Online megtekinthető A tanítónő Lovas Rozival

2019 március 27. szerda, 15:11

A Miskolci Nemzeti Színház előadása elérhető a YouTube-on. Lovas Rozi ezzel a szereppel érdemelte ki a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat a 2014-es POSZT-on.

Bródy érdeklődését eredetileg egy vidéki lapban megjelent újsághír keltette fel, mely egy frissen végzett, Pestről érkezett szép, fiatal tanítónő tragédiájáról szólt. 1895. január 27-én megjelent a Petrovics Katalin című novellája, mely arról szól, hogy a bácspetroveszlói lányok nem tanulnak, mert tanítónőjük szerecsikát ivott és meghalt. Két évvel később A tanítónő cím alatt jelent meg Az asszonyi szépség kötetben.

A tanítónőt 1907 elején kezdte írni kávéházakban, miután a Vígszínház akkori igazgatója (Faludi Gábor) jókora előleggel bízta meg, hogy az addig csak töredékekben létező jelenetek alapján befejezze a darabot. A téma méltó volt a Nyomor-novellák és A dada szerzőjéhez. De a drámai konfliktust a színpad által már korábban rabul ejtett írónak magának kellett kiásni a történetből. Aki aztán bohém, ámde szorgalmas kávéházi íróként részletekben, gyakran főpincéri számolócédulákra jegyezte fel az aznapi penzumot.

Ditrói Mór idézi fel, hogy a legelső olvasópróbán, amikor a szerző maga olvasta fel az első két felvonást, a színészeket megrettentette a szövegtenger. A terjengősnek érzett párbeszédek hallatára deputációban közölték a főnökséggel elégedetlenségüket, hogy „ezt a darabot nem lehet előadni. Mire a színész a végére ér, kifogy a szusza és agyonköhögi a közönség, ha előbb meg nem szökik.” Ditrói bölcsen meghallgatta a panaszokat, aztán letöröltette a próbatáblát, és – a szerző felhatalmazásával élve – állítólag átdolgozta és majd’ egy harmadával meghúzta a szöveget. Meglehet, Bródy meglepődött, de nem tiltakozott. Oka sem lehetett rá, hiszen a premier őszinte, kivételes és kirobbanó sikert hozott.

A tanítónő bemutatója 1909. március 21-én volt a Vígszínházban, Varsányi Irén főszereplésével. Még a bemutató évében a berlini Deutsches Theater is nagy sikerrel mutatta be Die Lehrerin címmel Max Reinhardt rendezésében. A zajos siker után 1917-ben film is készült belőle (rendező: Janovics Jenő). A következő film 1945-ben készült Jávor Pállal és Szörényi Évával, majd 1988-ban újra filmre vitték Kubik Anna és Bubik István főszereplésével.

A tanítónőt kettős mérce fogadta. A közönség dübörgő tapssal ünnepelte, Bródy Európa-hírű szerzővé vált. Viszont mire a premieren dübörgő taps elhalkult, Rákosi Jenő már vezércikkben követelte, hogy a lázító darabot vegyék le a műsorról. A Budapesti Hírlap 1909. február 4-i számában névtelen cikk vetette a lap korábbi, elmarasztaló kritikájával is vitatkozó baloldali polgári sajtó szemére, hogy a vígszínházi siker után diadalnak minősítette a berlini előadást is. „Ez a diadal azonban, közelebbről szemügyre véve, egy borzasztó csapás Bródy Sándor szegény hazájának. Le kell sütnünk a szemünket, a hajunkat szeretnők szégyenletünkben tépni azokért a szavakért, amelyekkel ellátnak bennünket a német birodalmi főváros kritikusai.” /Földes Anna: Tóth Flóra odisszeája/