Interjú Csengeri Attilával

“A zene erejében kell hinni és akkor megtörténik a csoda”
2017 április 14. péntek, 7:00

Barokk jegyek újszerű, rockos hangzással: így gondolta újra Várkonyi Mátyás Händel Messiás című oratóriumát.  A Messiás.ma bemutatója április 25-én a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lesz. Az előadás egyik szereplőjével, Csengeri Attilával beszélgettünk Rock Színházról, zenéről, a jó borokról és színpadi pályájáról, mely ’89-ben, pont egy oratorikus előadással indult a Margitszigeten.

– A 60-as, 70-es években született zenész barátaim azt mesélik, azért ragadtak először hangszert, mert imádták a Stones-t, a Pink Floyd-ot, a rock’n’roll-t. Emlékszel még az első meghatározó zenei élményedre?

Cs.A: Mindenevő vagyok zeneileg, de tény, hogy a ’80-as évek elején ezek a bandák határozták meg a későbbi ízlésünket. Egy kamionos ismerősünk által becsempészett lemezeket hallgattuk akkoriban, a Deep Purple és a Led Zeppelin mellett a Pink Floyd Fal című albuma volt a kedvencem és a mai napig imádom. De szerettem a Piramist, Hobót, a Karthagót, az Eddát – nem véletlenül játszottunk tőlük dalokat ’83 környékén, a Füredi úti lakótelepen alakult Géniusz együttesünkkel. Kezdetben utánoztam az énekesek hangját, és hol Vikidál Gyula, hol Varga Miklós vagy éppen Takács Tamás hangján adtam elő a számokat. A fordulópont – emlékszem – az Új Vár Klubban érkezett el, amikor az Edda előtt zenéltünk és Pataky Attila a koncert után azt javasolta, találjam meg saját magamat, mert ez egy jó kis zenekar, legyek benne „én” is. Ekkor született meg Csengeri Attila, mint rockénekes.

Csengeri Attila

Csengeri Attila

– Gondolom a művész-lét ekkor már beszippantott, de az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskola hogy került képbe?

Cs.A.: A rockoperák álltak hozzám a legközelebb, az István, a királyból is sok részletet játszottunk, Koppány dalait kifejezetten szerettem énekelni, úgy éreztem passzol is hozzám. Miután leszereltem a katonaságból, ahol egyébként már nem zenéltem, egyértelműnek tűnt, hogy a Színművészetire felvételizzek, ugyanis akkor indult, a musical és operett szak. Legendás évfolyamot követtünk, előttünk végzett Malek Andrea, Faragó Topi, Bozsó József, vagy éppen Farkas Kati, aki azóta külföldön él és sikeres koreográfus, színházi szakember.

– Említetted egy interjúban, hogy a felvételin nem igazán izgultál.

Cs.A.: Úgy mentem a felvételire, hogy ha sikerül akkor nagyon boldog leszek, de ha nem, akkor sincs tragédia, mert annyi dolog érdekelt a világban: az autók, a sport, vagy a vegyészet, mivel ilyen szakirányú középisoklába jártam. A zenés színház tehát csak egy volt a lehetőségek közül. Az első rosta után aztán  Versényi Ida néni, akit a Tanú című filmből ismerhetnek, odajött hozzám és azt mondta, hogy szép magas tenorista fiú vagyok, és szükség van hasonló növendékekre, tehát felvesznek. Gondolhatod, a második és harmadik rosta sokkal stresszessebbé vált, mert bizonyítani akartam, hogy méltó vagyok Ida néni bizalmára. Szerencsére jól sikerült.

– Sokszor szóba kerül mestered, Bagó Gizella is.

Cs.A.: Bagó Gizella, és csak néhány nevet említek, olyan művészeket tanított és tanít a mai napig, mint Dolhai Attila, Hegyi Barbara, Pápai Erika, Polyák Lilla. Amikor Törőcsik Marinak hangszál problémái voltak, akkor is hozzá fordultak. Hívtam is nemrég a nőnap alkalmából és mesélte, hogy épp A Pál utcai fiúk színészeivel dolgozik. Az egyik legfontosabb ember az életemben.

Részlet a Dorian Gray-ből:

– A főiskola alatt kaptad meg az első főszerepet és ezután egyenletes karrier vette kezdetét, a Rock Színházban egymás után jöttek a jobbnál jobb karakterek.

Cs.A.: A Dorian Gray meghallgatásra még bőven a főiskola elején mentem el. Várkonyi Mátyás zseniális zenéje, Ács János elképesztő rendezése nagy energiákat mozgatott meg. A Dorian Gray próbáin sajátítottam el a szakma nagy részét, a színpadi jelenlétet. Azt is megtanultam, hogy a színészben és a zene erejében kell hinni, és akkor megtörténik a csoda.

