Holnap is van nap – Mórocz Adrienn és Kovács Lehel története a környezetvédelemről

2019 január 23. szerda, 21:00

Mórocz Adrienn és Kovács Lehel ún. színészházaspár. Adri a Tháliában játszik, Lehel a Katonában, két kislányuk van. És eközben arra is jut energiájuk, hogy zöld szemmel nézzenek a világra: és ez könnyebben megy, mint gondolták volna. “Mi még friss “harcosok” vagyunk. Két hónappal ezelőtt még furcsán néztem a mosható pelusos barátaimra, azt éreztem, nekem ez nem menne. Nem lehetett meggyőzni azzal, hogy gazdaságosabb, és hogy “nem is olyan sok vele a munka”. Egy anyukás Facebook-csoportban posztolt cikk sokkolt le annyira, hogy azt éreztem, most azonnal el kell kezdenem, és mindent meg kell tennem, amit tudok a környezetért, mert már így is el vagyok késve. “Ha az életünket adnánk a gyerekeinkért, a kényelmünket feladni mért ilyen nehéz?” Ez kattogott napokig a fejemben.

Azt se tudtam hol kezdjem, végül kitaláltuk Lehellel és a húgommal a taktikát. Ami elfogyott, azt már környezetbarát és hulladékmentes változatra cseréltük le. A tej volt az első dolog, amiért a piacra mentünk, mert azt sokat isznak a csajok. Azóta Lehel háromnaponta jár, hozza a tejet, felvágottat, sajtot, saját dobozban. És “nagybevásárlást” is a csomagolásmentes boltban tartunk.

Nyáron kijöttek hozzánk a szemetesek, hogy túl sok szemetet termelünk, mindig töfködtünk még egy zsákot a tetejére, úgyhogy nagyobb kukát kellett vásárolnunk. Most ennek a nagy kukának az aljában két kis zacskó csücsül a hét végére.

A szokásainkat nagyon nehéz megváltoztatni, mi általában éjjel jártunk a benzinkútra bevásárolni az előadás után, ehhez képest sokkal jobban át kell gondolni, hogy mikor mit fogunk enni, és hova tudunk menni vásárolni. Az autóban vagy a táskámban mindig csörög 1-2 üveg, ami azt a hangulatot idézi, amikor még bulik voltak nálunk, és utána vittük a szelektívbe a boros palackokat. Nincsenek összevissza zacskóban különböző maradék tészták, vagy félig kibontott rizses zacskók a szekrényben, hisz egy fajtát veszünk a csomagolásmentes boltban, és ha elfogyott, ugyanolyat veszünk. Ráadásul nagyon szépen néznek ki egymás mellett a kis üvegcsék. Hosszútávú tervem, hogy tésztát is gyúrok és komposztálni kezdek.

A tesóm azt mondta, hogy le kéne írnom mindent, amit leváltottunk, mert annyira egyik napról a másikra lettek ezek természetesek

kimért élelmiszerek szatyorral, üvegekkel
kimért környezetbarát tisztítószerek (a következő vágyam, hogy megfőzöm itthon)
mosószer helyett mosószóda
korongvatta helyett vattapamacs anyagból
papírzsepi helyett textilzsepi (kivéve Lehelnek, mert ő nagyon orrvérzős)
intimkehely
eldobható helyett fém borotva
műanyag helyett fa fogkefe és fülpiszka
mosogatószivacs helyett luffa szivacs
sampon és tusfürdő helyett szappan és samponszappan
nedves törlőkendő helyett csap
a karácsonyi ajándék a gyerekeknek felolvasott mesék voltak a sok kacat helyett
a megmarad ételt nem dobom ki, hanem odaadom annak, akinek szüksége van rá
kapszulás kávé helyett tölthető kapszulás
szénsavas víz helyett szódagép

Mikor elkezdtem zöld szemmel nézni a világot, mindenhol csak a szemetet vettem észre. Épp dühös voltam, amikor megláttam egy szalvétát a földön. Belémnyilallt a “jajj,itt is szemét” érzés, amikor felvettem, boldogan láttam, hogy az egy ruhazsepi. Hirtelen lett értelme a “szemétnek”. Ha papírzsepi lett volna, akkor az tényleg csak egy hulladék a földön, de ez a zsepi azt jelentette, hogy nem csak én vagyok az utcában, aki váltott, aki harcol. Azt jelentette, hogy van remény. Hogy van értelme azt énekelni, hogy “elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte.”

Mórocz Adriennék történetéhez hasonló írásokat a HOLNAP IS VAN NAP Facebook oldalán talál.