Vági Bence: “Színházat csinálunk, cirkuszi fókusszal”

2018 október 28. vasárnap, 7:33

A Recirquel legújabb produkciójában hét ukrán artistával dolgozott Vági Bence társulatvezető, akit a Fidelio kérdezett.

 

A Fidelio cikkéből:

“Azt szoktam mondani, hogy mi nem cirkuszt csinálunk, hanem színházat, cirkuszi fókusszal. Nagyon szerettem a cirkuszt kicsi gyerekkoromban is, amikor a nagyszüleimmel sokat jártunk ki a Ligetbe piknikezni, aminek mindig része volt a cirkuszlátogatás is. Valószínűleg nagyon mély hatást gyakorolt rám a műfaj, mert később arra lettem figyelmes, hogy bármilyen munkát végeztem, mindig a cirkusz felé orientálódtam. Több ilyen erős pont volt. Készítettem például egy táncszínházi vizsgaelőadást, amiben cirkuszi hangulatú képeket hoztam létre. A diplomamunkámat pedig Tod Browning 1932-es Freaks című filmje alapján a cirkuszba zárt torzszülöttekről írtam. De valójában először Edinburghban, a Fringe fesztiválon láttam olyan előadásokat, melyek magukba foglalták a cirkuszt, a színházat és a táncot. Ez nagyon tetszett, és úgy éreztem, hogy ilyet szívesen csinálnék én is” – mesélt a kezdetekről a Recirquel alapítója.

Vági Bence / Fotó: recirquel.com

Vági Bence / Fotó: recirquel.com

Éppen ezen a fesztiválon értek el hangos sikereket, tavaly a Párizs Éjjel című előadással, idén pedig a My Landdel. A Fringe fesztiválon éppen az újszerűségét dicsérték rendezéseinek. Vági Bence szerint az a kulcs, hogy találtak egy olyan nyelvet, ami nagyon közel vitte az előadásukat a táncszínházhoz. “Ez szintén egy nagyon személyes szál, mert eredetileg táncos voltam, később koreográfusnak tanultam, és a belülről fakadó mozdulatok iránti szeretetem ott van a Recirquel előadásaiban is” – tette hozzá.

A társulat vezetője a My Landben szereplő néhány artistával a FINA gála rendezése közben találkozott. “Nagyon szeretem azt a fajta visszafojtott tüzet, ami a szláv embereket jellemzi. A nyugodt, kiegyensúlyozott tudást, ami hatalmas szenvedéllyel párosul. Ezt láttam meg először Andrii Spatarban, aki egy világklasszis handstand művész. Budapesten sétáltunk, és éppen a Bazilika lépcsőjén álltunk, amikor megkért, hogy csináljak neki egy olyan új handstand számot, amivel világhírűvé válhat. A tehetsége egyébként abszolút feljogosítja erre. Elmesélte a történetét, hogy egy moldáv településről származik, a szülei földművesek, és így ő is erősen kötődik a földhöz. Innen jött az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha a földön állna kézen, hiszen ez az őserő ott, ahonnan ő jön. Bennem pedig az kezdett el alakulni, hogy szép lenne társítani a földet mint a sötétséget, és ellenpontját, a fényt, hiszen az élet a földből mindig felfelé, a fény felé tart. Így született meg az alulról megvilágított földasztal gondolata, illetve a játéknak keretet adó föld-fény ellenpontozás” – mesélte Vági Bence.

A teljes interjú itt olvasható.