K.Ö.R.: Könyv jelent meg Kálloy Molnár Péterről

2021 június 18. péntek, 6:04

Kálloy Molnár Péterről írt könyvet Szabó Zoltán Attila. Korábban irodalmi esteket (Legendák nyomában) és dokumentumfilmet (A koronatanú) készítettek együtt, most könyvet írtak.

„Ez a könyv nem hagyományos színészkönyv. A megfelelés kényszere nélkül íródott, s leginkább egy negyedszázados barátság tükrében, őszintén mesél 50 és fél esztendőről” – olvasható a frissen megjelent kötet (K.Ö.R. – Kálloy Összes Rövidítve) fülszövegében, melyet Szabó Zoltán Attila, író, a Nyugat Plusz főszerkesztője jegyez, s amelynek főhőse: Kálloy Molnár Péter.

Szabó Zoltán Attila és Kálloy Molnár Péter

„Kálloy Molnár Péter (KMP) és Szabó Zoltán Attila (SZZA), a riportalany és a kérdező, a színművész és az író, újságíró olykor szerepet cserélnek, a kötet hangvétele kávéházi társalgást idéz; a megszokott paneleket kerülő, vállaltan játékos, élvezetes olvasmány” – rögzíti az Antológia kiadó ismertetője.

Kálloy Molnár élettörténete egy mélyérzésű bohóc története, aki Mezőcsátról indult – Debrecen érintésével – a világot jelentő deszkákra. A gazdag képanyaggal ellátott műben a költő, színművész, a Beugró televíziós show sztárja, A koronatanú című dokumentumfilm társrendezője, a 27 éves sikerszéria, a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) komédiása a számára csalódást hozó Vígszínházi évekről is őszintén nyilatkozik.

Részlet a könyvből: „Marton László, a Vígszínház igazgatója azt mondta: két olyan színész van Magyarországon, akik, ha csak belépnek a színpadra, a nézők máris velük éreznek, semmit sem kell játszaniuk, mert olyan erős jelenlétük van. Az egyik a Szarvas Jóska, a másik én… De amint hivatalosan leszerződtem, jöttek a gondok. Egyetlen labdát se kaptam! Zenés darabokban főszerepek sorát ígérték, de ezekből semmi sem valósult meg. A padlásban megfordultam, ennyi. Ott is, mint Robinson, a gép, aki nem énekel, de cserébe nem is látszik. Egy dobozba voltam bezárva három órán keresztül. Egy év múlva megjelent a Staccato című verseskötetem, melyet itt a dobozban, a szünetekben írtam. Egy kritikus szerint a versek a bezártságról szóltak… Hát csoda?”

A Beugróval önálló fejezet foglalkozik. Kálloy ebben elárulja: „azokon az estéken, amikor a Beugró van műsoron, úgy el tudok szállni, hogy esküszöm, úgy érzem magam, mintha újra a csáti futballpályán üldözném a bőrgolyóbist…”