“Egyetlen korlátja van az életnek és ez a percek száma” – Interjú Szente Vajkkal

2018 január 07. vasárnap, 14:00

Rendező, színész, író, fordító, műsorvezető, aki egy pillanatra sem áll meg. Számtalan ötlettel, tervvel vág neki az újévnek. 2018-ban újra nagyszabású Broadway-musicalt állít színpadra, éjjelente dalszövegeket ír. Szente Vajkkal az Apáca Show-ról, Rejtőről, a másodpercek fontosságáról és az elmúlt hetek munkáiról is beszélgettünk.

Óva intenek, hogy nehéz lesz elérni, mert folyamatosan dolgozik, de év vége felé valahogy minden egyszerűbb, ilyenkor nincs lehetetlen…  Szente Vajk az ünnepi hetet is munkával tölti és miközben épp’ Bertit játssza a Madách Színház sikerdarabjában, a Mary Poppins-ban, még is tudtunk egy kicsit beszélgetni a karácsony előtti rohanásban.

Szente Vajk – Mary Poppins

– Nemrég egyik kollégád, barátod azt mesélte, elképesztően érted azokat a technikákat, melyeket egy jó vígjáték rendezése megkövetel. Ki volt a mestered az elmúlt években? Vagy ehhez egyszerűen “csak” affinitásra van szükség?

– Azt hiszem inkább összetett, komplex dologról beszélhetünk. Egyrészt szerintem azokat a műfajokat, melyekben rendezőként dolgozunk, minden szegmensében, pontosan ismernünk kell, miközben egyszerre tiszteljük és pimaszok vagyunk vele szemben. Másrészt a rendezők képeket „tesznek” fel a színpadra, minden egyes nagyjelenet önmagában véve egy festmény, ezért a képzőművészeti háttérismeret nélkülözhetetlen. A Tanár Úrtól, Szirtes Tamástól pl. tökéletesen el lehet sajátítani az aprólékosságot, a kidolgozottságot. Akár prózai, akár zenés produkcióról van szó, olyan akkurátusan épülnek fel az előadásai, hogy abból csak tanulni lehet. A sajátos szemléletet viszont nem lehet tanulni, ez tesz egyedivé. A rendezésről mindig úgy gondoltam, akkor érdemes belevágni, ha olyasmit tudsz alkotni, amit előtted még csináltak meg.

– 1×3 néha 4, Ben Hur, Agyeldobás, A szőke ciklon, Betörő az albérlőm – néhány rendezésed, melyekben minden percre pontosan ki van találva.

– Tizedmásodpercre pontosan, miközben nincs improvizálás. Nagyon nehéz műfaj.

Fotó: Sárosi Zoltán

– Egyszer említetted, hogy Rejtő Jenőn nőttél fel, ugye jól gondolom, hogy számodra a humor a legfontosabb?

– A személyiségemhez Rejtő könyvei rengeteget hozzátettek, a humora a vérembe áramlott, az ő írásai által sokat fejlődtem. Tökéletesen rávilágít, hogyan lássuk egyszerre az életet és annak a fonákját. A Szőke ciklonban – melyet szerencsére színpadra állíthattam és fontos állomása lett az életemnek – mondja Rejtő: „Az élet olyan mint egy nyári ruha mellénye, rövid és céltalan” – és ebben nem csupán az élet értelmét fogalmazza meg, hanem a vicc lényegét is, történetesen a vicc mindig két egymás felé robogó vonat összeütközése: jön két gondolat egymással szemben és összecsattannak.

– Musicalekhez is humorral nyúlsz?

– Szinte nem értem a kérdést.

– Igazad van, hosszas felsorolásba kezdhetnék…

– Valójában bármelyik musicalünk, akár a Csoportterápia vagy a Tanulmány a nőkről kerül szóba, van egy közös pontjuk: nagyon viccesek. De ne felejtsük el, a musical comedy régi és sikeres műfaj. Sajátos és egyedi attól lesz, ahogy mi megfogalmazzuk. Mindeközben ezek a darabok mindig érvényes mondanivalóval rendelkeznek, olyan életkérdéseket feszegetnek, melyek aktuálisak és fontosak, hiszen sokszor erős humorral tudunk komoly gondolatokat közölni.

A szőke ciklon

– Emlékeszem egy igazi csapatra, a Volt egyszer egy csapatra a Madách Színházban. Ott azért tényleg jó banda jött össze, sokan együtt dolgoztok a mai napig.

– Az volt a legelső munkám a Madáchban. Aztán jött a Producerek és egymás után annyi fontos állomás. A Volt egyszer egy csapat meghatározta a következő évtizedünket, azt, hogyan kötődünk a Madách Színházhoz és egymáshoz emberi és szakmai szálakkal. Nagyon jó produkció volt.

– Mikor és miért indultál el a rendezés irányába, ki szavazott neked bizalmat?

– Sokszor eszembe jutott, hogy szeretnék rendezni, de nem foglalkoztam a mikorral. A Tanár Úr kért fel először, hogy az Én, József Attila című darabban együtt dolgozzuk ki a szövegkönyvet, és mint társrendező szálljak be a produkcióba. Sokat tanultam tőle arról, hogy épül fel egy nagy színházi project, az volt az eleső ilyen jellegű munkám és ezt követte az 1×3 néha 4 című vígjáték, amely 5 év után is műsoron van. Jelenleg a RaM Colosseumban látható és nemrég a 100. előadását ünnepeltük.

1×3 néha 4

– Az elmúlt hetekben is ünnepelhettél, két premiered is volt.

– Bemutattuk a Sun City-t, egy új, izgalmas, formabontó darabot a Magyar Színházban. Merész kísérlet volt a semmiből musicalt készíteni, a produkciónak semmilyen elődje nincs, vadonatúj, önálló történet írtunk hozzá és a munkához nagy szükségünk volt a magunkba vetett hitre, a tudásunkra a zenés műfajról. De megérte. Eddig nem használt színházi elemeket is beépítettünk, pl. a darab közben a nézők a telefonjaikon leadott szavazataikkal dönthetnek az előadás kimenetelével kapcsolatban. Decemberben és januárban is pótelőadást hirdettek, olyan nagy az érdeklődés. Örülök, hogy ilyen jó válasz érkezett arra a kérdésünkre, hogy van -e bennünk elég ahhoz, hogy teljesen új dolgot építsünk fel. Szintén decemberben a Fórum Színházban mutattuk be, fantasztikus színészi alakításokkal a Forgatókönyv című darabot, melyet átitat a 30-as évek Hollywood-i hangulat. Ez a darab az alkotás folyamatát mutatja be. Kiderül, milyen hősies küzdelemmel készül egy mű, jelen esetben az Elfújta a szél forgatókönyve. És ezt megspékeljük néhány hasznos információval mely átöleli ezt a korszakot, rávilágít mi és hogyan történt.

– Az írás és fordítás kikapcsol?

– Nem, dehogy. Már az is nagy feladat, hova kerül adott esetben egy pont vagy egy vessző. Ugyanakkor kifejezetten szeretem, ha én állíthatom színpadra azokat a műveket, melyeknek a szövegkönyvét írom, így már eleve átdolgozott változat készül.

Szente Vajkot sokan a Duna Televízió képernyőjéről ismerik, ahol december 25. óta ő vezeti a csatorna legújabb vetélkedőjét, a Honfoglalót is, amely a sikeres online vetélkedő televíziós adaptációja.

– Műsorvezetés és a színművek mellett Disney-mesék és popdalok szövegeit is jegyzed.

– A dalszövegírás az életem aktív része, szinte minden éjjel írok. A színdarabokon az esetek nagy részében Galambos Attila szerzőtársammal dolgozunk együtt: számomra a közös munka tökéletes.

– Hány fokon égsz?

– Nem tudom, én csak csinálom.

– Mondd, van időd saját magaddal foglalkozni?

– Nincs.

– Nem hiányzik?

– De.

– Szerinted lesz olyan, hogy „csak„ egy szakmád lesz?

– Nem hiszem, ez az egész én vagyok. Mindannyian érezzük, mikor érkezik meg a saját személyiségünk és azt hiszem az enyém kész van, így néz ki, ennyi dolgot csinál. Mindig pulzál, hogy mikor mivel foglalkozom többet. Ha egyszer elkezdek majd filmezni, akkor talán kevesebbet fogok fordítani. Egyetlen korlátja van az életnek, és ez a percek száma, hogy meddig tart egy nap.

– Ez tesz boldoggá?

– Engem ez boldoggá tesz, nagyon sok ponton találkozom azokkal akik fontosak: a nézőkkel, akikért csinálom. Az a gondolatom, hogy nem jár jó úton az előadóművészettel kapcsolatban az, aki nem a befogadó fél irányából tekint a munkájára, mert ez a legfontosabb. Találkozásom a közönséggel sokrétű, szerencsére pozitív élményekkel teli, és ez tényleg nagyon boldoggá tesz.

– Hogy állsz az Apáca Show-val? Jövő nyáron mutatjátok be a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Milyen lesz a Te Mary Clarence-sztorid?

– Az Apáca Show szerintem a filmtörténet egyik legviccesebb filmje, és biztos, ami biztos, egy 8 Oscar-díjas zeneszerző, Alan Menken írt a színpadi adaptációhoz zenét. Nagyon mulatságos, de szívhez szóló történet. A lelki metamorfózisról szól, arról, hogyan változik át és miként bontakozik ki egy mélyen elrejtett személyiség. A musicalben Deloris (később Mary Clarence nővér), a csélcsap, gátlástalan nő egyszer csak találkozik az őszinte, tiszta élettel, melynek egyik legszebb pillanata amikor a zárdafőnöknő megtalálja a párnája alatt a bibliát. Erős produkció lesz olyan szereplőkkel mint Peller Anna, Molnár Piroska, Alföldi Róbert vagy Feke Pál. Büszke vagyok rá, hogy az ősszel megnyitották a hatodik előadást, pedig eredetileg öt lett volna. Egyrészt fantasztikus, másrészt nagy felelősség, hogy 10 hónap múlva bemutatunk egy darabot, amire alig van már jegy. 80%

– Fejben összeállt mit szeretnél látni a színpadon?

– Természetesen, egy ilyen volumenű, hatalmas darab elkészítése bőven egy évig tart, miközben egyéb projectek is futnak, de foglalkozunk már vele.

Függöny Fel! – Kecskeméti Katona József Színház

– Láttad kint a produkciót? Úgy tudom gyakran jársz külföldi színházi körútakra…

– Imádom Londont, sokat járok ki. És nem csak azért, hogy megállapítsam milyen jól csinálják, hanem tényleg azt tapasztalom, hogy műfajtól függetlenül nagyon is büszkék lehetünk magunkra. Szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy ennyi színházjegyet adnak el itthon.

– Hogy töltötted az ünnepeket?

– Egy kis munkával. Kecskeméten rendeztem, szilveszterkor mutattuk be a Függöny fel! című vígjátékot. Cseke Péternél szeretek dolgozni, erős bástya, komoly szakmai alapokra épülő színház a kecskeméti Katona.

Vass Kata / Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok