“Hatni, kimozdítani, közösséget teremteni” – Interjú Nagy Dániel Viktorral és Hrutka Róberttel

2019 április 12. péntek, 7:00

Nagy Dániel Viktor előbb vágyott zenei karrierre, mint színészi babérokra. A sors mégis másként keverte a kártyákat: már ismert színészként alapította meg tavaly a Wigama Lekko névre keresztelt együttest Hrutka Róberttel, első lemezüket pedig április 20-án a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutatják be az Urániában.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál blog interjúja:

Miért Wigama Lekko?

Nagy Dániel Viktor: Lehet, hogy ki kellett volna találnunk erről egy izgalmas történetet, de valójában csak olyan nevet szerettem volna, ami semmihez nem köthető. Felmerült, hogy lehetnénk Csakra vagy Bipolars, de ezek mind olyan fogalmak, amelyekről mindenkinek van valamilyen elképzelése, ráadásul csak egy-egy szeletét tudják megmutatni annak, amit mi a zenénkkel, dalszövegeinkkel képviselünk. Dögös, jó hangzású nevet kerestünk, így lettünk Wigama Lekko.

Nagyon sok színésszel, zenésszel dolgozol együtt. Mit láttál meg Daniban, amiért úgy gondoltad, érdemes egy közös együttest alapítani?

Hrutka Róbert: Dani maximalista, és önmagáért muzsikál, nem azért, mert valami hasznot remél ettől. Ez a hozzáállás nekem nagyon szimpatikus. Nem akartunk lemezt, egyszerűen elkezdtünk együtt játszani, és néhány koncert után kiderült, hogy ezt mindannyian nagyon szívesen csináljuk. Emlékszem a pillanatra, amikor megéreztem, hogy ezt nemcsak mi, hanem a közönség is szereti. Szerintem sajátos arculatot képvisel az együttes, és már most be lehet azonosítani.

Milyen ez az arculat?

N. D. V.: Nagyon sokszínűek a dalok. Akadnak karcos és lírai szövegek is.

H. R.: Valamiféle pozitív életérzést szeretnénk közvetíteni. Nehéz megfogalmazni, mert arra törekszünk, hogy tágítsuk a kereteket, nem akarunk sem popzenét, sem hagyományos értelemben vett rockzenét játszani, inkább ezek sajátos elegyét. Igyekeztünk minden manírt lehántani az előadásmódról és a szövegekről egyaránt. Ahogyan Bereményi Géza mondta: egy tőmondat az egész, nem érdemes túlmagyarázni.

Nagy Dániel Viktor és Hrutka Róbert

Hogy születnek a dalok?

N. D. V.: Erre nincs bevett recept. Előfordul, hogy a szöveg van kész előbb, de olyan is van, hogy Robi küld nekem egy zenei ötletet, és ahhoz írok dalszöveget.

H. R.: Szerintem fontos, hogy a szövegek személyesek legyenek, ezért is ösztönöztem Danit arra, hogy írjon ő az együttesnek, én a lemezen mindössze egy dalszöveget jegyzek.

N. D. V.: De ez a személyesség nem azt jelenti, hogy a saját élményeimet írom le, inkább azt, hogy igyekszem azt az érzést, élményt minél erősebben felébreszteni a hallgatóságban. Hetekig dolgozom egy-egy szövegen, pörög a fejemben, csiszolgatom a sorokat, mert azt szeretném, hogy a dal elérjen az emberek lelkéig. Én hatni szeretnék, kimozdítani az embereket a megszokottból, közösséget teremteni.

H. R.: Én másként írok dalt: ha megszületik a fejemben egy dallam, az lényegében készen van. Persze ez rutin kérdése is, hiszen mindennap írok zenéket, így már könnyebben formálom hangokká az érzéseimet. A szöveggel viszont Danihoz hasonlóan én is bíbelődöm. Miután leírom, elteszem egy időre, aztán átnézem, javítgatom. Mi nagyon hasonlóan gondolkodunk Danival, és szerintem ettől vagyunk igazán jó csapat.

Dani azt mesélte egy interjúban, hogy már mielőtt színésznek készült volna, zenész akart lenni. Mit jelent neked a zene?

N. D. V.: Vicces, hogy most ezt kérdezed, mert éppen tegnap próbáltam megfogalmazni. Esténként imádkozom, és köszönetet mondtam azért, hogy ez a dolog ilyen szépen alakul, de nem találtam a megfelelő szavakat, amikor arról akartam beszélni, hogy ez nekem miért fontos. Azt érzem, hogy akkor vagyok boldog, és akkor teljesítem a feladatomat itt a földön, ha adni tudok az embereknek valamit. Ez lehet egy színházi előadás, vagy akár egy koncert, olyasmi, ami gyógyít, amitől többek lesznek, és azt érzik, nincsenek egyedül. A zene számomra koncentráltabb dolog, mint a színház, hiszen itt két-három percbe sűrítünk egy történetet, míg ott óráink vannak arra, hogy elmeséljük. A monodrámámnál éltem még át hasonlót. Én alapvetően türelmetlen ember vagyok, vagy voltam; már évekkel ezelőtt a színházban és a zenében is előrébb akartam tartani, és ettől néha egészen depressziós voltam. Alázatot kellett tanulnom, és türelmet, hogy beérjen az én időm.

Öten játszotok az együttesben. Hogyan állt össze a csapat?

H. R.: Én nagyon sok zenésszel dolgozom együtt, és pontosan tudom, hogy nemcsak a tehetség, hanem az emberi minőség is fontos. Már csak azért is, mert egy turné alatt egyfolytában össze vagyunk zárva. Az alázat elengedhetetlen. Én is éreztem fiatalkoromban, hogy nem jutok előbbre, noha izgalmas dolgokat csinálok, és amint ezt elengedtem, írtam a zenéimet, szinte maguktól beindultak a dolgok.

N. D. V.: Kezdetben produkciókban dolgoztunk együtt. Majd jött egy fontos lehetőség, és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon saját dalainkkal állhattunk a közönség elé: akkor már négyen voltunk, akusztikus formációban zenéltünk. Tavaly ezzel a felállással turnéztunk, ám úgy éreztük, hiányzik valami, jó lenne még egy hangszer, ami még jobban meghatározza az arculatunkat. Volt szó tangóharmonikáról, trombitáról, végül a hegedű lett a jó választás, Szabó Árpáddal azonnal egymásra találtunk.

H. R.: Olyan csapat állt össze, amelynek minden tagja szívvel-lélekkel muzsikál.

Hogy áll a lemez?

H. R.: 12 dalt veszünk fel, a koncertre készen lesz az anyag.

N. D. V.: Nagyon jó lesz, éppen olyan, mint képzeltük! Fantasztikus érzés, amikor a semmiből megszületik valami, ami pontosan tükrözi, amit mondani szerettem volna.

Mivel készültök a koncertre?

N. D. V.: Lesz egy vendégmuzsikusunk: Galambos Zoltán, aki billentyűs hangszereken játszik majd, ez sokat dob a hangzáson, és ahogyan korábban, most is készülök különböző történetekkel, hiszen alapvetően színész vagyok, így az átkötő szövegek helyett ezeket mondom el, ami külön fűszerezi a produkciót.

H. R.: Egészen döbbenetes, ahogyan Dani mondja fejből a történeteket, és közben gond nélkül hangol. Már az első néhány koncertünk után kiderült, hogy jó ötlet ilyen módon összekapcsolni a színházat a zenével.

További érdekességek a  Budapesti Tavaszi Fesztivál blogján.

 
 

Kapcsolódó anyagok