“A Dorian Gray-en napokig gondolkoznak majd a nézők”

2018 január 19. péntek, 11:31

Interjú Csengeri Attilával, Homonnay Zsolttal és Kocsis Dénessel.

Várkonyi Mátyás, Ács János és Gunar Braunke musicaljét 28 évvel az ősbemutató után tűzi műsorára az Operettszínház január 19-től.

A Rock Színház legendás darabjában és az angol turnén a címszerepet Csengeri Attila, míg a német nyelvűn Homonnay Zsolt alakította, a 2018-as premieren, Réthly Attila rendezésében pedig Kocsis Dénes kelti életre Oscar Wilde főhősét a Kálmán Imre Teátrumban. A három ’Doriannel’ régi emlékekről, nárcizmusról és arról is beszélgettünk, mit ér meg a művészet és a siker.

 

Csengeri Attila, Kocsis Dénes, Homonnay Zsolt, fotó: Gordon Eszter

(Csengeri Attila ezúttal a festő, Basil Hallward karakterét ölti magára és egy vadonatúj dalt is énekel majd, Homonnay Zsolt a fiút a bűnbe csábító Lord Henry Wottont játssza)

Miközben a főpróbahét elején Homonnay Zsolt arról mesél, hogy nemrég újra elolvasta Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényét, a Kosztolányi Dezső és a Dunajcsik Mátyás-féle változatot is, Csengeri Attila és Kocsis Dénes csatlakozik, majd a reggeli hangjukon való élcelődés után beavatnak: a próbafolyamat a cseppet sem vidám darab ellenére jó hangulatban telik.

Homonnay Zsolt: Zenés színházban ritkán fordul elő, hogy úgy próbálunk, mintha prózai előadásra készülnénk: nincs kettős szereposztás, éjjel-nappal dolgozunk. A történet prózaiságából indulunk ki, melyhez tökéletesen alkalmazkodik Várkonyi Mátyás zseniális zenéje.

Kocsis Dénes: Napok óta este fél 11-ig próbálunk és azt hiszem az egész társulat nevében mondhatom, hogy annyira erős az előadás szellemisége, hogy ez teljesen rendben is van így.

Csengeri Attila: Ebben az előadásban nem szerepel vidám jelenet, ennek ellenére nagyon jó hangulatban dolgozunk, nem is érzem, hogy eltelt volna 28 év.

Homonnay Zsolt: Azért ne felejtsük el, hogy Oscar Wilde szarkasztikus humora is felcsillan a műben, miközben borzasztó dolgok történnek, egy pszichothrillert élünk végig, gyilkosságtól öngyilkosságig. Gyakorlatilag rajtam kívül senki nem marad életben…

– Dénes, te megnézted felvételről a Rock Színházas előadást?

Kocsis Dénes: Direkt nem néztem végig, mert féltem, hogy olyan erős hatással lesz rám, hogy akaratlanul lemásolom és ez nem lett volna szerencsés.

Csengeri Attila, Kocsis Dénes, Homonnay Zsolt, fotó: Gordon Eszter

– Tanácsokat elfogadsz Attilától és Zsolttól?

Kocsis Dénes: Szeretem ha egy-egy meglátást megosztanak velem, de elég makacs vagyok. Valójában közösen gondolkozunk.

– Furcsa felállás, nyilván Attila és Zsolt végigénekli a te szerepedet is.

Homonnay Zsolt: Különböző nyelveken, magyarul, németül, angolul. (nevet) Klasszikus műhelymunka alakult ki, megbeszéljük a szituációkat és Dénes is elmondja, hogy érzi, honnan induljunk ki. Nem szeretnénk bármit is reprodukálni.  Ács János rendezését Csengeri Attilával a főszerepben kb. 35-ször láttam anno a ’90-es években, és amikor zalaegerszegi stúdiósként elindultam felvételizni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, kiderítettem, hogy Attila énekmestere Bagó Gizella volt. Egykori gimnáziumi barátom Galambos Attila akkor már bekerült a színműre és azt tanácsolta, a felvételin nézzek majd Bagó Gizella szemébe, ő lesz az egyetlen aki mosolyog. Mindenképp  szerettem volna ha ő lesz a mesterem, és szerencsére így is történt.

