Holnap is van nap – Szávai Viktória a környezetvédelemről

2019 február 22. péntek, 9:09

Budapesten biciklizik, vidékre telekocsival jár Szávai Viktória. A Jászai Mari-díjas színésznő változtatott a bevásárlási szokásain, és felszedi a szemetet a villamosmegállóban.

 

“A környezetvédelem egy fura téma, mert az ember nyílván első blikkre szegény meggyötört bolygónkra gondol, a nagy büdös gyárakra, amik nap mint nap szennyezik a levegőt, az óceánokra, ahol szerencsétlen fertőzött halak élnek, az őserdőkre, amiket gátlástalanul pusztítanak. És akkor azt mondod magadnak, hogy ez szörnyű, na de mégiscsak rajtad kívül álló probléma, hiszen mégis mit tehetnél te, ez egy öngyilkos gépezet, ráadásul te is elszenvedője vagy a következményeknek, ha másnak nem, mondjuk az éghajlatváltozásnak. Aztán, amikor a tehetetlenség és a frusztráció átlendít a holtponton, rájössz, hogy mennyi mindent tehetsz te magad azért, hogy legalább ne legyél aktív részese ennek az önpusztító folyamatnak, és elősegítsd a saját kis mikrovilágodban, hogy az élet elviselhető legyen mondjuk még holnapután is.

Szávai Viktória

Szávai Viktória

Nekem az első ilyen az volt, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs szükségem autóra, és elkezdtem a bringás üzemmódot. Sok praktikus ok is társult ehhez, hiszen ha az egész napom be van táblázva, és próbára vagy előadásra rohanok, akkor nyílván nem fér bele a napirendembe a mozgás, ami viszont lételemem. A bringázás ezt is kiváltotta, azon kívül nem kell a tébolyodott autósokkal vívnom, vagy kétségbeesve parkolóhelyet vadásznom a belvárosban. A vidékre való eljutáshoz pedig nemrég fedeztem fel a telekocsit, ami egy iszonyú praktikus és ésszerű dolog, hiszen egyrészt tök olcsón utazhatsz, másrészt az A-ból B-be való eljutáshoz csak egy autó szennyezi a levegőt, és fogyasztja az üzemanyagot négy helyett.

A másik nagy váltás a táplálkozásban történt: igyekszem semmi olyat nem venni, ami kétes összetevőket, mesterséges adalékanyagokat tartalmaz. Azt nem mondom, hogy mindig megkérdőjelezhetetlenül bio zöldségeket, gyümölcsöket vásárolok, de csakis piacról, és termelőktől szerzem be az élelmiszereket. A húsfogyasztást igyekszem a minimálisra csökkenteni, ami nem olyan egyszerű, mert például a lányom egy barbár húsevő. Van egy kedves árus, akinél háztáji baromfit veszek. Jó ideje hallgatom szegényt, hogy mennyire ellehetetleníti az élelmiszeripar a kistermelők helyzetét. Na, ez például tipikusan egy olyan dolog, amivel igenis leteheted a voksod, mert ha van kereslet a minőségi alapanyagokra, és a lustaságot, kényelemet félretéve nem a nagyüzemi, tálcás húst veszed, akkor ezek a kistermelők igenis életképesek maradhatnak.

Aztán ott van a műanyag, mint közellenség. Korábban csak nyaraláskor a tengerparton éreztem késztetést, hogy összeszedjem a homokban heverő szemetet, meg a vízben úszó nejlonzacskókat. Ma már ugyanezt megteszem a Moszkva téren (ez már így marad) a villamosmegállóban. (A zacskókkal egyébként is rossz viszonyban vagyok, soha nem fért a fejembe, hogyha reklámhordozó, akkor miért kell nekem érte fizetnem.)

Évek óta egy miniatűrre összecsomagolható eco-szatyorral járok vásárolni, újabban ezt ruhaboltokban is előrántom, de érdekes, hogy ott egyelőre nagyon furán néznek rám. Egyébként is a környezettudatosság valamiért még mindig szinonímája a különcségnek, és csak néhány dolog törte át a falat, mint például a szelektív hulladékgyűjtés. Az ásványvizes palackokat szintén száműztem az életemből: vettem egy otthoni víztisztító berendezést, ami nekem egy év alatt behozta az árát, ugyanis annyit iszom, mint egy kacsa.

És akkor még ott vannak a különböző kemikáliák. Hosszú kísérletezgetés során megtaláltam azt a tisztítószer termékcsaládot, ami környezetbarát, de nem horror drága. Fertőtlenítéshez, súroláshoz gyakran használok ecetet. Ami a kozmetikumokat illeti, egyszercsak azon kaptam magam, hogy szinte már semmi drogériákban kapható tucat terméket nem használok. Olivaolaj, sheavaj, izsóp, kamillás arclemosás, citromos víz – ezek váltották fel az értelmezhetetlenül drága, föltuningolt, bizonytalan összetevőjű krémeket, testápolókat.

Na, hát eddig jutottam, ezek azok a vállalások, amiket napi szinten tartani tudok. A dologban az a csodálatos, hogy ez milyen szinten kihat a közvetlen környezetedre, a családtagjaidra. A lányomnak ezek már evidenciák. Nyilván még egy csomó dolog van, amiben lehetnék konstruktívabb, fegyelmezettebb, pédául ezért is tök vagány ez az oldal, mert mindig belefuthatsz valamibe, ami inspirál, és új ötleteket ad. Sok-sok pici karbonlábnyom évtizedeket jelent az emberiségnek.

Hasonló írásokat a HOLNAP IS VAN NAP Facebook oldalán talál.