“Igen érdekes a párhuzam” – Interjú a Kabaréról Czakó Juliannával és Mohácsi Jánossal

2018 március 30. péntek, 10:01

A Kabarét március 23-tól láthatjuk a Miskolci Nemzeti Színházban, a musicalt Mohácsi János állította színpadra. A rendezővel és a Sally-t alakító Czakó Juliannával a premier előtt készült interjú ismeretlen ismerősökről, egy másolni nem kívánt musical-toposz kihívásairól, a politika elviccelhetetlen revü jellegéről, a magából kilátni nem akaró “sallységről” és a “Weimari Köztársaságunk” égő házáról…

– Volt már az életedben olyan, mikor később derült ki egy barátságodról, ismeretségedről, hogy ti már korábban, jóval a tényleges megismerkedésetek előtt is ismertétek egymást?

Czakó Julianna: Nem is egyszer! (nevet) Viszonylag jó az arcmemóriám, és az ilyen esetekben belém nyilall a “hú, őt már valahonnan ismerem” szokásos érzése. Csak legfeljebb valamiért kerülöm a tekintetét, vagy épp nagyon figyelem, és ő is – aztán mindebből vagy lesz valami, vagy csak szépen elsunnyogunk egymás mellett,  aztán sokáig kölcsönösen töprengünk ezen még…

Czakó Julianna és Mohácsi János

– Miként esett az első találkozásod a filmmel, a musicallel egyébként?

Czakó Julianna: A filmet valamikor ezer éve láttam először – és Jánosnak nagyon igaza van: ez  nagyon erős, szuggesztív erejű film, a musicalhez képest mindenképp. Bár eddig még nem láttam egyetlen Kabaré musical rendezést sem, de igyekeztem minél több ilyet a neten megnézni,  hát nem is tudom…azok mind eléggé “musicalesek”, amolyan “ahogy Móricka elképzeli” feldolgozások…

Mohácsi János: …és persze nagyon sok amatőr adaptáció is van fent. Az angolszász területen boldog-boldogtalan azt gondolja, hogy ezt neki el kell játszania, énekelnie.

– Mindezt ismerve nem tartasz egy kicsit attól, hogy mi lesz, ha a te olvasatod is csak egy lesz ezek közül?

Czakó Julianna: Egyáltalán nem érzem azt, hogy arra törekednénk, hogy az előadás rímeljen a filmre. Ez az egész próbafolyamat  nagyon felszabadító dolog, amelyben most épp ott tartunk, hogy jönnek velünk szembe kérdések, melyekre legtöbbször tudunk is válaszolni. Úgy érzem, jó úton haladunk, és bízom benne, hogy pontosan az  tud majd megszületni, ami a darab kapcsán  bennünk már létrejött, és pontosan úgy, ahogy szeretnénk!

Mohácsi János: Leginkább pedig ha én attól rettegnék, hogy Fosse mit rendezett, Juli pedig attól, hogy Lizike mit játszott, akkor mindketten fölköthetnénk magunkat az első fára! (nevet) Hiszek abban, hogy mind színészileg, mind zeneileg eredetit tudunk majd feltenni a színpadra!

Czakó Julianna, Fotó: Gálos Mihály Samu

– Melyikőtöket mi foglalkoztatja igazából személyesen ebben a darabban?

Mohácsi János: Igen érdekes a párhuzam a Weimari Köztársaság és a Magyar…- ami már nem köztársaság között. Rettentő sok ijesztő analógia van, s ezek nem lesznek benne a darabban, nyilván – nem is szeretnénk ilyenféleképpen politizálgatni az előadással. Hogy a színészeket mi foglalkoztatja? – remélem, a szakmájuk, de hát ki tudja? Szeretek rendezni, szeretek szándékkal rendezni, a feladat azért mégiscsak adott: meg kell alkotni Sally-t, az ő szerelmének ívét, egy élő, minden rezdülésében eleven, működni képes Kit-Kat Klubot, amelynek minden perce legalább három-négy órányi próbát igényel – így nincs is igazán kapacitásom ebben a szakaszban arra, hogy az effajta “manualitáson” túl, elvontabb eszmeiségen törjem a fejem. Mindemellett, azt hiszem, hogy az, amit színészileg a közös ötletek szintjén és zeneileg is bele igyekszünk rakni, az igazán eredetivé teszi, teheti ezt az egészet – de ennél többet most igazán nem szeretnék elárulni!

