Egy előadás, amitől összeomlott a jegyértékesítési rendszer – Puskás Tamás a My Fair Lady-ről

2017 január 18. szerda, 12:12

A Centrál Színház előadásának rendezőjét Szegő András kérdezte a Nők Lapjában. Lapszemle.

A My Fair Lady-re szinte lehetetlen jegyet kapni, sőt, nemrég annyi volt az érdeklődő, hogy a magyar internetes jegyértékesítési rendszer össze is omlott. Puskás Tamás elmondta, hogy erre, ilyesfajta felfokozott érdeklődésre legmerészebb álmaiban sem számított.

Arra a kérdésre, hogy mi lehet ennek a magyarázata, a Centrál Színház igazgatója kifejtette: “A film, úgy emlékszem, üde színfolt volt a sok háborús orosz és téeszes magyar film közepette, és egy szabadabb világ illúzióját hozva kiragyogott a szürkeségből. A pesti színházi bemutatón színészóriások és imádott operettprimadonnák játszottak, és ennek különös varázsa volt… – … nálunk pedig otthon kifejezetten kultusza volt, hiszen Básti Juli kisgyerekként vagy százszor is megnézte a rajongott apukája miatt, a gyerekek is ezen növekedtek…”

“A My Fair Lady mese. Egy gyönyörű mese, mint a Jancsi és Juliska vagy a Hófehérke. Mese, amely mindegyikünk szíve közepéig hatol. Mindenki legszemélyesebb élményeit jeleníti meg. Gondold meg, mennyi nehézség, kín, küzdelem, elbukás, újbóli nekiveselkedés kellett ahhoz, hogy a társadalom jól nevelt, felnőtt tagjai legyünk. Mennyi nehézségbe került, amíg rászoktunk, hogy ne pelenkába pisiljünk, hanem üljünk a bilire, sőt az a bili se kell, egyenesen kimehetünk a mosdóba! Hányszor szólt ránk emelt hangon az apánk, hogy rendesen viselkedjünk, hányszor adott rossz jegyet a tanárunk, amíg megértettük, hogy jobb lenne tanulni, és folytathatnánk tovább, mindenkinek megvan a maga története. G. B. Shaw az ősi Pygmalion legendából írt színdarabot, alig száz éve. Nála ez a történet inkább arra szolgált, hogy kifejthesse nézeteit aktuális társadalmi kérdésekről, a nők helyzetéről, az osztálytársadalom igazságtalanságáról. A musical változat nagy leleménye, hogy a mesére rakódó ideológiai sallangokat eldobta, maradt a lényeg. Amit pedig kifogásolsz: miért mindig a férfi? A mi kultúránkban a férfi jelenti a törvényt, az Atyától jön a parancs, a nő az ösztön sötétjét jeleníti meg. Higgins a darab elején parancsoló tanár, ösztöneitől nem zavart, százszázalékos férfi. Csak jóval később derül ki, hogy az ösztönök támogatása nélkül félember, egy akaratos gyerek. Nyelvésznek a legjobb, ott villog, egyébként csak egy szerencsétlen fl ótás. Amikor Eliza otthagyja – ez Alföldi egyik legszebb jelenete -, szorítani kezd a szíve, és a mamája után kiált, őt hívja segítségül. A törvény egyedül kevés, ahogy a neveletlen ösztönös sem megy magában semmire. Elizának Higgins, Higginsnek Eliza kell. Csak együtt adnak ki egy egészet. Mint a yin meg a yang.” – tette hozzá.

Az, hogy Alföldi Róbert játssza Higgins professzort, a rendező számára egyértelmű volt, sőt…

“Másban nem is gondolkodtam. Ha Robi történetesen azt mondta volna, hogy térjünk vissza erre öt év múlva, akkor öt évig várok. De hihetetlen szerencsém volt, mert még ki se mondtam Higgins nevét, a H-betűnél rávágta, hogy igen! Nem kérdezte, mikor, kivel, nem kért gondolkodási időt, azonnal ráállt. És innentől kezdve végig valami hihetetlen szerencsesorozat kísérte a produkciót. Tompos Kátyát évekkel korábban már kinéztem Elisának, és micsoda szerencse, hogy előző próbálkozása a szereppel nem volt kirobbanó siker, még kíváncsi volt, nyerni akart vele. Volt egy hamvába holt zenei ötletem, amit el is vetettünk, de így találkoztam Dinnyés Danival, aki bravúros zenei vezetőnk lett. Bagossy Leventét a díszletre, Szakács Györgyit a jelmezre, Jaross Vikit a koreográfiára sikerült megszereznem. Nélkülük nem ment volna. A szerzői jogok tisztázatlansága miatt új fordításra volt szükség, és Baráthy György szövegei szinte szárnyalnak. Minden tökéletesen összeállt, minden véletlen a malmunkra hajtotta a vizet, ebből a nagy közös nekiveselkedésből lett ez a bennünket is megdöbbentő siker (…)” – mesélte Puskás Tamás.

A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatják.

Forrás: Nők lapja, fotók: Nők lapja, Centrál Színház