Dorian Gray – Próbafotó

– Várkonyi Mátyás dalait rendkívül nehéz elénekelni. Mennyire kell karban tartani a hangotokat?

Homonnay Zsolt: „Várkonyi Mátyás az emberi hang végső határait feszegeti” – ezt Attila mesélte a Sztárcsinálók werkfilmjében, mert Várkonyi Mátyás a Generál idejében Révész Sándornak írt dalokat és az ő hangi adottsága volt a természetes. Nemrég mondtam Dénesnek, hogy Dorian Gray speciális hangfogást igényelt, észnél kell lenni a szerep megformálásánál, gondolattal kell megtölteni a dalokat és, hogy a napokban azt láttam ő is „megérkezett”, a karakter zeneiségét, színeit, drámaiságát hangban és prózában egyaránt tökéletesen hozza.

Csengeri Attila: Dorian Gray dalai nehezek, de Lord Henryként Zsolt pl. oktávokat vált fölfelé, Basil pedig magas bariton, passzol hozzám. A 2018-as bemutatóra Várkonyi Mátyás írt nekem, Basilnak egy új számot, mely összefoglalja, hogy csúszott le a festő. A szólóáriából kiderül miért menekült az alkohol és a kábítószerek világába és hogyan veszítette el múzsáját. Egyértelművé válik az útja.

– Hogy álltok a nárcisztikus vonásokkal?

Kocsis Dénes: Színpadi emberként szerintem kötelező is az egészséges önmutogatás. Számít, hogy milyen állapotban vagyok, szükségem van berögződésekre, hogy fel tudjak menni a színpadra.

Csengeri Attila: Bennem abszolút volt, emlékszem a hosszú, besütött hajammal és sminkkel is ’játszottam’ Dorianként.

Csengeri Attila, fotó: Gordon Eszter

– Ez volt az első főszereped.

Csengeri Attila: Eszembe is jut mindig, hogy erre a meghallgatásra tényleg érdemes volt elmenni, A színészet alapjait, melyeket a mai napig használok, ráadásul Ács Jánostól tanultam.

Homonnay Zsolt: Igen, de akkor még a Rock Színház is kialakulóban volt, igazi nagyágyúkkal, Vikidál Gyulával, Makrai Pállal, vagy  Kaszás Attilával A nyomorultakban – ők egyébként mind világsztárok lehettek volna. Fontos volt a hangi adottság.

– Ezek szerint visszatérnek a régi hangulatok… Réthly Attila Ács János tanítványa volt. Érződik a munkáján a mester kezének nyoma?

Homonnay Zsolt: Érződik, de a rendezési stílusa teljesen más, Attila szereti megtalálni egy-egy helyzet furcsaságát, más szemszögből figyelni az eseményeket.

– Milyen lesz intim térben, a Kálmán Imre Teátrumban játszani a musicalt?

Csengeri Attila: Jót tesz a darabnak, a drámaisága még inkább előtérbe kerül.

Homonnay Zsolt: Ez a Dorian Gray nem akar zenés színházi gesztusokban gondolkozni, ezért is lehet olyan mint egy prózai előadás, mely jól működik kis térben.

Kocsis Dénes: Igen, kifejezetten jó, hogy nem kell pluszban „rápakolni” a karakterekre, elég egy szemrándulás, az apró dolgok is megjelennek.

Gubik Petra és Kocsis Dénes, fotó: Gordon Eszter

– Szerintetek miért lehet most is sikeres a Dorian Gray és miért volt akkora siker a ’90-es években?

Csengeri Attila: Mert akkor pontosan 30 évvel előzte meg a korát. Most van jó helyen. Ma már annyiféle zenével találkozhatunk a világban, hogy a modernkori opera kicsit musicales hangzással teljesen emészthető, de anno még rácsodálkoztak.

Homonnay Zsolt: Németországban játszottuk több száz alkalommal, érdekes, hogy ott mindenki ismerte Oscar Wilde-ot és a Dorian Gray-t is…

Kocsis Dénes: A mű nagyon is aktuális, a kérdés csak az, hogy a befogadó közönség mennyire tudja tolerálni azokat a témákat, amiket a darab boncolgat. Éjszakai élet, homoszexualitás, művészet és hatalom viszonya, a házasság, a szerelem, hedonizmus és kontroll vesztés.

– Most először dolgoztok együtt?

Kocsis Dénes:  Zsolttal tíz éve,  Attilát pedig szívesen ismertem meg mert eddig egyszer találkoztunk egy meghallgatáson. Kíváncsi voltam rá nagyon, várakozással tekintettem a munkára, úgy gondoltam, hogy segíteni fognak és valóban pozitívan állnak hozzám.

Csengeri Attila: ’94-’95-ben a Miss Saigonban játszottam az Operettszínházban, aztán 2000 körül a Víg özvegyben Danilo Danilovicsot alakítottam, és most újra itt vagyok. Lőrinczy György főigazgató hívott a szerepre. Otthon érzem magam, rengeteg ismerőssel, baráttal dolgozhatom a Rock Színházból is.

Cikk a Dorian Gray-ről a londoni bemutató kapcsán

– Ti mit tennétek meg a művészetért és a sikerért?

Csengeri Attila: Mindent elárul, ahogy éljük az életünket. Rengeteg munka, sokszor nem marad idő magánéletre, családra.

Homonnay Zsolt: Talán a hozzáállás, és az eltökéltség is számít, az, hogy minden nap felkészülten érkezzünk a próbára. Életformánkká vált a felelősségteljes gondolkodás, próbaidőszakban nem tehetjük meg, hogy akár beüljünk valahova, dumáljunk, ilyenkor le kell mondani néhány dologról.

Csengeri Attila: Míg egy prózai előadásban nem tűnik fel annyira, mert akár még jó karaktert is kölcsönözhet, egy énekes nem jöhet be rekedt hanggal.

Kocsis Dénes: Főpróbahéten 5 órás zenekaros próbát énekelünk végig naponta, nem tehetjük meg, hogy nem hozzuk a maximumot. Nekem egyébként átlagos dolgok hiányoznak, pl.  beszélgetés a barátnőmmel. Most a próbák után leülök esténként az Xbox elé egy kicsit, mert szükségem van arra, hogy kikapcsoljon az agyam.  Sokan gondolják, hogy ez az „énekelgetés”, „táncolás” milyen egyszerű, miközben minden próbán lefutjuk a félmaraton, a premieren a maratont. Komoly fizikai állapotot igényel. Óriási energiabefektetés a részünkről, ami megtérül, és nagyon bízom benne, hogy a közönségnek át tudjuk majd adni azt a sok üzenetet, amit ez a darab hordoz. Nagyon várom a premiert és kíváncsi vagyok milyen reakciókat szül, szeretném ha legalább 10 évig játszanánk.

Homonnay Zsolt: Most minden együtt van, nagyon jó a szereposztás, régi Rock Színházas karakteres arcokkal, akik elképesztő erőt képviselnek.

Csengeri Attila: A Dorian Gray-en napokig gondolkoznak majd a nézők.

Homonnay Zsolt: Ez is célja…

Kocsis Dénes: Amióta először meghallottam a zenéjét, bennem maradt, a vérembe áramlott és szerintem a nézők is  így lesznek vele. Az életük részévé válik.

V.K. / Színház.org

 

 
 

Kapcsolódó anyagok