Peremartoni Krisztina fotóiból nyílik kiállítás a MÚOSZ-ban

2019 május 06. hétfő, 8:42

Május 9-én, 17.30-kor nyílik meg Peremartoni Kisztina kiállítása a MÚOSZ-ban. Ez alkalomból üdvözlőbeszédet mond Keleti Éva fotóművész, a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke. A kiállítást Hernádi Judit színművész nyitja meg.

Peremartoni Kisztina invitáló sorai:

Színésznő vagyok, Veszprémben születtem 1956-ban. Rendszeres gyermekkori emlékeimhez tartozik a harc a fürdőszobáért, amit Édesapám leginkább fotólaboratóriumnak sajátított ki, és a „Fenébe is! Miért pont most kell benyitnod!” felkiáltással nyugtázta, ha véletlenül rányitottam az Ő „sötét szobájára”. Azt hittem, sosem fogok fényképezőgéphez nyúlni, de nem így lett. Tizenegy éves koromtól utazom önállóan a világot és csodálom ezt a gyönyörű bolygót és annak lakóit. Ötvenkét országban jártam, és ez a kiállítás a legutolsó utam emléke a varázslatos Marokkóról. Iphone 8-as telefonommal készítettem a képeimet. Fotóimat nem manipulálom, egyedül zoomot használok néha. Ahogy festeni sem szeretem magam, ugyanúgy olyannak szeretem látni a dolgokat, amilyenek. Ez az első kiállításom, ami facebook-os barátaim és legfőképpen Keleti Éva biztatására jött létre. Mivel áldott amatőr állapotban vagyok, észrevételeiket örömmel fogadom. Köszönöm, ha eljönnek.

Peremartoni Krisztina: Szerelmi vallomás Marokkóhoz:

Ami elsőre meglepett az a tisztaság. Nem jártam még ennyire tisztán tartott országban. Még a legkisebb eldugott falvakban is makulátlan rend volt. Itt valahogy megállt az idő és jó belenézni a felkínált múltba. Nyugalom árad az emberekből, főleg elhagyva Marrakesht. Csodás a természet, az oázisok, az Atlasz hegység varázslatos lankái, a Sahara, az áradó folyók, az óceán. Sokszínű ország, de egység van benne. Hogy milyenek az emberek? Biciklitúrán vettem részt ötödmagammal, amikor váratlan égszakadás, földindulás orkán erejű széllel elkapott minket. A talaj iszappá változott és csak egy datolya alá szorulva vártuk a végét, ami sosem akart eljönni. Egy ponton elindultunk, mert már fáztunk bőrig ázva, toltuk erőltetett menetben a járgányainkat, míg egy kis faluhoz nem értünk. Mikor a helyiek megláttak minket, mindenki az utcára szaladt és hangos kiabálás közepette versenyeztek, hogy kinek a házában találjunk menedéket. Bevittek mint királyokat és azonnal meleg teával, étellel kínáltak, szárították a ruháinkat és „leadták” kézjelekkel az egész család történetét. Próbáltunk pénzt adni, de kereken visszautasították. Biciklijeinket letisztították és fél órán belül két autó állt meg a viskó előtt, nem tudom honnan, mert addig csak szamarakat láttunk és biciklistül a szállásunkig vittek, ami jó egy órányira volt. Természetesen fizetni szerettünk volna, de újból határozottan visszautasítottak, hogy náluk ez nem szokás. Aki bajban van, azon a közösség segít, legyen az idegen vagy rokon.

Soha ennyi gyönyörűen megöregedett embert nem láttam. Ha nem tudnám, 100-200 évesnek is gondolnám őket. Az Anyák állnak az univerzum középpontjában, ők irányítják a tűzhely mellől ezt a macsó világot. A férfiak férfiasak, a nők nőiesek és még a veréb is madár.

A kiállítás megtekinthető 2019. május 9. és június 15. között, hétfőtől péntekig 10-18 óráig. Bővebb információ a 478-9040-es telefonszámon.

Helyszín: Sajtóház (1064 Budapest, Vörösmarty utca 47/a)