„A” Húspástétom – Készíti és írja: Bede-Fazekas Anna

2018 december 13. csütörtök, 8:53

A Magyar Színház adventi videójában Bede-Fazekas Anna és testvére, Szabolcs együtt mesélnek egy mennyei húspástétomról.

 

Figyelem! Az alábbi recept a nyugalom megzavarására alkalmas szövegrészeket tartalmaz!

Ezt a – csak karácsonykor felszolgált – ételt a családom lassan 100 éve készíti. Jó pár éve én vagyok a szakács, remélem, nemsokára a lányom átveszi a helyem. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés roppant macerás, rémisztően magas kalóriát tartalmaz, de az íze fenséges, január 1 -től meg lehet fogyózni.

Hozzávalók: kb. 10 -12 személyre – persze lehet felezni is

3 kg sertés dió

40 dkg füstölt szalonna

4 közepes fej vöröshagyma

3 db 330gr -os 20%-os tejföl

fehér bors

Eddig semmi különös. A sertés diót 3 -4 darabra vágom, belerakom egy zománcozott vas sütőedénybe, aminek teteje is van, a megpucolt hagymákkal együtt, ici -picit megsózom, felöntöm 2 -3 dl vízzel, lefedem és mehet a sütőbe. Kb. 100 C fokon 3 -4 órát párolom, de mindenképp addig, míg a hús szálaira esik. Lehet kuktában is főzni, de én hagyományosan szeretek szenvedni:))

Amíg a hús párolódik, berakok egy mosást, kiporszívózok, belenézek egy “soriba”, hajat festek és leviszem a kutyákat sétálni…..

Ha kész a hús, meg kell várni, míg kihűl.

Addig elrohanok még egy ajándékot megvenni és feldíszítem a teraszkorlátot.

Előveszem a húsdarálót. Most már elektromos, de amikor még kézi hajtásút használtam, az újabb pár óra volt az életemből, valamint egy komoly kéztőgyulladás. Felkockázom – bőre nélkül – a füstölt szalonnát, majd az egész “cuccot”, húst, hagymát, némi húslét, szalonnát ledarálom……..kétszer!!!!

Ebben a fázisban elhatározom, hogy jövőre nem csinálom és kinyitok egy üveg rozét.

Most a ledarált pépet összedolgozom a tejföllel. Egy jó tanács: több részletben kanalazom bele, mert ha túl sok húslét adtam hozzá vagy kicsit hígabb a tejföl, szétesik. Ízesítem még sóval és fehérborssal. Ezt a mennyiséget két részletben sütöm, tehát kivajazok két őzgerincformát – nekem még a régi van, de a szilikonos szuper! Belekanalazom a masszát, nem töltöm tele, mert megemelkedik sütéskor. Az asztal lapjához ütögetem a formákat, hogy a levegő buborékok kimenjenek belőle.

100 -120 C fokra előmelegített sütőbe betolok egy magasabb falú tepsit, belehelyezem az őzgerinceket és a tepsibe annyi vizet öntök, hogy a formák falának feléig érjen. Most elkezdem a vízgőzben párolni és tényleg csak párolni, hiszen a hús már nem nyers, a lényege ennek a fázisnak a megfelelő állag elérése. Előfordul, hogy pirulni kezd a teteje, akkor befedem alufóliával. Csak épp ráterítem, ne “izzadjon” be a pástétom. A lényeg, hogy omlós legyen, de ne essen szét, legyen szeletelhető, de ne száradjon ki. Sajnos nem tudom megmondani mikor lesz kész, az ujjammal szoktam a tetejét picit megnyomni, a rugalmasságán érezni. Ha kihűlt és jól kivajaztam a formát egyszerűen kiborítom belőle. Ha nem, “sebészkedek” kicsit. Becsomagolom és hűtőbe teszem….jöhet a következő adag……hoppá! Elfogyott a rozé….

Hidegen, majonézzel tálalom. A pástétom egy hétig is eláll, de ha marad – nem szokott egyébként – jól bírja a mélyhűtőt. A sütés miatt a tejföl már nem csapódik ki.

Hát, ennyi! És még azt kérdezi az öcsém, miért csak egyszer sütök egy évben!