“A mozgás jó közös nevező” – Duda Éva és a Frida musical

2017 április 17. hétfő, 8:01

A Duda Éva Társulat és az Operettszínház márciusban mutatta be a Frida című musicalt az Átriumban. Duda Éva első rendezéseként állította színpadra a produkciót.

A Pesti Műsor cikkéből:

“Pályám elején sokfelé dolgoztam, és köztük volt a Szávitri című Szokolay-opera, amit Kerényi Miklós Gábor rendezett, és én abban táncosként közreműködtem. Akkor koreográfus szakra jártam a Táncművészeti Főiskolára, és mindenféle munkát elvállaltam, amit csak lehetett, hogy tanuljam a szakmát. Rövid idő alatt nagyon jó munkaviszony alakult ki köztem és Kero közt, aki kisebb ‘tesztmunkák’ után egyre nagyobb feladatokkal bízott meg. Egy-két évre rá már a Rómeó és Júlia koreográfiáját csináltam, melyet további nagy musicalek követtek. Közben pedig szabadúszó maradtam, és élvezettel fogtam bele önálló munkákba is. A jó viszony pedig azóta is tart” – mesélte Duda Éva.

Duda Éva Társulat / Frida olvasópróba / Fotó: Somogyi Márton

Duda Éva Társulat / Frida olvasópróba / Fotó: Somogyi Márton

A rendező-koreográfus szerint a színészeket a táncosokkal úgy kell összegyúrni, hogy homogén szövetté váljanak, egységes képet adjanak. “Számomra a zenésben szörnyű, amikor van egy táncbetét, utána pedig következik egy dal, és a kettőnek semmi köze egymáshoz. De a mozgás jó közös nevező, és alkalmas a figurák kibontására. A Frida előadásban is arra törekedtem, hogy színészek és táncosok összhangban dolgozzanak, és mindenki szerves része legyen a készülő anyagnak. Alapvető fontosságú a muzikalitás és a mozgás, hogy testükkel a lehető legplasztikusabban fejezhessenek ki gondolatokat, érzelmeket. Fel kell mérni, hogy a színész mire képes, milyenek az adottságai, mi áll jól neki, milyen mozgások előnyösek az általa játszott figurához. És azt is tudni kell, mi az, ami nem áll jól, mivel nem érdemes terhelni. Semmiképp sem megoldás, hogy egy koreográfus kitalál valamit, és azt bármi áron ráerőszakolja a színészre. A kétballábas számára is ki lehet olyat találni, ami erősíti őt, biztonságérzetet ad neki, nem fél tőle, és nem túl nagy feladat ahhoz, hogy elvegye az összes energiáját” – hangsúlyozta a Frida rendezője.

Duda Éva szerint amikor az ember alkalmazott koreográfusként dolgozik egy rendezővel, akkor az a dolga, hogy kiszolgálja a rendező koncepcióját, a legjobb tudása szerint kiegészítse, és megkomponálja azt mozgásban. De sok-sok éve érzi már, hogy kikívánkozik belőle a saját látásmódja. Frida Kahlóról szólva elmondta, nagyon különös nő volt, meglehetősen fordulatos, izgalmas életúttal. “Egy igazi nonkonformista nő, aki viszont a testével hadilábon áll, hiszen nem tehet vele azt, amit akar. Kimondottan érdekes a testi fogyatékosságot, bénultságot tánccal kifejezni. A mexikói életérzést, a temperamentumot, a szenvedélyességet, a viharszerű létezést, a szabadságvágyat, ami mind megvan Frida életében, fantasztikus módon lehet tánccal ábrázolni, hiszen abszolút alkalmas elsöprő vagy éppen fájdalmas pillanatok érzékeltetésére” – fejtette ki az alkotó.

A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok