Absztrakt revü – Válogatott művek Weininger Andor hagyatékából

2019 július 12. péntek, 19:30

A Bauhaus alapításának századik és Weininger Andor születésének százhuszadik évfordulója alkalmából a művész hagyatékából válogatott kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Galériában. A New Yorkban elhunyt művész alkotásaiból 2002-ben nyolcvan mű és ugyancsak nyolcvan kisebb vázlat került a galéria gyűjteményébe; az anyagból most először látható válogatás, Absztrakt revü címmel. (x)

Weininger Andor
Mechanikus színpad – Absztrakt revü, 1923 után
akvarell, ceruza
290 x 361 mm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

A Magyar Nemzeti Galéria ajánlója:

Az 1919-ben Weimarban megalakult Bauhaus a modern művészet, építészet, ipari formatervezés, színház és alkalmazott művészet egyik bölcsője. A Walter Gropius alapította, és az 1928-ig általa vezetett intézményben a hallgatók akadémiai kötöttségektől mentesen sokoldalú elméleti és gyakorlati képzést kaptak. Az iskolában több mint harminc magyar – köztük Weininger Andor – tanult, és a nemzetközi oktatógárdában is találunk kiváló magyar művészeket, például Breuer Marcellt és Moholy-Nagy Lászlót.

Weininger Andor (1899, Karancs [ma Karanac, Horvátország] – 1986, New York) festő, grafikus, illusztrátor, designer, bútor-, épület-, színpad- és jelmeztervező művész és zenész Dél-Baranyában született magyar-német-délszláv nemzetiségű családban. 1913-tól Pécsett tanult. Osztálytársa, Martyn Ferenc révén került kapcsolatba Rippl-Rónai Józseffel, aki – mint az itt kiállított festmények mutatják – „kukoricás” képeivel nagy hatással volt rá. Egyéves pécsi jogtanulmányok után, 1918–1919-ben Weininger barátját, Molnár Farkast követve a budapesti Műegyetemen, építészmérnöki tanulmányokba kezdett. 1920–1921-ben Pécsett dolgozott, közben esti aktrajzra járt és bekapcsolódott a modern szellemű Pécsi Művészkör tevékenységébe.

Festőtársaival, Molnár Farkassal, Stefán Henrikkel, Johan Hugóval 1921 októberében nyert felvételt a weimari Bauhausba. 1921–1922-ben a Bauhaus előtanfolyamának elvégzése után Weininger a Falfestészeti Műhelyt választotta, melyet akkor Vaszilij Kandinszkij és Carl Schlemmer vezettek. A holland Theo van Doesburg hatására került Weininger a tiszta színekkel, egyszerű geometrikus formákkal komponáló letisztult, utópikus esztétikai rend bűvöletébe. 1923 elején Hamburgban színpadképeket, kosztümöket tervezett, konferált, színészként lépett fel és zenélt. Itt kezdett el foglalkozni a Mechanikus színpad – absztrakt revü koncepciójának kidolgozásával: lényege a mozgó absztrakt formákkal benépesített színpad volt. Vázlatok sorát készítette el, melyeket később is tovább alakított. Így alakult ki egy mozgó, geometrikus, absztrakt kép az elemek előre-hátra és fel-le, valamint az oldalfalak, illetve a mennyezet és a padlózat ritmizált mozgatásával. Ötletei alapján az absztrakt színpadi előadások csak élete végén valósultak meg. Az 1986-os kasseli bemutató videofelvételét Magyarországon itt először láthatja a közönség.

Weininger Andor
Stijl kompozíció ezüst hálórendszerben, 1960
akril
304 x 405 mm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

Weininger 1923 közepén tért vissza a Bauhausba. 1924-ben megalapította a Bauhaus-zenekart. 1925-től a Dessauban működő főiskolán, immár fizetett alkalmazottként, feladata a kommunikáció és a Színpadi Műhely körébe tartozott. Az 1930-as évek végétől a német politikai helyzet miatt először Hollandiában, később Kanadában, 1958-tól pedig az Egyesült Államokban élt. A New Yorkban elhunyt művész hagyatékából 2002-ben nyolcvan mű és ugyancsak nyolcvan kisebb vázlat került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Ebből az anyagból most először mutatunk be válogatást a Magyar Nemzeti Galériában a Bauhaus alapításának századik és a művész születésének százhuszadik évfordulója alkalmából.

A kiállításon Weininger pályakezdését a Pécsről származó Bauhaus-pályatársak – Molnár Farkas, Stefán Henrik, Johan Hugó – eddig Budapesten együtt még nem szerepelt néhány műve idézi meg. Forbát Alfréd és Bortnyik Sándor egy-egy, Moholy-Nagy László két műve szintén a Bauhaus magyar művészeivel való kapcsolatait jelzi.

A kiállítás középpontjában Weininger egyik legizgalmasabb alkotása, a napjaink digitális képi világát megelőlegező Mechanikus színpad – absztrakt revü áll. Az ennek alapján készült kiállítási installációnk közepén kuriózumként látható az 1980-as években készült előadás filmfelvétele.

A kiállítás kurátora: Bajkay Éva
Projektvezető: Földi Eszter
A tárlathoz magyar-angol-német nyelvű kiállításvezető készül.
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2019. március 28. – július 28.