– A Rock Színházas évek és egy másik emblematikus szerep, Néró után mégis Németországba indultál szerencsét próbálni. Mennyire tudtál azonosulni a német mentalitással, és egyálatlán a nyugati zenés színház “kockaságával”?

Cs.A.: – Tudod hányszor hallottam, hogy „Attila, is too much”? Sok voltam, mert én úgy játszottam Chris-t a Miss Saigonból, ahogy Kerényi Miklós Gábor rendezésében itthon, szenvedélyesen, szerelmesen, de lehűtöttek és azt kérték, hogy inkább egy robbanás előtti állapotot jelenítsek meg, tartsam vissza az energiámat. Részese lettem az egyenszínjátszásnak, mindenki ugyanolyan volt. Úgy éreztem olyan a színház, mint egy jól működő multi: minden szép, technikailag tökéletes és percíz, mégis hiányzik valami. A mai napig úgy vélem mi sokkal nagyobbak vagyunk belül, ettől is jobbak a darabjaink.

– Ezért jöttél haza? A kinti lehetőségek ellenére mégsem választottad a nemzetközi karriert.

Cs.A.: – Hívtak mindenfelé, de nem éreztem jól magam. Én itthon szeretek a barátaimmal teniszezni, vitorlázni, itt van a családom, és csak azért, hogy többet keressek, nem vonzott a vadidegen környezet, nem motivált.

Csengeri Attila

Csengeri Attila

– A Rock Színházas és az évekig meghatározó Miss Saigon széria mellett gyakran emlegeted a Jézus Krisztus Szupersztárt is. Fontos darab?

Cs.A.: – Az egyik legfontosabb amiben játszottam, és az egyik legmeghatározóbb elődás a pécsi verzió, Balikó Tamás rendezésében. 2000-ben, pont 33 évesen is Jézust alakíthattam, katartikus élmény volt. Csodálatos előadás született akkor. A koreográfiát pl. Ladányi Andrea jegyezte a rá jellemző modern, „kicsavart”, jazz-es táncokkal. Ő is olyan alkotó, aki az érzésekre, s nem csak a látványra fekteti a hangsúlyt. Tamás pedig teljesen egyszerű képet álmodott a színpadra, de az előadás végén mégis megállt a levegő a színházban. Tudod, nem kell mindent Broadway-szerűre megalkotni.

– El sem tudom képzelni, hogy ennyi csodálatos szerep után beülsz egy íróasztal mögé és biztosításokat intézel. Pedig régóta „civil” szakmád is van. Hogy bírod a kettőt együtt?

Cs.A.: – Egyre nehezebb egyeztetni. Amikor elkezdtem alkuszként dolgozni és megalapítottam a Pentarisk nevű cégemet, 10-12 előadásom volt egy hónapban, most márciusban pedig 26, emellett rengeteget utazom. 400 ügyfelemnek írok ajánlatokat, emlékeznem kell a különböző évfordulókra, de nem tudom feladni, bár szívem szerint a színészetre koncentrálnék hangsúlyosabban. Elég rendszertelenül dolgozom, ma épp az irodai ügyekkel foglalkozom, de nem egyszer éjszaka ülök le a gép elé és biztosításokat kötök. Amíg más pihen egyet, én általában az irodából és egy teljesen más szakmából megyek be a színházba, de senki nem veszi észre rajtam ha pl. problémás ügyet kell megoldanom. Amint belépek a művészbejárón, már csak a színpadi feladatomra koncentrálok. Jó lenne talán kevesebbet dolgozni és több időt szánni mindarra, ami az élet szépsége, akár elmenni Villányba három napra – erre most egyáltalán nincs időm.

– Sok szabadidőd a közlejövőben sem lesz, hiszen most egy kicsit, mintha visszatérnél a gyökerekhez, a “régiekkel”, mások mellett Várkonyi Mátyással dolgozol együtt a Messiás.ma című oratóriumban.

Cs.A.: – Első színházi szerepem a Dorian Gray volt, de a legemlékezetesebb talán Várkonyi Matyitól a Sztárcsinálók Nérója, ami végtelenül nehéz szerep, és amelyről maga a zeneszerző is bevallotta, hogy nem emberi hangra írta. Ez is egy csodálatos keret lehetne, de még a Rock Színház és a főiskola előtt énekeltem a Margitszigeten Szörényi Levente oratóriumában, a Fénylő ölednek édes melegében… című műben, ahol olyan partnereim voltak mint Hamari Júlia, Begányi Ferenc és Kincses Veronika. Elképesztő művészek. És ott álltam én, a portásfiú, mert akkoriban a Fonográf Klubban dolgoztam portásként, és nem hittem el, hogy mindez megtörténik. Ez volt az első igazi színpadi, nem rockénekesi megmérettetésem ’ 89 nyarán és gyakorlatilag ez köszön most vissza a Messiás.ma című darabban. Újra Várkonyi Mátyással, Malek Andreával, Makrai Pállal, Csuha Lajossal, Földes Tamással, a régi Rock Színházasokkal játszom együtt.