Czakó Julianna: Sally-ből leginkább maga Sally foglalkoztat most leginkább engem. Hiszen  nekem is van éppen egy pici babám, ami eléggé kötött napirendet és igencsak praktikus gondolkodást kíván. Ettől eltekintve Sally-é  totálisan más világ, naponta többször száznyolcvan fokokat fordulgatok ezért. Egy rém izgalmas nő – rengeteg Sally-t látni mostanság az utcán! Neki is van egyfajta viszonya az anyasághoz persze, de nem ez a döntő motívuma ennek a figurának – borzasztóan komplex ez a nő, még nem is igazán tudtam teljesen megfejteni, és lehet, hogy talán sosem fogom. Ám ha valamit nem jól csinálok  esetleg, akkor János, remélem, a kezemre csap.

Czakó Julianna Sallyként

-Ennek a Weimari Köztársaságnak mi lehet a feloldása, kell-e egyáltalán, hogy legyen  feloldása?

Mohácsi János: Részemről ragaszkodnék a történelemhez: ott, Weimarban a történelem megmutatta, hogy mi volt a vége annak a köztársaságnak. Nagyon sok ember pórul járt emiatt a vég miatt, és Németország máig nyögi azt, amit ott, akkor elkövetett. A kérdésed másik része – a mai állapot – jóst igényelne, aki nem vagyok. Lehet ugyanúgy még inkább borzalmassá, az etatizmus részévé válni és megborulni, mint ahogy a környező országokban is sorra megborultak, elfajultak a hasonló kísérletek – akár Szerbiában, Szlovákiában, Romániában – sorra megfékezhetetlenné vált egy ilyen történet. Mindemellett mégsem foglalkozhatom minden percben ezzel, hisz családom van, gyermekeim, a figyelmemet, energiámat értelemszerűen ez köti le, miképp Julcsiéknál is – persze ha eszembe jut a belpolitika, akkor úgyis elpattannak az agyi ereim. Már csupán önvédelemből is igyekszem egy lépéssel hátrébb lépni!

– Sally-nek tényleg tökéletesen semmi ráhatása sincs arra, ami körülötte zajlik?

Czakó Julianna: Sally ebből a szempontból is  érdekes figura, és el is mondja többször: engem nem érdekel, végtelenül nem érdekel a politika! Ennek nyomán – és a kérdésedre is válaszolva – az jutott eszembe, hogy az égő házra rá lehet csapni az ajtót, de az a ház attól még égni fog!

Csatádi Gábor teljes interjúját a Pótszékfoglalón olvashatják!

A legendás Kabaréról:

A Kabaré kizökkent a hétköznapokból és egy olyan éjszakai világba visz el minket, ahová mindig is vágyott a fantáziánk: a tánc, mámor, kéj, pezsgés, gyönyörű lányok-fiúk, a vágyak és a felejtés birodalmába.

Színhely: 1930, Németország, Hitler hatalomra kerülése előtt három évvel. A berliniek csak egy-egy “véletlen” eset folytán érzékelik, hogy valami történni kezd. Cliff, a Berlinbe érkező fiatal amerikai író észreveszi a változást. Az író beleszeret Sally-be, a varietéénekesnőbe, összebútoroznak, közös jövőjükről álmodoznak. Míg a berlini lakosság az éjszakai lokálban mulat, egyre erősödik a terror, és szinte észrevétlenül kúszik be a fasizmus mindenhova, még a művészvilágba is. A slágerdalokkal teli, világhírű musicalt Mohácsi János rendezésében láthatja a miskolci közönség.

A Kit Kat Klub énekesnőjét, a szertelen, bolondos Sally Bowlest váltott szereposztásban játssza Czakó Julianna és Radnay Csilla, a Konferanszié szerepében Harsányi Attila lép színpadra, Cliff Bradshawként pedig Rózsa Krisztiánt láthatják.