de megoldják. Egy zsáknyi fémgolyóval a nyertesek egy ablaknál nyereménytárgyakat kapnak, amiket egy másik ablaknál eladnak, és abból lesz pénzük. Tehát a kiállítás inspirációs forrása az, hogyan nem képesek a mai kor emberei a valós társadalmi, emberi kapcsolatokba beilleszkedni, és ezek a helyszínek tökéletes pótlékai annak.

Mit jelent a cím és mire lehet számítani a kiállításon?
A címmel szerettem volna utalni egy játékban való részvételre. Ezekben a játéktermekben nagyon sok a villogás, uv-fények, egyfolytában nappal van, nem bírod levenni a szemedet a gépekről. Két réteget szeretnék csinálni. Lesz egy sima krétarajz, és lesz uv-rajz, amit csak akkor lehet látni, ha uv-fénnyel világítjuk meg. A falra rajzolás nem áll tőlem távol, mert díszítőfestőként is dolgozom.

A maimanohaz.blog.hu-n ezt nyilatkoztad 2016-ban: „Munkamódszeremet inkább talán egy játékhoz hasonlítanám, ahol ugyan én tűzök ki bizonyos szabályokat, de a végeredményhez vezető utat a résztvevők választják. Soha nem tudhatom előre, hogyan végződik majd a játék, ahogy azt sem, hogy a szereplők verbálisan vagy fizikálisan mit tesznek hozzá. Ez a fajta nagyfokú szabadság az, ami inspirál.”
Ezt leginkább a korábbi videóim kapcsán mondtam. Ott gyermek- és improvizációs játékokból indultunk ki. Az általam felállított szabályrendszer alapján játszanak a gyerekek, de hogy maga a játék hogyan folyik, azt nem befolyásolom. A fotóimra is igaz ez az esetleges megrendezettség. Nagyon figyelek azokra az állapotokra, amikor egyik megrendezett helyzetből instruálom át a szereplőket a másik megrendezett helyzetbe. Akkor egy picit szétbomlik a kompozíció, de még működik. A tajvani videóimra is az vonatkozik, hogy a szereplőket gondosan instruáltam, de körülöttük szabadon történtek a dolgok. Ez a módszer akkor érvényes, ha valós figurákkal, valós helyzeteket teremtek. A kiállítás esetében az én agyszüleményem kerül a falra, és remélhetőleg, épp olyan lesz, amilyennek elképzeltem és nem lesznek benne meglepetések és nem várt helyzetek.

Fabricius Anna

Fabricius Anna

Szoktál színházba járni?
Nagyon sokat. Sokkal többet járok színházba, mint moziba. Azért fontos nekem a színház, ami a videóimban is inspirál, mert egyrészt egy megrendezett szituáció, másrészt mégis csak hús-vér embereket látsz, valós történetekkel. Lenyűgöz és érdekel a színpadkép és a dramaturgia. Szívesen tanulnék dramaturgiát. Én filmben, hosszabb történetben nem tudok gondolkodni. A videóim esetében egy kameraállásban, de a médium sajátosságánál fogva időben kiterjesztett történetmesélésről van szó.

Mi a következő projekted?
Augusztusban lesz a Capa Központban egy egyéni kiállításom. Az elmúlt években elég sokat voltam Ázsiában. A női ideát, testet, identitást, annak változását szeretném megmutatni ott, és azt, hogy mit gondolnak magukról, és az hogyan jelenik meg. Sokféle kép lesz, látszódik majd, milyen ruhákat hordanak az ázsiai nők, de nem divatkiállításra kell gondolni, hanem egyfajta társadalmi rálátásra a sanghaji és tajvani élményeim alapján.

Kérdezett: Bordás Katinka / Jurányi Latte