Messiás.ma - alkotók, szereplők (fotó: MTVA)

Messiás.ma – alkotók, szereplők (fotó: MTVA)

– Nosztalgiáztok, gondolom.

Cs.A.: – Rengeteget, felidézzük a színpadi viccelődéseinket, a röhögős jeleneteinket. Annyira jó visszaemlékezni, mert akkoriban teljesen más volt minden. Nem rohantunk haza előadás után, összeültünk a büfében, beszélgettünk, közösségi életet éltünk. Még arra is emlékszem, hogy a Körös-parton a 6-7 év körüli Trokán lányokat forgattam a ringlispílen és kiabáltak, hogy Attila bácsi forgass még. És most Trokán Anna gyermeket vár… Rohan az idő, de ezek olyan élmények, amit senki nem vehet el.

– Lányaidat is vonzza a művészi pálya?

Cs.A.: – Minden premieren ott van a családom. Zsanna legutóbb négyszer látta a Madách Színházban A nyomorultakat. Imádja ezt a műfajt, táncosként fel is lépett már velem, pl. a Jézus Krisztus Szupersztárban, de szerepelt az Abigél című musicalben a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Vágó Bernadett rajongó és őt is minden előadásban megnézi. Alma a lovak nagy szerelmese, ha kiköltözhetne a lovardába, valószínűleg élete végig ott lakna. Neki a lovak jelentik mindazt, amit nekem a zene és az éneklés.

– Ennyi munka mellett, hogy lesz így Csengeri Cuvée az asztalon? Köztudott, mennyire szereted a borokat.

Cs.A.: – A fehér bort pl. most kezdem megkedvelni. Amikor kitöltök egy pohár bort, mindig eszembe jut, hogy mennyi munka van benne és mekkora szerencse kell ahhoz, hogy ilyen finom, minőségi legyen. Kezdve azzal, hogy tavasszal megmetszik a szőlőt, majd elkezd hajtásokat, leveleket hozni, az időjárás és a kártevők is befolyásolják fejlődését, tehát minden közrejátszik abban, hogy milyen bor lesz egy adott évben. Később jön a szüret, és még akkor is rengeteg a munka vele: figyelni kell a bor kezelésére, palackozására, tárolására. Szinte végtelen a folyamat, melynek rengeteg buktatója van. A borokat évekig tárolhatjuk, de az évjáratnak ott marad benne a lenyomata – teljesen más mint az én szakmám, a pillanatnak élő művészet. Majd ha visszavonulok valamikor, szeretnék ezzel foglalkozni, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egyszer lesz még az asztalon Fantom vagy Csengeri Cuvée.

Messiás.ma

Messiás.ma

Csengeri Attila április 25-én a Messiás.ma című oratóriumban látható.

Az átdolgozás hagyományos és mai, elektronikus hangszerekkel kombinált rockoratorikus passió, amelyben a bibliai szöveg új, magyar fordításban hangzik el.

Várkonyi Mátyás, a produkció megálmodója, rendezője, hangszerelője, dramaturgja és karmestere a Rock Színház egykori alapítója és igazgatója nem először nyúl klasszikus témához újító szándékkal, hiszen a Jézus Krisztus Szupersztár magyarországi ősbemutatója is ilyen volt 1986-ban.

Fontos eleme a közelítésnek a hangszerelés. A Rock Theater Band közreműködésével olyan hangszerek, hangzások és elektronikus effektek is kerülnek a műbe, amelyekkel egy valóban izgalmas cross-overszerű zenei világ jön létre. A közreműködő művészek azzal teszik különlegessé az eseményt, hogy egymástól látszólag elütő, távoli műfajokból érkeznek, létrehozva egy új, korszerű, fúziós kortárs összművészeti produkciót. A barokk hangzást a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar, valamint az Új Liszt Ferenc Kamarakórus képviseli, míg az oratórium klasszikus vonulatát a négy vezető szólista Rácz Rita (szoprán), Balogh Eszter (alt), Csengeri Attila (tenor), valamint Gábor Géza (basszus) reprezentálja.

A darab közreműködői között található Horváth Charlie és Karácsony János – James, valamint a Jézus Krisztus Szupersztár hazai ősbemutatójának szereposztásából is ismert Malek Andrea, Csuha Lajos, Földes Tamás, Makrai Pál, valamint Szemenyei János. A koreográfiát Fodor Zoltán készíti, az előadást mozgással, illetve tánccal az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat tölti meg, gyermekszereplőként Kaszás Dániel is közreműködik. A produkció jelmeztervezője Horváth Kata.

Vass Kata / Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok